Miért csak akkor becsülik, vagy becsülnék meg azt embert a szülei ha már felnőtt és elköltözött?
És esetleg már szabályokat is hoz a "gyerek" hogy csak akkor találkozzanak ha tudnak normálisan viselkedni? Vagy messzire megy, vagy nem akarja őket nagyon látni?
Kisbaba korban még kincs és csoda az ember a szülők szerint aztán ezt miért felejtik el?
És miért jobb attól a felnőtt hogy ő felnőtt ezért neki van mindig igaza és meg se mukkanjon senki amíg az ő kenyerét eszi? Ez mindenhol így van, vagy ez az ország ebben a kérdésben is el van maradva?
válasza:A szüleim ugyan ezt csinálják. Szigorúak, főleg apukám, elvárják tőlem a legjobbat, mindig hajtanak, bíztatnak, hogy: jobban is megy ez!
Apukám biztonsági őr(régen határ őr), anyukám pedig a rendőrségen dolgozik.
De rossz szemszögből látod a dolgokat.
Én szeretem, és becsülöm őket, amiért olyan sokat föladtak értem, és mindig próbálok mindent úgy csinálni, hogy büszkék legyenek.
Szoktunk vitatkozni, mert mi eléggé "olaszos" család vagyunk...
Mégis, képes vagyok odamenni, és bocsánatot kérni, ha nincs igazam.
Ha pedig igazam van, addig hajtok, míg be nem bizonyítom, és ennek elismerése képpen, be szokták ismerni, ha tévednek.
Sosem kenegették az egóm, hogy: jajj, de szép, okos vagy kislányom! te vagy a legjobb!
Mégis, nincsenek önértékelési zavaraim, nem iszok, nem játszok prostit minden buliban, nem dohányzok, nem vagyok emo, se plázacica, nem vagdosom az ereim...
Megbízható és intelligens kamaszt neveltek belőlem, és sose tudom meghálálni nekik azt, hogy nekik köszönhetően, vinni fogom valamire az életben, nem leszek híd alatti alkoholista...
Mindennél jobban szeretem a szüleim... Bármit meg tudok beszélni velük, és a szigorúság ellenére is úgy gondolom, hogy rendkívűl humorosan, könnyedén, lazán tudják venni a dolgokat...
Tehát nem, nem mindenhol van ez az országban...
Remélem kielégítő választ adtam!(:
válasza:Szerintem egyszerűen sok szülő alkalmatlan arra, hogy felneveljen egy - vagy több - gyereket. Például az enyémek is ilyenek, de még rengetegen. Azt hiszik, hogy mivel ők csinálták, korlátlan hatalmuk van fölötte.
Nekem 20 évesen volt, hogy azt mondta anyám, hogy gyerek vagyok és fogjam be(!), nehogy én merészeljem őt kioktatni. Pedig valami piti kis ügyről volt szó, ráadásul később kiderült, hogy nekem volt igazam.
A hozzáállás az, ami ijesztő. Így nem lehet gyereket nevelni, pedig sokan csinálják. De mit érnek el vele?
Anyám például azt, hogy elkezdtem dolgozni, emiatt leromlottak a jegyeim, viszont fél évig feléjük se néztem.
Most viszonylag normális. Nem azért, mert megjött az esze. Csak tudja, hogy nem a levegőbe beszélek, és csínján kell bánnia velem, ha még az életben látni akar. Elég szánalmas családi élet... :( és sajnos egyáltalán nem egyedi :(
Nem hiszem hogy rossz szemszögből látom a dolgokat. Csak a te szüleid nem olyanok mint az enyémek illetve én sem vagyok olyan mint te és minden embernek másra van szüksége hogy jó legyen.
Amiket felsoroltál azt mind én sem csinálom és egyet is értek de ezt mind a saját elhatározásomból és nem azért mert így neveltek. Nekem arra lenne szükségem hogy jobban elismerjenek, hogy ne csak az legyen a jó ami szerintük jó, hogy néha igazam lehessen stb. Mert nekem sosincs igazam akárhogy tudom hogy jól mondom vagy akármit érvelek. Itt nem az a baj hogy szigorúak. Hanem az hogy képtelek megváltozni pedig ők vallották be hogy kéne és hogy betegek (egyikük gyógyszert is szedett). Rajtunk csattan a makacsságuk, betegségeik, eddig rossz életük. Talán mégis igazam van mert a 4 testvérem is ódzkodik tőlük, és ez nem lehet véletlen.
