Nem kellene szülnöm egyik barátnőm szerint a következő okok miatt, volt már valaki ilyen helyzetben, mit gondoltok erről?

Ha több fogyatékos gyerek is lenne a családban, főleg mindkét részről- akkor erősen meggondolnám. A szülő felelőssége hogy ne hozzon tudatosan beteg ember a világra, főleg ha az a gyerek egész életében kiszolgáltatott lesz. A minimum hogy kivizsgáltatnám mennyire van meg az esély a betegségre, és ha biztosan fogyatékos lesz a gyerek nem hordanám ki. Azért végig kell gondolni minek teszi ki az ember azt a jövendő gyereket.

[link]

Szerintem a legtöbb családban nem halmozódnak ennyire a problémák. Érdemes lenne utána érdeklődni, orvosnál, hogy előzetesen milyen vizsgálatok vannak, amik segíthetnek abban, hogy tudjátok, hogy mire számíthattok.

Szerintem 2 év tünetmentesség még nagyon kevés. Ha korábban gyakran voltak gondok.

Itt mindkét oldalt megértem bizonyos mértékben, bár a barátnőd bizonyára lehetne finomabb és megértőbb... A leírtak alapján nagyobb esélyed van beteg gyermekre, mintha remek genetikájú lenne a két család, de ez nem feltétlenül elegendő ok arra, hogy ne szülj. Az életkorod nem vészes, a rohammentes epilepsziát sem tartom annak (persze nem vagyok szakértő)... A családban előforduló betegségek semolyan iszonyúak, hogy azonnal megvétózza a családalapítást. Szerintem nektek kell eldöntenetek, hogy vállaljátok-e a kockázatot s azért nem árt vizsgálatokat végezni, hogy ha valami igazán súlyos dolog van, az hamar kiderüljön.

Amúgy sokkal jobb lenne a Földnek, ha feleennyien, de inkább századennyien laknánk a bolygón, az ember nagyon kártékony állat és így is túlszaporodott. Attól még pompás egyedek vannak, az én mizantrópiám sem általános, sokakat kedvelek. De egyre nagyobb gond a túlnépesedés még a mi fajunknak is, nemhogy a többinek.

Nagyon kényes és nehéz kérdés.

Nekem PCOS-em van, hirsutizmusom, magas vérnyomás, rövidlátás és kettes típusú cukorbetegség. Szeretek élni? Igen. Örülök, hogy anyukámék vállaltak, holott a PCOS és a hirsutizmus kivételével tudták, hogy van esély, hogy örököljem? Igen. Nagyon szeretek élni ezek ellenére is. Viszont szeretném-e, hogy meglegyen a kockázata annak, hogy a lányomnak is fültől fülig kelljen borotválnia/gyantáznia az állát és a nyakát, folyamatosan szénhidrátot számolnia vagy aggódnia, hogy már megint 4 hónapja semmi jele a menstruációjának? Hát nem tudom. Nem biztos, hogy én ezt megrizikóznám...

Neked kell eldöntened, hogy bevállalod-e. Én alapból nem szülnék majdnem 35 fölött. Alapból elég kockázatos egészségügyi szempontból, másrészt majdnem 60 éves leszel, mire a gyerek 20. Ez megint csak egyéni döntés kérdése, hogy neked belefér-e.

Nem szeretnék. Én is epilepsziás vagyok és a mellé társuló összes többi betegség is. Sose tudtam milyen normálisnak lenni. Egész életemben gyógyszereken éltem. Most és egész életemben. Nem szeretném ha a leendő gyermekemnek is szenvednie kelljen ( ha örökli)

Emellett ideges típus vagyok. A többit inkább le se írom.

De ha vki betegen akar, vállaljon, de a következményeivel!

Semmiképp nem vállalnék gyereket ilyen helyzetben.

Azt akarod, hogy gyógyszereken éljen?

A mostani gyógyszereidet, amitől tünetmentes vagy, például szedhetnéd terhesség alatt?

Egyébként 40-hez közel egyébként is nagyobb az esélye minden problémának, még akkor is, ha nincsenek ilyen problémák egy családban.