Nem akarok SAJAT gyereket (pedig lehetne), magyarul örökbe akarok inkább fogadni es a család női tagjai képtelenek felfogni ezt, miert?

"Egyáltalán mi bajuk ezzel az egésszel? "

Leírták a véleményüket, feltett egy kérdést válaszoltak, ha neki nem tetszik, akkor ne kérdezzen. Egyébként előző, érdemben te se szóltál hozzá.

"Hogy miert gondolom igy? Bárki bármit mond, a gyerek megszületése után a párok eltavolodnak a szules után, a családban majdnem minden par elvált pontosan emiatt." -

Akkor az a kapcsolat annyit is ér. Ha két ember igazán szereti egymást, megbíznak egymásban, kitartanak egymás mellett, őszinték egymással és kiállnak egymásért, akkor ilyen probléma nem igazán fordul elő. Egy szar vagy egy jónak hitt kapcsolatot tönkre tud tenni egy nehezebb időszak is, nem kell egyből a babára fogni. Annyira imádom azt, amikor nem működik valami magunk miatt, akkor mindig kell egy ehhez kapcsolódó dolog, amit ürügyként felhozhatunk, pedig nem is az a problémaokozó. Nem volna egyszerűbb bevallani, hogy az a párkapcsolat már eleve rossz, ha egy hullámvölgy során szét tud esni???

"Ezen kívül egy csomó fájdalom (érzelmileg es fizikailag is), nehézség jár ezzel az egésszel. Depressziós is lehetek utana. A testemnek annyi. A melleim ereszkedettek es sebesek lesznek, az intim helyeim kész lesznek, valószínűleg el leszek húzva utana. Es ha császármetszés lesz? Na arról ne is beszéljünk... Na nem, ez az egész nekem nem kell!" - Nézd, az igazi szülő képes áldozatokat hozni a gyermekeiért akár önként és dalolva. Striás test? Súly gyarapodás? Hajhullás? Önbizalomhiány? - Te nagyon kiélezted a terhesség negatívumait. Igen, lesznek veszteségei az embernek, de ezeket kárpótolja a gyerekkel megélt örömteli pillanatok. Amúgy a szülés után regenerálódik a test, persze nem lesz 100%-osan olyan, mint a régi, de egy igaz szerető férj a feleségét még így is képes szeretni és elfogadni. Ha meg nem, akkor jobb is, hogy egy ilyen alak nem mérgezi tovább a családja életét. Mint, mondtam, ez csak is a párkapcsolat "minőségén" múlik.

"En igenis szeretnek gyereket, de ilyen áron biztosan nem! Szóval később örökbe szeretnek fogadni, ezzel is jobb életet biztosítani egy gyereknek. (Na nem mintha azt hinnem, hogy szívességet teszek ezzel)" - Maradjunk annyiban, hogy egy végtelenül önző nő vagy, és jobb, ha nem is lesz gyereked. Mégis, hogyan szeretnéd más gyerekét nevelni, ha képzeletben a sajátodat nem tudnád elfogadni? Nagyon sokan azért fogadnak örökbe, mert szerettek volna gyereket, de nem jött össze, sőt minden áldozatot meghoztak volna egy gyerekért. Te, te még áldozathozatalra se vagy képes. Hiszed vagy sem, de nem a szülés a legnagyobb áldozat, amit egy anya megtesz a gyermeke létezéséért, ez még csak a java, azt a gyereket életben is kell tartani és a jó út felé kell terelgetni, hogy egy tisztességes felnőtt ember váljék belőle. Az a 9 hónap semmi, az utána elkövetkezendő 18-25 évhez képest. Te meg itt a testedet félted. Mi van, ha előre elterveztetek egy drága családi nyaralást és már a repülőjegytől kezdve minden mást kifizettetek, de pont az indulás előtt egy nappal lebetegszik a gyerek és igen magas láza van? Olyankor bizony kénytelenek a szülők a beteg gyerekükre fókuszálni, és elkövetni minden olyat, ami a gyerek gyógyulását eredményezi. Te meg itt a testedet félted. Mi van, ha a gyerek tanulási nehézségekkel küzd és több odafigyelést és foglalkozást igényel? Akkor bizony, egy jó szülő a szabadidejéből kénytelen lefaragni, hogy segítsen a gyerekének. Ami azt illeti, intellektuálisan, mentálisan és fizikailag nagyon le tudja fárasztani az embert egy bénázó gyerek fejlesztése. Te meg itt a testedet félted.