De most nem rólam van szó hanem az általánosságról. Amikor látszik mindenkinek hogy a szülő rosszat tesz és a gyerek is szenved és mégsem változik meg semmi. Aztán meg amikor a gyerek eltűnik akkor jön a nyalizás, meg a mézes mázos szöveg hogy a közelébe kerüljenek.
válasza:Nekem két húgom van...^^
Egyébként, Én nem tudhatok véleményt mondani a Te szüleidről, mivel, hogy nem ismerem őket...
(én voltam az, aki szerint nem jól látod a dolgokat)
válasza:vannak azért olyan családok is, ahol megbecsülik a gyereket, ahol az ő szava is számít.
sokan csak meg akarják óvni a hülyeségektől a gyereküket, ezért akarják mindenáron betartatni az általuk felállított, és helyesnek tartott szabályokat.
sok kamasznak tényleg szüksége van a szigorra, különben elkallódna. tisztelet a kivételnek.
válasza: válasza:Sziasztok! Én azok közé tartozom, aki "elmenekült" otthonról. Kérdező, szerintem jól látod, hogy általánosan jellemző néhány társadalmi becsípődés - mint pl. a szülő kitalálja a gyerekét és tűzzel-vassal a saját elképzelései szerint akarja formálni, és jesszusösszedőlazég, ha mégsem jön be, amit eltervezett. Miért? Egy dolgot nem vesznek ezek a szülők figyelembe, hogy a gyereknek van saját személyisége, hogy ő is egy másik ember, saját érdeklődési körrel, temperamentummal. Ezzel nem számolnak, hogy a gyerek születik bizonyos személyiségjegyekkel, amik egyszerűen nem teszik alkalmassá a kijelölt pályára, plusz aztán kifejlődik a saját akarata, stb. És itt most nem a folyton csak lógni akaró, 16 évesen már mindent átélt tinikre gondolok, az ilyenek halmozottan hátrányos körülményekkel rendelkeznek, sajnos.
Ha te nem azon a pályán mozogsz, amit megálmodtak neked, akkor sosem lesz igazad, mert szerintük nem jó irányba haladsz. A kérdésedből ítélve jócskán már egy ideje letérhettél a "kijelölt útról".
Ha megoldást keresel, nem tudok mást tanácsolni, mint próbálj meg megbocsátani nekik, szabadulj meg az irántuk érzett haragodtól és ne hagyd, hogy bűntudatot keltsenek benned azért, mert te a saját életedet akarod élni.
válasza:Szerintem a szülőket akkor is tisztelni kell mert ők adtak neked életet és ők neveltek fel. Engem is szigorúan fogtak a szüleim és sokszor éreztem úgy hogy igazságtalanul bántak velem. És nekem is jól kellett viselkednem, jó jegyeket hazavinni. stb. De hát a szülőnek az a dolga, hogy a legjobb belátása szerint neveljen. És nem tudhatod hogy te miként fogod nevelni a gyermekeidet. Igaz, hogy én is nagyon hamar elköltöztem otthonról és élvezem nagyon a szabadságot :-) de attól nagyon szeretem a szüleimet. Szerintem egy gyereknek nincs joga ítélkezni a szülei felett. (Mármint a tisztességesen nevelő szülők felett, nem az agresszív alkoholista állatok felett.)
Nem szabad haragudnod a szüleidre mert később még megbánhatod.
válasza:De szülő nem mindig látja azt h a gyereknek mi a jó.
Ez nálunk is így van, 100 jobban viselkedem mint anyukám ennyi idősen, meg lesz az érettségim is, neki nincs.
Mégse vagyok neki elég jó, házimunkát is sokat csinálok, de sose elég neki semmi, mióta barátom van hát azóta meg mint a házi sárkány.
19 éves elmúltam, első komoly kapcsolat, suliba nem rontottam le a jegyeimet, hogy ne lehessen erre ráfogni.
Tegnap fenyegetett meg a drága anyám h ha nem lesz jó az érettségim akkor elfelejthetem a barátomat. 4es feletti átlagom van a bizibe.
Ezek után hogy tiszteljem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!