Mit csináljak mostoha anyámmal?
Állandóan ellenőrizget, akármilyen pici dolog is legyen az, ő azt leellenőrzi. Pl ha egy vázát az asztalra rakok, ő azt megnézi és 2 centivel arrébb tolja és lebasz, hogy ezt sem vagyok képes rendesen megcsinálni. Ha elmosogatok, minden egyes tányért, evőeszközt nagyítóval néz át, és keresi a hibát. Ha a kutyával sétálok száraz időben utána leellenőrzi a kutya lábát és megtörli, mert hogy még arra is képtelen vagyok, mindent kijavít, amit csinálok, semmi sem jó szerinte. Nem engedi, hogy a takarításban vagy a főzésben segítsek, aztán meg sír apunak, hogy milyen lusta vagyok, mindent neki kell csinálni a házban. Eddig nem csinálta, de mostanában már számon is kér mindent, pl ha csak leviszem a szemetet, rögtön kérdőre von, hogy mégis hol voltam, pedig tudja nagyon jól, hogy nem vagyok az az eljárós fajta. A suliban is kitűnően teljesítek, az az az egy dolog, amit nem ellenőris (még). Csak azóta ilyen boszorkány, mióta összeházasodtak apuval. Előtte egy tündér volt. Van egy felnőtt fia, aki a mindene, amitmeg is tudok érteni, hisz úgy gondolom, hogy az egy szülő dolga, hogy szeresse a gyerekét, de mindig vele vagyok összehasonlítva, hogy ő mennyire tökéletes ellentétben velem. Leginkább csak akkor viselkedik így, mikor apu nincs itthon, de komolyan állandóan azon stresszelek, hogy most mibe fog belekötni. Próbáltam beszélni apuval is, de nem hisz nekem, azt mondta, hogy ne próbáljak mégegyszer ilyen hazugságot állítani. Miért van egy olyan érzésem, hogy útba vagyok a mostoha anyámnak? Nem is szeretek már itthon lenni, ha itthon is vagyok, inkább elbújok a szobámba, azzal is kevesebb galibát okozva, de ez így nem mehet az örökkévalóságig. Próbáltam én változni, ha ő nem tud vagy akar, de hülyének néztek. Őszintén nem tudom mit tegyek, valakinek valami ötlet vagy saját tapadztalat vagy akármi?
16/L
A hangfelvétel nem rossz ötlet!
Egyelőre nem tudsz egyebet tenni, minthogy kerülöd a konfliktust és igyekszel nagyon jól tanulni, hogy valami távoli egyetem kollégiumába mehess.
Ott is jól tanulsz és öntudatos, diplomás felnőtt nőként, kezedbe veszed az életed.
Közben eszembe jutott, hogy édesanyádhoz, vagy valami anyai ágon rokonhoz, esetleg már most kollégiumba nem tudnál menni?
Az en nevelo anyam is ilyen volt. Aztan 18 evesen kirakott az utcara, apam meg szo nelkul hagyta.
Az en velemenyem az, hogy ne felj tole, huzd ki magad, legyen benned tartas. Velem is azert tudta ezeket megcsinalni, mert annyira vedtelen es jolelku voltam, meg visszaszolni sem mertem neki, es azt lestem hogy tegyek a kedvere. Nyilvan ez csak adta a lovat ala.
Szoval, ha nem vagy vele olyan jo viszonyban hogy oszinten leuljetek es megbeszeljetek, vagy mar tul vagytok ezen es semmi nem valozott, akkor ignoraljad a not. Ne felj tole, kerekedjel fole, engedd el a fuled mellett barmit mond, legyel udvarias, de nagyon kozonyos es hideg fele. Ugyanis a szeretetet nem fogod tudni soha megkapni, hat akkor te se add azt neki, erezze hogy terad nincs hatassal a viselkedese, mert te konkretan lesz@rod ot.
Valoszinu nem lesz jobb a viszonyotok akkor sem, de legalabb nem fog tudni mar teged bantani, mert erezni fogja hogy rolad ez leporog, es hogy nincs hatalma feletted mivel te sem fuggsz az o szeretetetol.
Melette pedig elj legyel boldog, ne engedd hogy ez az egy szemely megkeseritse az eletedet. Tanulj tovabb es probalj meg olyan helyre bejutni, ami nem ott van ahol te elsz, es akkor kollegista lehetsz. Remeljuk legalabb ezt engedi a mostoha anyad, az enyem nem engedte. Erettsegi utan "fel is ut, le is ut" volt, pedig en mindent megtettem hogy szeressen, nem voltam meg eleg okos es erett ahhoz hogy azt tegyem amit neked tanacsoltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!