Mit mondhatnék még anyámnak, hogy "kiengedjen a lakásból"?

Hát anyukád nagyon nem jól teszi, hogy ezt mind tiltja. Annyi dologról lemaradsz, aminek most van itt az ideje. Én pl. érettségi után már dolgoztam, és úgy örülök neki, hogy amíg suliba jártam, minden hétvége az enyém volt, csak az enyém, és oda mentem, ahová akartam. A piercinghez nem kell engedély, 16 éves kor felett bárki bármennyit beszurathat. Tudom, mert body piercer vagyok. Nekem 15 évesen lett meg az első, igaz, én is könyörögtem miatta, meg ment a nagy alkudozás, apukám azt mondta, majd egy év múlva, anyukám meg hallani se akart róla, mert hogy az olyan ronda. Megkérdeztem tőle, hogy miért zavarja, hát nem neki lesz, hanem nekem. Erre a válasz: nem akarom, hogy elcsúfitsd magad. Mondom neki: ha majd nem tetszik, kiveszem. Erre ő:ott marad a lyuk. Én: és akkor mi van, alig látszik. Ő: az iskolában meg se engedik. Én: az iskolában nem pakolom ki a hasam, hogy mindenki lássa (hozzáteszem, katolikus gimibe jártam). Ő: Akkor sem. Én: na ez aztán valódi, logikus válasz volt, ugye pont ilyeneket vársz tőlem is?

Ezen úgy kiakadt, mert már nem tudott mit kitalálni, és látta, hogy én, a gyerek voltam az, aki behúzta a csőbe, hogy pont ugyan azt mondta, amit a te anyukád: "csinálj amit akarsz", csak még hozzátette, hogy "felőlem akár pávatollat is dughatsz a fenekedbe, ha már ennyire feltűnősködni akarsz". Na, azt azóta se tettem meg :) Aztán emlékszem, nálunk is ment a balhé hogy hová mehetek, meg hová nem. De én ezeket 15 éves koromban kiharcoltam magamnak, a mai napig büszke vagyok rá, hogy onnantól kezdve engem a szüleim eléggé szabadjára engedtek, és volt módom sokmindent megtapasztalni, és megbíztak bennem. 15 évesen mentem először koncertre, pénteken, ráadásul úgy, hogy másnap suli volt, valami miatt szombati munkanap. Hosszantartó könyörgés, alkudozás után nagy nehezen belementek, de csak úgy, hogy apukám értem megy kocsival. De ehhez annyi mindent be kelett ám dobnom... Ott kezdődött, hogy pénzt ne kérjek erre. Szóval hetekig gyűjtögettem a kajapénzemet a belépőre. Aztán be kellett otthon mutatnom azokat, akikkel megyek. Ez nagyon durva volt, mert akkor voltam kb. elsős, és a negyedikes fiúkkal mentem, tök örültem, hogy egyáltalán szóba állnak velem (az egyik nagyon tetszett is), és full nem akartam beégetni magam előttük, hogy fel kell jönniük hozzánk. De aztán erőt vettem magamon és szóltam nekik, hogy jöjjenek mert ez anyámék heppje, enélkül nem mehetek. Koncerten persze ment a boroskólázás (jáj de utálom már), de folyamat azon paráztam, hogy nehogy apám észre vegye rajtam, hogy ittam. Na mindegy, jött értem éjfélre vagy egyre már nem tudom, kérdezem tőle, apa, akkor holnapra írsz nekem igazolást? Erre apám tök elkezdett röhögni, hogy ja kérem, aki koncertre el tud menni, azt tudjon másnap felkelni is. Ohh, kemény volt másnap a suli, az biztos :) De onnantól kezdve könnyebben engedtek el, mert látták, hogy nem atomrészegen, egy szál bugyiban mentem haza, hanem teljesen normálisan.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Nem tudok segíteni, de talán világosabbá tehetem számodra a helyzeted.

Félt téged.

Azért, mert hiába nem akarsz drogozni, ma már sok helyen a piába rejtik a drogot azért, hogy függőség alakuljon ki (akár csak az ásványvízbe). A trükk az, hogy a mosdóban ihatatlan a víz, emiatt az ásványvizet is a pultnál kéred. Persze nem minden szórakozóhely ilyen, és én nyilván nem tudhatom hogy hova mennél. És ha anyukád nem is tud erről, akkor csak attól félt, amiről nem tud, mivel azzal tisztában van, hogy nem tud mindenről.

