Mihez kezdjek? Mi velem a baj?

Sziasztok!

Hol is kezdjem? Lassan 27 éves lány vagyok. Tanulok, egyszerre két szakon, 1 év múlva végzek. Az utóbbi időben elérték nálam a kedves vagy épp kedvetlen ismerőseim, hogy pánikoljak. Alapvetően egy vidám természet vagyok, de most már a pánik -mert ez már több, mint félelem - minden percemet megkeseríti. Úgy érzem, az életem most kerek, nem hiányzik belőle egy férfi. Semmi késztetést nem érzek. De a csapból is az folyik, már nem is hallok mást, és -tudom, az én hibám, hogy olvasom - itt is csak az megy, hogy kifutok az időből. Nem vagyok teljesen tapasztalatlan, volt már egy kapcsolatom, jó hosszú, 6 évig tartott, nagy szerelem is volt, de az életünk máshogy alakult. Azóta nem pasiztam, mert más kötött le. Hobbi, család, suli, próbáltam megvalósítani, amit akartam, utaztam, néha buliztam is. Próbáltam minél több gyakorlatot szerezni, tervezem, hogy külföldre megyek. És most rettegek, hogy egyedül maradok. Mindenki a gyerekről kérdez. Meg hogy mikor megyek már férjhez. Hogy nem értik, egy ilyen szép, okos nő miért van egyedül. Addig jutottam, hogy kínomban randizni kezdtem, de senkivel nem éreztem azt, hogy oké, szeretnék még vele találkozni. Aztán szintén egy ilyen átpánikolt éjszaka után regisztráltam egy társkeresőre. Mégrosszabb lett, mert jöttek azüzenetek, én meg csak azt éreztem, hogy ez az egész véresen komoly, és erre nem vagyok kész. Pláne, hogy gyereket sem akarok (az ember gyereket nem gazdasági okokból, racionálisan mérlegelve vállal, hanem mert szeretne, nem?). De ha 30 évesen vagy afelett nem fogok a kutyának sem kelleni, akkor mi lesz? Mert állítólag ez már így megy. Most erőltessek magamra egy kapcsolatot? Alkuldjak meg egy ember mellett, akit nem szeretek, nem is találok vonzónak, mert félek, hogy nem találok majd mást és egyedül maradok? Azért végleg a szerelemről sem akarok lemondani, de nem fér bele az életembe jelenleg. Mert akkor olyanról kéne lemondanom, amit egész életemben bánnék. Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni?