Mi a helyes döntés az alábbi helyzetben? (család, munka, jövő kérdéssel kapcsolatosan)

Nincs munkám, a sulit is be kellett fejeznem. Diák Hitel viszont a nyakamon van. A családommal nagyon rossz a kapcsolatom. Alig várom, hogy elköltözzek. Van kilátásban egy egész jó állás (képzettségemhez és tapasztalatomhoz mérten), de egyáltalán nem biztos. Most pedig lenne hely egy kevésbé jó (megerőltetőbb, kevesebb fizetés, de biztos, hogy mehetnék oda) állás.

Én úgy gondolom, hogy el kell fogadnom a másodikat, tehát a kevésbé jót. Muszáj, mert már kezdek depressziós lenni a semmit tevéstől. Nem találom a helyem, csődtömegnek érzem magam. Viszont ott motoszkál bennem, hogy ennél jobbra is képes vagyok. Úgy gondolom, hogy nem muszáj itt megöregednem, kereshetek mellette ugyanúgy más munkát is, olyat amit tényleg élveznék, de addig legalább van esélyem arra, hogy egy olcsó albérletet kivegyek, és törlesszem a diák hitelt. Persze ezzel és a megélhetéssel már oda is a fizetés, tehát komolyabb egzisztenciát nem tudnék megalapozni, de átmenetileg szerintem muszáj elfogadnom. Jól gondolom, vagy várjak, hátha összejön az, amire várok? De igazából nem merek rizikózni és szerintem nem is lenne helyes. Nem olyan világban élünk, ahol lehet, legalábbis az én helyzetem nem olyan.

A másik dolog, hogy a családom elég nehéz helyzetben van és hiába rossz velük a viszonyom lelkiismeret furdalásom van, hogy el akarok költözni. Lehet nekik kellene segítenem, de félek, ha most erre gondolva itthon maradok és a fizetésem haza adom akkor a saját önállóságom ásom alá. Eddig is segítettem őket, képességeimhez mérten, amit diák munkával kerestem haza adtam.

Bocs, hogy hosszú.