Hogyan tudnám megnyugtatni magamat, hogy ne legyen lelki ismeret furdalásom egy életen át?

Örülök, hogy megnyugodtál. Ekkora távot kocsi nélkül egy pici gyerekkel nem is lehet megtenni. 440 Km nagyon sok. Gyújts meg egy gyertyát a nagymamád emlékére. Ő is biztosan megértené a helyzetedet :)

A pároddal meg valóban le kéne ülni beszélni, hogy miért volt veled ilyen..

Először is részvétem!

Gondolj arra, hogy a nagymamád sem kívánná tőled, hogy elutazz. Sokkal több ér, ha megőrzöd az emlékeidben, és amikor nagyobb lesz a babád, akkor mesélsz róla neki. Semmiképp se legyen lelkiismeret furdalásod amiért nem tudsz ott lenni a temetésen. Csak ne hagyd, hogy a mama emléke a múltba vesszen.

Szia!

Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, de a szíveddel gyászolsz, nem a megjelenéseddel. Ha nem is tudsz a temetésre elmenni, attól még ugyanúgy szereted, és ugyanúgy hiányolod őt, mintha el tudnál menni.

Hasonló cipőben vagyok, mint te. Az apai nagypapám testvére és felesége olyanok voltak nekem, mint a saját nagyszüleim. A "mama" temetése holnap lesz, de a kicsim - bár 9 hónapos- 3 óránként szopik. Én 240 km-re vagyok, és fizikailag nem tudom megoldani, hogy ott legyek. Senki nem tudja a kicsit megszoptatni helyettem, ráadásul a minimum 3 órás útat is nehezen bírniá, ja és a visszaúttal is számolni kell. (Mellette vagy még egy 4,5 éves lányunk is.)Bébihordozóban 6 óra egy olyan manónak, aki 12 órából jó, ha 1 órát alszik, amúgy meg egyfolytában mászik...komoly kínzás már.

Beletörődtem, hogy MOST nem tudok tőle elbúcsúzni. Majd egy kicsit később. Kimegyek a sírhoz, és a magam módján elbúcsúzok tőle.

Amúgy pedig jópáran vannak olyanok, akik csak a látszat miatt mennek ki egy temetésre, holott míg élt az illető, rá se nyitották az ajtót vagy fel sem hívták. Az anyai nagyanyám mindig azt mondta, hogy életében szeressük, és addig mutassuk ezt ki, amíg köztünk van. A temetőbe már hiába viszünk neki virágot...azt nem fogja látni. Igaza volt.

Szóval, ne emézd magad. Ez most olyan helyzet, amit így lehet megoldani. (Amúgy vigyázz az "önmarcangolással", nehogy a tejed elapadjon miatta.)

És szerintem a férjed sem volt bunkó, csak tényszerűen felvázolta a helyzetet. 6 hetes babával semmiképp nem vágnék neki az útnak.

Minden jót és részvétem.

Üdv!

Pff ha az én párom mondana ilyet biztos balhét csinálnék!

Amugy meg ha neadjisten nem a nagymamád hanem mondjuk egy közelebbi hozzádtartozoval pl: anyukáddal, apukáddal történt volna ilyen tragédia akkoris azt mondta volna hogy sehogyse megyünk le itt a gyerek?

Ez olyan mintha lekicsinyelné a nagymamád temetését a párod és nem számitana olyan nagy dolognak hogy elkellene rá feltétlen menni!

A temetés nemcsak a halott bucsuzásáról szól hanem a hozzátartozók fájdalmának enyhitéséről is amit a jelenléteddel megtisztelsz! Most az egyik szülödnek meghalt az anyukája, gondolom biztos jól esne neki a támogatásod gondolj erre is!

szia:)

őszinte részvétem:(

ha semmiféleképpen nem tudod megoldani, akkor biztos nem haragszik érte a nagymamád, mert látja h nincs lehetőséged elmenni:)

és nem tudnál vkit esetleg megkérni, h elvigyen? közeli ismit vagy barátokat? és majd meghálálnád vhogy nekik...ha nem is pénzzel, de vmi ajándékkal...

gyújts azért érte egy gyertyát, gondolj rá, emlékezz rá, és ha kell beszélj hozzá, ahol senki sem hallhat, és mondd h ne haragudjon rád, és nagyon szereted:)

max. ha nem tudsz elmenni, akkor majd később, ha lesz lehetőséged meglátogatod a nyughelyét és viszel virágot:)

nyugodj meg, mert odafentről lát téged és megérti a problémáidat:)