A másik dolog ami miatt félt, az a leitatás és megerőszakolás lehetősége. Ezek tények, és most csupán felhívom a figyelmedet ezekre, de nem akarom meghatározni hogy mit tegyél. :)

Egyvalamit azonban tudnod kell: azok akik a "hajnalig bulizunk", az életükkel játszanak, mégha nem is közvetlen értelemben. Van egy mondás: "Ami általánosan elterjedt, az nem feltétlenül normális." Tehát az, hogy sokan vannak, akik az életükkel játszanak, ez még nem jelenti azt, hogy ők kevésbé vagy egyáltalán nem játszanak az életükkel. Anyukád bizonyára nem félt a konyhakés használatától, mert azt már megtanultad. A világ használatát azonban még nem, és a világ több szempontból sokkal de sokkal veszélyesebb mint a konyhakés, mert lappangóan, lassan, észrevétlenül öl.

A késztetés arra, hogy "mindent kipróbáljak amit mások is", pedig csupán egy beidegződés. Azért van, mert nem ismered önmagad, és mindenféle tükröket keresel, amelyekbe belenézhetsz és megláthatod magad, tekintet nélkül arra, hogy az a tükör torz-e, vagy hogy valóban Téged mutat-e. Minden butaság, amit a kamaszok, fiatalok tesznek, azért van, mert nem ismerik önmagukat. Pl. azért váltogatja a fiú a barátnőit az első szex után, mert önmagát keresi, de nem találta, azt hiszi másnál kell keresnie. Azt hiszi, hogy így megtalálja, de nem fogja. Minél tovább tart, amíg erre rájön, annál biztosabb, hogy a végén önmaga helyett egy elrontott életet talál: a sajátját, no meg persze másokét is, akik életének elrontásában szerepet játszott.

Ismerd meg önmagad! Ez egy ősi bölcs mondás is. Értsd meg az indítékaidat, értsd meg az érzéseidet, tehát elemezd ki őket, hogy megtaláld az alapjukat.

Az embert nem az teszi naggyá, hogy hajnalig bulizik, vagy hogy mennyi pénze van, stb. Ilyen és ehhez hasonló tükrökbe hiába is nézünk bele, mert teljesen biztos hogy nem ismerhetjük meg magunkat. "Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte." (Varga Endre-idézet)

Annak az idézetnek az ismerete sem árt, hogy "A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia.", bár ennek itt csak közvetve van most jelentősége.

Nem mondom meg, hogy mit hozz ki ebből, mert az Rád tartozik, hiszen ez a Te életed. Csupán azt állítom, hogy EZ a jó út.

Egy biztos: ha nem erre mész, nagyon valószínű, hogy boldogtalan lesz az életed. Azért biztos ez, mert sok - nagyon sok - embernek boldogtalan az élete (az elégedettség nem azonos a boldogsággal), és minden esetben kiderül, hogy azért, mert nem eszerint élt, nem eszerint tekintett önmagára, a saját és mások életére. Meggondolatlanul belenézünk mindenféle tükrökbe, aztán azzal telik az életünk, hogy menekülnek az elől, amit láttunk bennük. Pedig csak a jó "tükörbe" kellett volna belenézni, amely ráadásul mindig is kéznél van, keresni sem kell. :)

Minden jót! :)

Szerintem valamelyik jo baratnodet kerd meg hogy kunyeraljon teged ki anyukadtol. Egy olyan baratnod akit o ismer, tudja a szuleit, tudja hogy hol lakik a csaj, szoval erted.

Fontos hogy legyen mobil telefonod, es ha elmesz akkor is hazaszolj hogy jol vagyok, vagy mit tudom en megegyeztek a tel. hasznalatban (hivod, o csorog, sms)

Azt hogy hova, kivel kikkel mesz, es mivel fogsz hazajonni ez nagyon fontos!!!

Szerintem is kell hogy engedjen de tudod manapsag mar amikor a 12 eves is azt irja hogy a ..baratom (szoval megall az eszem)akkor nyilvan felt. Mindentol.

Londonban elek, hat itt aztan van ejszakazas es bunozes is eleg. Nagyon sokan jarnak taxival es busszal, vagy szulok viszik hozzak a fiatalokat (nehogy azt gondold hogy ez eges)!

Hat sok sikert neked, es mindig legy oszinte akkor latni fogja hogy bizhat benned!