Tényleg én vagyok a hibás? Mit csináljak Anyuval, h megértse, amit tesz, az nem jó?
A problémát mi indítottuk, ez tény.
Szerettünk volna egy mentett kutyust. Aztán mindig jött egy abszolút esélytelen, altatásra kiírt utolsó perces.
Mind ivartalanított, chipelt, naprakészen oltott, dagi, okos, engedelmes, ragyogó bundás, egészséges...
Sajnos, Anyu kitalálta, hogy ő macskákat mentene.
Az évek során sok cicát vállalt be, nagyon sokat. Néggyel tud elszámolni, de ebből kettő nálam van, egy meg pár hete érkezett.
A többi sorra eltűnt, volt, aki meghalt.
A baj az, h jót akar, de nagyon rosszul teszi. Nem érti meg, h a kijáró macska élete oroszrulett, pláne itt. Ha baj van, vagy orvos, kaja, féreghajtó kellett, mindig az volt, h intézzem én, neki nincs pénze, adjam be én, mert ő azt nem...
Tegnapelőtt megtörtént a baj.
A legutoljára érkezett kutya, aki bő 2éve velünk él, elkapta az udvaron a pár hete érkezett kiscicát. Elvettük tőle, de a kiscica nem élte túl.
Most megy a balhé, a kutyusnak mennie kell a háztól... De hova? Kinek? Hogyan?
Imádom a macskákat, de ezt nem érzem jogosnak, könyörögtem Anyunak, h ne hozzon több macskát, majd könyörögtem, h legalább ne engedje ki a lakásból... A válasz az, h a macskát nem lehet bezárni... (Az enyémek a lakásban vannak, s totális a pánik, ha valamelyik kiszökik).
Egyelőre megy itthon a háború, senki nem beszél senkivel... Mit tegyek? Nem vagyok ártatlan, de nem gondolom, h az egész az én hibám lenne!!!
16-os: úgy gondolom,az a gyerek,aki véletlenül megfojt egy kismacskát is,ott a szülőt erősen büntetni kellene,mert ha nincs megállítva a gyerek, később emberekkel szadizik majd.Ha ilyen történne, először is elgondolkoznék azon,mit csesztem el a nevelésben,majd az első adandó alkalommal pszichológushoz vinném, nem-e van valami pszicho hajlama.Ha van lelkiismeret furdalása,megnyugodtam,ha nincs, nehéz szívvel belátom,hogy vagy pszicho-,vagy szociopata.
A kérdező anyja sáros a dologban,hogy halomra hozza haza a kismacskákat egy helyre, ahol ilyen agresszív dög él.
#24 Én nem szociopata gyerekekről beszéltem, hanem arról az esetről, hogy "jajdecukipicicicaaaaaaa", és a nagy nyunyorgatásnak az a következménye, hogy két nappal később a picicica megmurdel, mert picit erősebben lett fogva. Egy gyerek az ilyet nem érzi.
De írhattam volna hörcsögöt, ott a méret miatt lehet egyértelműbb, miről beszélek. :)
Ugyanígy nem szándékos állatkínzás az sem, mikor a picicica még nem tanulja meg, hova mehet, és annyit van láb alatt, hogy véletlen belerúgsz pl. Ott is hasonlóan okozhatsz hatalmas bajt. (Persze, tudom, itt soha senki.) Én vállalom, a kutyám farkára is léptem már rá véletlen, ha lábatlankodott, csak egy kutya megtanulja, hogy hoppá vigyázni kell, egy kölyökmacskánál (de lehet pici kölyökkutyát is mondani) nagyobb baj lehet. Nem feltétlen, de lehet.
Én gyanítom, hogy a kérdező bocikutyája esetében is ez lehetett a probléma, játékból odakapott, odacsapott, nem tudom mi történt, és nem számolt vele (oké, értsd jól, azért a kutyának is van esze), hogy ja ez nem olyan, mint az X másik felnőtt macsek, amihez szokott.
Köszönöm.
Azóta beszerzett még két cicát, de már csak egyik van meg...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!