Korai házasság? Mi szól ellene/mellette?

én biztos nem mennék hozzá úgy, hogy előtte nem éltünk együtt.

Az, hogy randiztok napi 2-3 órát nem sokat jelent ilyen szempontból...ott mindenki a legjobb formáját nyújtja, bezzeg ha együtt éltek hamar lehullik a lepel a másikról.

Ma a legtöbben csak a szexre helyezik a hangsúlyt, és nem egymás megismerésére. Ezen az összeköltözés esetleg változtat. Én 30 éve egy év ismeretség után mentem férjhez,nem feküdtünk le előtte egymással, és nem is éltünk együtt. A házasságunk azóta is boldog. Felneveltünk 3 gyereket.

Van az ismerőseim között olyan fiatal házaspár,aki szintén nem élt előtte együtt,ma már 10 éve együtt vannak,2 kisgyerekük van,és kiegyensúlyozott a házasságuk,igaz,hogy ők már 23-25 évesek voltak.

Mindkettő eset lehet rossz is, jó is.

Egy osztálytársam már 16 évesen mondogatta, hogy ő korán szeretne férjhez menni és gyereket szülni. Még érettségi előtt teherbe esett, ősszel férjhez ment, karácsonyra szült. Két évig otthon volt a gyerekkel, most elsős az egyetemen azon a szakon, ahová szintén nagyon régóta készül.

Nagynénémék két havi ismeretség után házasodtak, tizenöt éve boldogan élnek együtt, ma is látszik rajtuk, hogy szeretik egymást.

Ellenben a szüleim évek óta együtt voltak, együtt is éltek, mégis az utolsókat rúgja a házasságuk.

Én nagyon támogatom a korai házasságot a következők miatt:

- házasodni fiatalon, szerelemből kellene (persze ésszel is, de a lényeg a szerelem)

- fiatalon az ember még "alakul", könnyebben összecsiszolódnak a házastársak

- nincs még egyik félnek sem komoly egzisztenciája, így valóban közösen építhetik fel az életüket

- ebből kifolyólag kevéssé valószínű, hogy valamelyiküknek le kellene adni a kialakult életszínvonalából, mivel még nincs olyanja

- fiatalon érdemes gyereket vállalni mind fizikai, mind idegi szempontból (általában egy húszéves anyuka még csak nevet azon, amiért egy harmincöt éves ordít a gyerekkel)

- a fiatal házasoknak még tudnak segíteni a szüleik, ha kell, mondjuk vigyázni a gyerekre, ácsot találni a házépítéshez

- fiatalon az embert még szívesen alkalmazzák, még akkor is, ha már gyereke van, esetleg fel sem merül a munkaadóban, hogy megkérdezze. Mire idősebb lesz a szülő és már "hátrányos helyzetűvé" válik, a gyereke megint nem lesz akadály, mert már tizenéves, esetleg nem is velük él.

Szerintem ha az ember megtalálta azt fiatalon, akit szeret, akivel házasságra tud lépni, akkor nem kell várni, bele kell vágni. Persze van egy nagy veszélye: ma azt sulykolják az ember fejébe, hogy csak magadra gondolj, mert megédremled, csak te vagy a fontos, a kényeztetést nem kell kiérdemelned, stb. Ez tipikusan sérül egy házasságban, mert ott már kompromisszumokat kell tudni kötni. De megéri.

21 éves vagyok, együtt élek a párommal két éve. Ha tehetnénk, már rég összeházasodtunk volna, csak anyagiak hátráltatnak. A szomszéd nénik már így is fiatalasszonyoznak :)

Nagyon nem értek egyet azzal a trenddel, hogy az emberek harmincévesen házasodnak, meg kiélik magukat, stb. Elvesztegetett éveknek tartom azokat, egy jó kapcsolat mind szellemi, mind anyagi, mind érzelmi téren sokkal többet ad.

16 évesen házasodtam. Szerelemből, az esküvő mindenképp megtörtént volna, azért nem csak két évvel később, hogy nagykorúsítsanak, és ne kelljen mindennel az anyukámhoz szaladni. 2 éve vagyunk boldog házasok, 5 éve vagyunk együtt, és ugyanúgy szeretjük egymást, mint a legelején, ha nem jobban:)

Szerintem lényegtelen az ember kora, hiszen semmivel sem tud jobban szeretni egy 30 éves, mint egy 20 éves, a házassághoz pedig az kell.

18 évesen mentem férjhez.

20 nap múlva lesz a 3. esküvőm.

No comment.

Szia

22 évesen mentem férjhez, a párom akkor 27 éves volt. 5 év után házasodtunk, gy hogy én fősuli alatt 2 évig külföldön voltam, úgy, hogy csak egyszer jöttem haza. Mégis együtt mardtunk. 2 hét múlva lesz a 4. házassági évfordulónk, és tegnap tudtam meg, hogy jön a 3. babánk.

Én nem bántam meg :-D