Miért csak akkor becsülik, vagy becsülnék meg azt embert a szülei ha már felnőtt és elköltözött?

Igen, a legfontosabb mindenre vontakoztatva: Az Élőket kell szeretni ! Ez egy Fehér Klára idézet, de nagyon igaz.Akkor kell megbecsülni mindent, amig van, nem utána sirni.A szülők sajnos sokszor azt hiszik, gyereket szültek, aki az övék és nem egy önálló lényt, akinek segitségre, támaszra van szüksége, mig meg tud állni a saját lábán.Mint a kis facsemete. Mig pici,körtbevesszük karókkal, nehogy kicsavarja a szél, aztán folyamatosan vesszük el mellőle a karókat, mig 3, kettő majd csak 1 marad, s aztán már az is felesleges lesz és csak gyönyörködünk, milyen szép, egyenes fa lett a kis csemetéből.Sajnos a szülővé váláshoz nem kell semmilyen végzettség, igy mindenki úgy csinálja, ahogy tudja, sokszor bizony rosszul és ennek legtöbbször a gyerek issza meg a levét.Én is elmenekülős voltam, és a mai napig nem tudtam magamban rendezni a gyerekkorban és később történteket, pedig sokszor megpróbáltam.Én azt tanácsolom, bizz magadban, a saját értékitéletedben, mert azért te vagy felelős, az ő általuk elkövetett dolgokért pedig ők. Megváltoztatni nem fogod tudni őket.A fontos, hogy lássák, te tudod, mit csinálsz és merd előttük és velük szemben is vállalni, amit jónak látsz.Persze nagyon hiányzik az elismerés, a jó szó,de ha ott nem kapod meg, ne akard mindenáron, mert csak csalódni fogsz, újra és újra, mikor nem kapod meg.sok sikert kivánok!!