A szülőknek is jár a szórakozás? Tartja még magát a a régimódi nézet hogy a szülő megszünik embernek lenni?

J@r a szórakot@s, nincs vele semmi gond. :)

De azon agyalok a kérdés kapcsán, vajon hogy lehet, hogy amikor nem volt divat eljárni "kapcsolatot ápolni", mégis tartósabbak, jobbak voltak a kapcsolatok, mint ma. Nem kötözködés, tényleg érdekelne :)

15-ös! Te valamelyik Móricz novellából idéztél? Abban ír arról, hogy a nagyon szegény napszámos anyák ásták be a gyereket, és etették pálinkás kenyérrel a háború előtt. Amikor már volt 12 hét szülési szabadság, ilyen nem volt. Sőt, a nők sem függtek a férjüktől, mert nekik is volt munkahelyük.

3 gyereket szültem, és 12 hét után mentem vissza dolgozni. Csak a mi időnkben még nem csak a gyerek körül forgott az életünk.

Tartottuk a kapcsolatot a rokonokkal, barátokkal, kollégákkal. Ha mentünk egymáshoz, vittük a gyerekeket is. Igaz, hogy fegyelmeztük őket, már kis korukban is, és tudtak viselkedni. (A fegyelmezés nem állandó verést jelentett). Jó időben két szopi közt kiültünk a cukrászda vagy vendégló kerthelyiségébe egy fagylaltra vagy pohár sörre, üdítőre. Mellettünk a babakocsival.

30 évig éltünk együtt, ha voltak vitáink, azt megbeszéltük.

Ma a gyerek mellett sok családnál nem jut idő egymásra, ezért van annyi válás.

A kérdésre: régen NEM volt olyan nézet, hogy a szülő nem mehet sehova. Csak akkor nem diszkóba jártak, mit most. A legtöbb családnál természetes volt, hogy a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre, akár pár hónapos korukban is.

nekem akkor ezekszerint szerencsém van az anyukámmal.mert még ők mondják hogy miért nem megyünk ide-oda,addig ők vigyáznak rájuk.

Sőt az öcsém is be szokott vállalni egy-két ottalvást ha nincs programja