Most 50 körüliek adnátok tanácsot?

Sajnos az élet elszáguld mellettünk, ha nem figyelünk. Reggeltől estig dolgozunk, utána a ház körüli teendők, minimális idő a gyerekekkel... tényleg elrepülnek a napok. Én azt tudom tanácsolni, hogy bármilyen fáradt vagy, tölts minél több időt a szeretteiddel (család, barátok), szervezzetek minél több közös programot (séta akár csak a környéken vagy egy közeli erdőben, összebújós beszélgetés a pároddal, bringázás vagy foci a gyerekekkel, bográcsozás a barátokkal, rokonokkal, néha egy-egy színház, kacsaetetés egy közeli tavon, stb.), gyűjts minél több élményt! A közös élmény a kulcsszó - legalábbis szerintem.

Az élet így is úgyis elmúlik. De ha van mire visszaemlékezni, az sokkal kellemesebb érzés, nem hagy fájó űrt a lelkedben.

Valami értéket kell hagyni magunk után: gyermeket. Szerintem a családba fektetett erő a leginkább maradandó.

Boldog lehet a pedagógus, aki tanitványok százainak ad át értéket, az orvos, aki életeket ment. Az író, aki nevel, szórakoztat. De biztos, minden munkát lehet úgy végezni, hogy haszna legyen nekem is, meg másnak is. Az elfecsérelt, elpocsékolt időt sajnálja esetleg élete végén az ember.

Gyüjts emlékeket: minél több fénykép, video, levél, közös kirándulas vagy más programok - mert ezek megmaradnak.

Amit sokan rosszul csinálnak, hogy ha egy kapcsolatuk véget ér, akkor az összes emléket is kidobják - pedig ha már pár év távlatából nézik, akkor azért sok szép is megmarad, nemcsak az utolsó idök negativumai, és az az idöszak is az életed része volt.

Próbálj minden nap valami szép pillanatot megélni - ez lehet valami apróaság is (pl. egy szép virág, egy napsütéses reggel, egy közös filmnézés, stb.

Ha csak az eltelt évekre figyelsz, akkor egyszercsak kifutott az ujjaid közül az egész, ha a napokat, órákat is tudatosan megéled, akkor sokkal többet kapsz.

Igen, a család legyen az első, mert az a legfontosabb. A családtagjaidnak nyújts minél többet, hogy boldogok legyenek és ezért szeressenek is téged. De van még más is, az emberi kultúrát azért találták ki, hogy szórakoztasson, úgymint irodalom, zene, tánc, sport, színház, mozi, szabadidős tevékenységek, utazás, minden, ami neked bejön.

Engem annyi minden szórakoztat, hogy sokszor nem is tudok választani. Olvassak, internetezzek, teniszt nézzek, süssek valami finomat, kertészkedjek...Megelégedéssel telnek a napjaim.

Szórakozva kell végezni a feladatokat, amennyire csak lehet. :)

58/N

Igen, a család nagyon fontos, de ha van valami vágyad ami elérhető, csak idő kérdése, hogy mikor, akkor azt ne halogasd.Én most 52 vagyok, 47 évesen kezdtem el festegetni, holott mindig éreztem, hogy meg kell próbálnom. Nagyon kevés időm van rá, főleg éjszaka, de így teljes az életem. Azt is tudom, hogy később ennyi időm sem lesz rá, mert ha választanom kell, akkor inkább unokázni fogok (a nyáron megy férjhez a lányom)tehát kihasználtam ezt a pár évet és önbizalmat adott, mert rájöttem hogy ebben is jó vagyok:-)))

A válaszom az, hogy mindig használd ki azt a lehetőséget amit kapsz. Ne tartson vissza senki és semmi, akármilyen fura, hihetetlen, vagy őrült dolognak tűnik.

Soha ne akarj mindent Te elintézni, megcsinálni, mert ez a környezetedben egy idő után természetessé válik és mindenki rád fog szállni. Ne légy mártír és ne akarj mindenkinek megfelelni.Ne foglalkozz azzal, hogy ki mit gondol rólad, az az Ő baja, nem a Tiéd, ha valami nem tetszik neki. Próbálj meg mindent elfogadni, ami jön az életedben és próbálj egyensúlyt kialakítani a kapcsolataidban. Ha nem megy, akkor csak a Te érdekedet vedd figyelembe.

Ez nem önzőség, ez a saját életed megbecsülése.

Tehát a lényeg: minden napodat tudatosan éld és próbáld meg azt tenni, úgy élni, hogy egyaránt örömöt szerezz Magadnak és másoknak is.

20:34: közvetlen család (férj/feleség, gyerek/ek) nélkül is lehet tartalmas életet élni, nemcsak otthon a 4 fal között ülni. Vannak barátok, rokonok, ugyanúgy lehet sportolni, színházba, múzeumba járni, utazni, kirándulni - kicsit más életforma, de semmiképpen sincsenek üres, sivár, unalmas életre kárhoztatva.

(nem emlékszem, talán 2.hsz vagyok)