Ti támogatnátok anyagilag a 17-18 éves gyermeketeket, ha elköltözik otthonról, a tanulmányai miatt?

Tisztelt Kérdező!

Azt Te is kiolvashatod a válaszadók soraiból, hogy hányféle hozzáállás és egymásnak sokszor ellentmondó vélemény született a kérdésed kapcsán. Ráadásul mindenkinek megvan a maga rész-igazsága, ugyanis mindenki önmagából indul ki, hogy Ő miképpen cselekedne a Te helyedben. Ki milyen életet élt meg eddig, annak a tapasztalatából merít és mond véleményt. De ez a Te esetedben édes kevés. Mert nem ismerjük a múltadat, a gyermeked múltját, a férjed múltját. Még további információra lenne szükségünk, hogy érdemben bármi hasznosat is mondhassunk. Ez szűrődik ki a válaszadók válaszaiból, amint a feltett kérdéseikre további információkat csikartak ki belőled, ami egyébként nélkülözhetetlen a korrekt válaszok adásának tekintetében. Te magad is láthatod, mennyire rugalmasan változhat a

válaszadók álláspontja, mihelyt többet árulsz el a családi viszonyaitokról.

Tehát összefoglalva, igen keveset árultál el ahhoz, hogy bármi okosságot mondhassak akár én is számodra. Így hát - amennyiben több infóval nem akarsz szolgálni - meg kell elégedjél az eddig megválaszoltakkal.

Kérdések, amik még nem hangzottak el:

Miért félted annyira a 17 éves gyermeked, hogy dolgoznia kellene?

Miért gondolod, hogy 17 évesen nem veszik fel koliba?

Miért gondolod, hogy a tanulmányai elvégzése során kb. 200 eFt-tal kellene támogatnod (pesti albérletben)?

Mi/Ki volt az oka, hogy a gyereknek ki kellett hagynia évet/éveket? (Ez fontos)

Biztos vagy-e benne, hogy neki az a legjobb választás, amit előadott nektek, szülőknek?

Ismered-e elég jól a gyermekedet ahhoz, hogy biztosan elfogadd az Ő igényei jogosságát?

Nem tartod-e okosabbnak, hogy inkább szakemberrel vitasd meg ilyen horderejű döntésed előtti dilemmádat? (Ma már létezik ilyen specialista)

és a többi...

Végül válaszolva kérdésedre, magam részéről támogatnám a lehetőségeimhez igazodva, mértékkel. De az az én gyermekem.

Szia :)

16 éves korom óta dolgozom és tanulok. Most egyetemre járok, egy évem maradt, már albiban vagyok, amit magam fizetek.

Ne féltsd a munkától, előbb vagy utóbb meg kell tanulnia a pénzt beosztani, értékelni, de addig nem fogja, amíg ti fizetitek neki a dolgokat. Adj neki 3 hónapot, annyi idő alatt tutira talál munkát. Utána meg önállósodhat :) Szerintem ő is büszke lesz saját magára.

Egy tizenévest nem csak pénzzel de némi bölcsességgel is kell támogatni. Ha ő évet / éveket hagyott ki, akkor a szülőtől távol, egy kevés jelenlétet igénylő esti iskola és egy üres vagy ki tudja kikkel kivett albérlet más problémákat is felvet, mint hogy miből vesz a fiam kenyeret, meg vajat.

Van tippem az eü okra amire az a megoldás van születőben, de ne csak a pénzen gondolkozz.

Elég felnőtt, érett személyiség ezekhez a fiad?