Felnőtt jóbarátodtól, aki már éli a saját életét (munka, család) és elköltözött tőled messze egy másik városba, mi az elvárt, hogy mennyi időnként írjon/válaszoljon meg e-mailt neked?

Szitu: barátaimtól messze költöztem, telefonálni csak ritkán tudok, mert kevés a pénzünk, postai levelet nem küldhetek, mert a legtöbb barátom kollégiumban lakik vagy szintén folyton költözködik másik városokba. Találkozni is szoktunk évente néhányszor, de mivel nagyon messze lakunk egymástól, ez is nehézkes, mert dárga a vonat/busz. E-mailben szoktuk tartani a kapcsolatot. Én kb. havonta keresem meg a barátaimat, mert velem a szürke hétköznapokban ritkán történik valami, és annak nem látom értelmét, hogy nem tudok miről írni. Szívem szerint hetente tartanám a kapcsolatot, de tényleg nincs nagyon mit mesélnem, és nem akarom, hogy ellaposuljon a kapcsolatunk. Amikor havonta e-mailt írok, annyi idő alatt összejön annyi újdonság, hogy legyen miről írnom, és így jókat szoktunk "beszélgetni" a barátaimmal, mert nem unalmas, hogy nem tudunk miről írni. Illetve ők még inkább tudnának, hiszen egyetemisták, így egy csomó minden történik velük.

Ha mondjuk a következő a helyzet: e-mailt küldtem, a barátaim két nap alatt válaszoltak. De kérdeztek egy csomó mindent, hogy velem mi van, de nincs mit írnom. Ilyenkor az rosszul esik egy embernek, ha csak két hét után kap választ? Mennyi a max. idő, amíg illik válaszolni? Olyan is van, hogy annyi a munka, hogy nem tudok e-mailt nézni két hétig.

Nekem is vannak olyan barátaim, akikkel imádjuk egymást, folyton együtt lógtunk, amikor egy városban laktunk, és még nem volt munkánk, és amióta munkája van mindkettőnknek, azóta ritkábban keressük egymást, mert mindketten elég elfoglaltak vagyunk, mégis nagyon jóban vagyunk, és amikor találkozunk végre, egymás nyakába ugrunk, és így is nagyon jól elvagyunk. Sőt, olyan is volt, hogy a másik fél napi 12 órát dolgozott, heti 6 nap, és külföldön élt, és megértettem, hogy ritkán ír e-mailt, és akkor is csak rövidet, mert nincs miről írnia. Felkel, elmegy munkába, hazamegy, lefekszik aludni. Egyáltalán nem haragudtam meg rá, és nem csináltam belőle gondot.

Ezt csak azért írtam le, hogy kiderüljön, engem nem zavar, ha valaki nem ér rám a sok munka miatt, és ezért ritkán keres, ha egyébként tudunk barátok maradni, mert azért megkeres időnként. Viszont nem tudom, milyenek mások. Nem tudom, másoknak milyen az, ha én nem írok két hétig, mert nincs időm, vagy mert nincs miről. Nem akarok rossz barát lenni, hogy túl későn válaszoljak, mert tényleg szeretem a barátaimat. Nem akarom megbántani őket, ezért kérek pár nézőpontot, ti hogy vagytok ezzel?

Olyanok írjanak, akik dolgoznak, és megértik, ha nincs minden nap időm e-mailt nézni, illetve értik a helyzetemet.

Egyébként a barátaim tudják, hogyha bajuk van, akkor bármikor megkereshetnek, és segítek, amiben tudok, és számíthatnak rám, szóval azzal nincs gond. Tudom, ez egy kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de biztos mindenki látott már olyan filmet, hogy van két ember, akik mondjuk egy ütt voltak katonák, akkor nagyon megszerették egymást, aztán évek óta nem beszéltek, mégis ha az egyiknek szüksége volt a másikra, akkor az a másik azonnal ott volt, és mindent megtett az egyikért, hogy segítsen neki. Na valahogy így van ez nálunk is, csak mi azért tartjuk a kapcsolatot, ha ritkásan is.