Tetszik vagy sem, a gyerek felnevelése sokkal megterhelőbb, mint a gyerek kihordása. Sőt, a gyerek nevelés a szülőben képes olyan stresszhelyzeteket generálni, ami a terhességi -vagy szülés után bekövetkező stressznek akár a tízszerese is lehet. A stresszhelyzetek pedig tünetekkel járnak. Az egyik legkiemelkedőbb tünet az életmód megváltozása, egyre fáradtabb ilyenkor az ember és a súly gyarapodás sem ritka. Te meg itt a testedet félted. Elárulok neked valamit, van egy ismerősöm, aki 6 gyereket szült és ki nem nézi belőle az ember, hogy egy 6 gyerekes anyuka. Viszont van egy másik ismerősöm, akinek 5 gyereke van, igaz a külseje nagyon megváltozott, de az arcából sugárzik a boldogság, imádja a gyerekeit.

"Es a család nem bírja elfogadni a döntésemet. En nem ertem, miert. Hiszen nem az a helyzet, hogy NEM AKAROK GYEREKET EGYÁLTALÁN, csak arról, hogy NEM SAJATOT." - Én se röpdösnék az örömtől, ha egy ilyen önző gyerekem lenne. Az a baj, hogy téged annyira a külsőségek érdekelnek, hogy a lelket teljesen háttérbe szorítod. Így pedig végképp ne akarj anya lenni. Ha saját magaddal ennyire kritikus vagy, akkor képzelem, hogy azt a szerencsétlen gyereket a külsőségkultuszoddal az őrületbe kergetnéd. Vagy mi van, ha ő akar, majd felnőtt korában saját vér szerinti gyereket? Majd akkor az örökbefogadott lányodnak papolni fogsz a külsőségekről és eszed ágában se lesz bemenni hozzá a szülőszobába, ha ő kéri, hogy te legyél vele a baba megszületésekor? Vagy az örökbefogadott fiadat ki fogod kioktatni, hogy mégis mit képzel magáról, hogy szeretne a feleségétől egy gyereket, vagy várjunk, a feleségét fogod őrületbe kergetni a külsőségkultuszoddal? Ha ennyire ragaszkodsz a külsőségekhez, mi van, ha nem lesz egy szépség az örökbefogadott gyerek? Hiszed vagy sem, a feltétel nélküli szeretetben nem fér meg a külsőség.

"Mikor ezt mondtam, konkrétan mindenki ugy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy most öltem meg egy egész várost, mindenki csak hapogott meg azt mondtak, hogy de ez nem helyes es mi a francot képzelek magamról meg hogy ugy is meg fog változni a véleményem... Ja persze... " - Nem az a baj, ha egy nő nem akar gyereket, hanem az, hogy egy nő úgy akar gyereket, ahogyan te. Maradjunk annyiban, hogy büdös neked a munka és nagyon gyerekes a hozzáállásod. Mi van, ha szervi beteg lesz az örökbefogadott gyereked és kell mondjuk neki egy új szerv, az idő sürget, és fölösleges szerv nincsen, de te még mindig megteheted, hogy donornak jelentkezel. Akkor te inkább hagyod meghalni, mert a külsőd fontosabb?

"Szerintetek hogy fogadtassam el velük? Egyáltalán mi bajuk ezzel az egésszel?" - Te nagyon sötét vagy. Inkább ne is akarj gyereket, ha nem veszed észre, hogy a hozzáállásod milyen morális elveknek mond ellent.

Senki mással nem kell elfogadtatnod, csak a leendő gyermek apjával, azaz a pároddal. Ha találsz olyan férfit, aki egyetért veled ebben, akkor az elég. Nem kell senki más, hogy egyetértsen veled, csak a párod.

A párok, ha eltávolodnak, az egyébként az örökbefogadás esetén is pont ugyanúgy megtörténhet - ez nem attól függ, hogy te szülted-e a babát.

Én sem értek veled egyet, de ez a te életed, senkinek nincs joga beleszólni.

Én megértelek. Hasonlóan vagyok jómagam is, bár én kifejezetten a rossz tulajdonságaim miatt nem akarok gyereket. Azonban szeretnék anya lenni.

Nekem a családom ezt elfogadta, mondjuk anyukám minden döntesemet elfogadja, hiszen ez a dolga szerinte.

