Csak az én szüleim ennyire befásultak?

Lehet, hogy ezt csak azért mondom mert fiatal vagyok, de azt vettem észre, hogy a szüleimnek nincs semmi életük, főleg apámnak. Apámnak egy átlagos hete a következő:

Hétköznap mindig 6kor megy el és délután 4-re ér vissza. Mikor haza ér 2 órán keresztül szöszmötöl valamivel, eszik fürdik, majd 6kor lefekszik Tv-ni és 8 kor már aludni szokott. Jó végül is mindig korán kell szóval ez így talán még érthető is.

A hétvégéje pedig úgy nézi ki, hogy szombaton délelőtt valamit tevékenykedik az udvaron, délután meg tv-ik meg alszik, vasárnap meg ugyanez. És amióta az eszemet tudom ő neki így telik el egy hete. Nagy ritkán van az, hogy elmegyünk valakihez egy évben kb 5x, és talán még sokat is mondtam. Háromévente kb van, hogy elmennek valami, koncertre, de akkor is anyám veszi őt rá. Akkor mikor még kisebbek voltunk, volt, hogy egy évben elvitt egyszer minket strandra, meg az erdőbe kirándulni, de mindig ugyan oda mentünk. Akkor nagyon ritkán jön hozzánk vendég. Ha jön is anyámnak mindenféle baja van előtte, hogy főznie kell meg takarítani.

Most már annyira nem izgat ez mert már majdnem felnőtt vagyok, de kiskoromban nagyon utáltam itthon a hétvégéket, mert mindig az volt, hogy délután nem is létezhettem. Vasárnap pihenni kell címszóval. Én értem, hogy sokat dolgoznak, de azt nem hiszem el, hogy legálabb sétálni vagy bárhová nem bírnak kimozdulni. Pedig alig vannak 50 évesek. Csak azért látom, ezt furának, mert ismerek embereket akik sokat dolgoznak, de azért életük még van.

Más, hogy van ezzel?