Hogyan lépjek túl azon, hogy a férjem elhagyott?

Keress valamilyen elfoglaltságot, pl. kezdj valamilyen sportba -- ez le is fáraszt, és fel is frissít, plusz más jó hatásai is vannak. Valamilyen kreatív hobbit próbálj -- rajz, festés, írás, fotózás. Ha van olyan klub, szakkör a környéken, ami érdekel, járj el oda.

Igen, idővel valóban jobb lesz, de teljesen sosem fogod túltenni rajta magad, időnként elő fog jönni mindig. Az, hogy ilyeneken gondolkodsz, normális, de azért is lenne jó elfoglaltságokat keresni, hogy ne vidd túlzásba.

"Szeretem nagyon és fáj, hogy a kislányomnak nincs úgy ott az apukája ahogyan érdemelnè"

Ne haragudj, nem bántani akarlak, de ez butaság. A kislány 2 éves, ha keresi, viszi magával az apukája, akkor nem sérül, a gyerekek rugalmasak. Nem az érdekli, hogy otthon alszik-e apu mindennap.:-) Ez nem róla szól, hanem a te sértettségedről. Félre ne érts, érthető, hogy nem jársz örömtáncot, de nem érdemes becsapni magadat. Minél előbb szembe tudsz nézni ezzel, annál hamarabb túl tudsz jutni rajta. Ez most még hülyén hangzik, de próbáld meglátni a lehetőséget a történtekben, és nem a sértést és a veszteséget.:-)

Még nagyon a gyász elején vagy, kell több hónap, mire tényleg tudatosul benned, hogy már egyedül vagy és nem számíthatsz rá férfiként, csak a kislányod apjaként.

Most minden szép emlék meg fog rohamozni, utána pedig az erős fájdalom, hogy több ilyen már nem lesz. És pont ezekben a pillanatokban kell valami olyasmire gondolnod, ami motivál, ami továbbvisz az életben, természetesen a kislányodon kívül. Beszélgess sokat barátnőkkel, csinálj sok közös programot a kislánnyal (elhiszem, hogy nehéz, ha esetleg megkérdezi, hol van apa), az a lényeg, hogy mindig legyen valami, amivel foglalkozhatsz, ami leköti az elméd, ami nem hagy időt és lehetőséget arra, hogy gondolkodj és emlékezz. Mert épp elég a veszteség fájdalmas érzése, amit amúgy is érzel majd még egy ideig, de annál nincs rosszabb, amikor tudatosan emészted magad, hogy mi lett volna, bele lehet őrülni az állandó szorongásba/agyalásba. Rémisztő a tudat, hogy már nem az életetek része (legalábbis nem úgy, ahogy eddig volt), de az idő a barátod, hagyd, hogy teljen, hagyd, hogy fájjon, ne nyomj el semmit magadban, így talán könnyebben (ha nem is gyorsabban) átvészeled ezt az időszakot. Elfelejteni sosem fogod, de egy nap eljutsz majd arra a pontra, hogy nem okoz fájdalmat és csalódottságot az emléke. Minden jót.

Megkapta volna amit akar otthon, nem keresett volna szeretőt.

Akkor kinyitja a pofáját és szól. Nem félred.g.

"Eljön az amikor nekem jó es neki rossz nélkülem is?"

Nagyon kevés férj bánja meg őszintén, hogy elhagyja a családját más nőért.Ha meg is bánja, általában csak azért mert, akkor éppen egyedül van.Ettől neked nem lenne jobb.Bízni nem hinném, hogy tudnál újra benne 100%-ig.Bizalom nélkül meg semmit sem érne..A ló nincs, szamár is jó esete forogna fenn.A megcsalók mindig úgy gondolkoznak, hogy jogosan keféltek félre, léptek le máshoz, mert otthon nem volt meg valami, vagy éppen kell a változatosság nekik.Tisztességes viselkedést nagyon kevés esetben lehet tőlük várni.Szerintem ne arra várj, hogy megbánja, inkább alakítsd ki az új életed a kislányoddal, bármennyire is úgy érzed, hogy nagyon rossz most.Lehet nem pár hónap kell, de 1-2 év múlva sokkal jobb lesz.Tudom, ez nagyon sok időnek tűnik most....de próbálj önmagaddal szemben is türelmes lenni.Amint eljön ez az idő, már te is érezni fogod, jobban jártál azzal, hogy lelépett a férjed.

Nekem 1.5 éves volt a lányom, amikor az apja lelépett.3 hét alatt meghoztam a döntést, hogy elválok, nem várok a "megtérésére".Jó döntés volt, ma is ezt tenném ugyanebben a helyzetben.A volt férjemnek is volt egy átmeneti időszaka, amikor úgy nézett ki, megbánta, de hiába.Se bizalom, se gusztus nem volt bennem felé.Nem tudtam volna visszafogadni, hiszen tisztában voltam azzal, hogy idővel újra félrelépne.Nem akartam magam újra kitenni a csalódásnak.2 évig férfire sem tudtam nézni a válás után.Megundorodtam az összestől,de ez utána változott.10 éve volt a válásunk, és igazság szerint nem tudtam újra olyan párra lelni, akiben megtudnék bízni, de nem érzem magam boldogtalannak így sem.A lányom kárpótol mindenért, és egyedül is jól érzem magam a bőrömben pár nélkül is.

Adj időt magadnak, lehet idővel új párra lelsz, akiben megtudsz bízni, de ne várj a férjedre.Ő döntött és nem melletted.