Szerintetek nem igazságtalan az hogy ha valaki egy diszfunkcionális családba születik annak sokkal nehezebb az élete mint annak aki egy normálisba?

Márpedig jó lenne tudni, hogy tisztában vagy-e egyáltalán az alapfogalommal, amire rákérdeztél.

Nagyon sok tini szerint nem normális az apja, ettől még nem biztos, hogy ez igaz is.

Addig pedig a kérdésedre csak az a válasz lehetséges, amit már is írt: az élet igazságtalan. Kivel így, kivel amúgy.

Utolsó vagyok:

A rossz pillanatokat nem tudjuk befolyásolni, nem tudunk tenni semmit sem ellene, ha jön valami rossz, akkor azt le kell győzni, túl kell lépni rajta.

Azért viszont tehetünk, hogy jó és szép pillanataink legyenek a sok rossz mellett, és ezek a szép pillanatok adnak majd értelmet a rossz időszaknak.

Amikor valaki ezen túlkerekedik, az 600x nagyobb érzelmi intelligenciával fog rendelkezni, mint aki már gyerekkorban elsajátította ezt természetesen

Vagy itt egy másik példa. Képzeld el, milyen mentalitása van annak aki megtanul egy nyelvet felnőtt korában, illetve annak akinek 2 nyelven beszélni természetes

Az előbbinek lehet van akcentusa, nyelvtanilag nem helyesen beszél, de az, hogy végigvitte a tanulás folyamatát felnőtt korban a nehézségek ellenére, egy nagyobb potenciálra enged következtetni a személy jövőjét illetőleg.

Míg annak akinek természetes volt a 2 nyelv, nem lesz ilyen erős akarata, és ha belekezd valamibe nem tudja felismerni, hogy igen ez a nehézség azért van, hogy túlkerekedjek rajta, hanem tovább megy egy egyszerűbb feladatra