Jogos, hogy ezért nem beszélek anyámmal már lassan egy éve? 20L

Szüleim 15 éves koromban elváltak, hol itt laktam pár hónapot, hol ott, de édesapámmal összességében mindig jobb volt a kapcsolatom. 19 évesen elköltöztem a páromhoz (ez iskolaváltással járt,estin fejeztem be az érettségit , most nyáron) A sztori a következő:

Édesapám barátnőjével éltem, akivel enyhén szólva nem kedveltük egymást, igazából csak a nyakamba lett akasztva kb, hogy vigyázzon rám, mert apám külföldön dolgozott. Persze ő semmit, de semmit nem csinált otthon, ellenben tőlem el volt várva minden nemű takarítás, ha megcsináltam, márpedig legtöbbször megcsináltam semmi köszönet nem járt érte, ellenben ha nem, akkor egyből ment az árulkodás apámnak. Na szóval, suli után heti pár alkalommal feljártam anyumhoz kajálni, húgommal játszani, ott ezeket a sztorikat elmondtam neki, jó volt kibeszélni. Kár volt... anyám megfenyegette a nőt, majd óriási balhé lett, nyilván apám "leverte" rajtam. Apámnál nem maradhattam, anyámhoz nem akartam menni, mert vele hosszú távon nem lehet kijönni, így viszont, hogy heti pár alkalommal láttuk, és hiányoztunk egymásnak tökéletes kapcsolatunk volt. Mint írtam barátomhoz költöztem másik városba, majd esti suliba iratkoztam be, hogy dolgozni tudjak mellette. Apámmal fél évig nem beszéltem, most már telón minden nap, de kb 2x ha találkoztunk azóta. Anyumhoz hazajártam kb három hetente, egészen addig amíg a férje majdnem megerőszakolt... Részletekre ha valaki kíváncsi majd leírom kommentben. A lényeg, hogy egyből elmondtam anyámnak, ment a nagy sírás, meg hogy itt véget vet a kapcsolatnak. Én eljöttem onnan, majd a rákövetkező napokban írtam, hívtam, de semmi. Majd jött a válasz, hogy soha többet ne keressem őt, én tehetek róla, minek kellettem magam?!!. (40-es kopaszodó, hájas, szőrös embert képzeljetek el, amikor történt az eset 3 számmal nagyobb melegítőszett és kócos haj olt az öltözékem) Azóta is együtt vannak, nyilván, mert húgomat és magát na meg a 26 éves nővéremet, aki leszbikus és velük él valahogy el kell tartani, márpedig ő nem dolgozik, csak a férje meg nővérem. Nem vártam el, hogy váljon el, lenyeltem volna a békát, és találkoztunk volna a továbbiakban ketten házon kívül, de azt írta az én hibám, soha ne keressem többet. Azóta ő már háromszor keresett barátnőkön keresztül,hogy szeret, hiányzik, egyszer sem reagáltam. Úgy érzem, ő az oka, hogy túl hamar fel kellett nőnöm, elkezdeni dolgozni és eltartani magam, számlákat fizetni, plusz a senkiházi férje is fontosabb volt neki. Eleinte nagyon hiányzott a kishúgom is, most már túltettem magam rajta, sokat gondolok rá, de eltelt egy év, ő most 3 éves lehet nem is emlékszik már rám. Plusz azt érzem, hogy nem akarok anyám szeme elé kerülni, nem tudnék a szemébe nézni, szégyenlem magam és nem tudom miért, pedig nem kéne... Mit gondoltok? Ti mit tennétek?