Miért nem fogadják el? Erősen él a társadalomban ez az “örökbe fogadott-nem is igazi gyerek”-szeretotípia, mi hat rájuk. Emellett ugyanazért, amiért ennyire bunkók egy olyan nővel, aki nem akar gyereket. Mert az jobb, hogyha a nyomás miatt vállal egyet és teljesen alkalmatlan a nevelésére...

" Erősen él a társadalomban ez az “örökbe fogadott-nem is igazi gyerek”-szeretotípia, mi hat rájuk."

Ez hülyeség. Minden tiszteletem azé, aki bevállal egy eldobott vagy árván maradt gyereket, bármelyik gyerekemtől ugyanúgy elfogadná az örökbefogadottat is unokámnak. Itt az elképesztően buta érvelésről van szó, meg arról, hogy ha valaki annyit nem képes bevállalni az anyaságért, hogy a melle és a micsodája nem lesz szülés után tökéletesen ugyanolyan, mint előtte, az alkalmatlan a gyereknevelésre.

Ez csak rád és a leendő párodra tartozik, senki másnak nincs hozzá köze.

Innenől kezdve befejezheted a felesleges hisztit. :)

Gondolom olyan 16-17 éves lehetsz, legalábbis én annyi idős koromban láttam úgy ezt a dolgot, ahogy te :) Most, egy hónap gyakorlat után egy női klinikán már az ellenkezőjét gondolom, habár még nem tartok ott, hogy családot alapítsak. Persze, a szülés szörnyen fájdalmas, de nem akkora traumatikus élmény, mint gondolod :D A tested sem lesz olyan hihetetlenül elcseszett utána, maximum 6 hét után szinte a régi leszel, legfeljebb felmegy rád pár kiló, ha normálisan táplálkoztál terhesség alatt. Az "intim helyeid" sem fognak sokban megváltozni. Én ennyi vagy akár még több kellemetlenséget is bevállalnék a gyerekeimért, de persze ez a te döntésed, nem célom megváltoztatni a véleményedet. Csak a tapasztalataimat szerettem volna elmondani a szüléssel kapcsolatban, bár egy olyan nő, aki már szült biztosan többet tudna mondani :D

A párkapcsolatok széthullásával kapcsolatban azokkal értek egyet, akik azt írták, hogy ez nem a saját gyerek (vagy általában a gyerek) hibája, ha a két fél úgy áll hozzá, akkor egy örökbefogadott gyerek után is ugyanúgy szét fognak menni, ahogy egy saját gyerek után tették volna. Egy baba érkezése nagyon sokban megváltoztatja egy pár kapcsolatát, már nem csak egymásra kell figyelniük, sokkal jobban elfáradnak.

Amúgy valamiért az él a köztudatban, hogy ha valakiben felmerül az ötlet, hogy örökbefogad egy gyereket, akkor max pár hét, és már haza is vitt egy babát, de ez a valóságban szerintem nem ilyen egyszerű. Legalábbis élnek a környezetemben olyan párok, akiknek betegség, vagy egyéb testi ok miatt nem lehet saját gyerekük, és évek óta várnak arra, hogy kapjanak egy babát. Neked még többet kéne várnod, mert nyilván a "listában" előtted vannak azok, akiknek nem lehet saját gyerekük vagy esetleg valamilyen öröklődő betegség miatt nem szeretnének sajátot.

Durva lesz amit írok. Azért néznek rád furcsán mert a természet úgy alakítottotta a világot, hogy a fajfentartás, a gének továbbörökítése az élet legfőbb célja.

Ez a legtöbb emberbe bele is van kódolva.

De tudjuk, hogy a természet néha "hibázik", és létrejönnek természetellenes dolgok, mint amikor az ember szexuálisan a saját neméhez vonzódik. Az utód létrehozás iránti vágy hiánya,legalább ennyire természetellenes, hisz mindkettő a fajfentartást akadályozza.

Tehát ha nehezen fogadja el a környezeted,az azért van mert úgy élik meg mintha bejelentetted volna, hogy meleg vagy.

Jelzem, nincs problémám se a melegekkel se a hozzád hasonlókkal.

Az emberiség túlnépesedett és a természet ílyen módon próbálja megtartani az egyensúlyt.Ha jól csinálja, 200 év múlva az emberiség fele homoszexuális lesz.