Hány éves korban ideális elköltözni otthonról? Nálatok hogy volt?

Hogy ha nem vagy nyűg nekik és elfogadnak otthon , akkor szerintem akkor menj, ha már van párod illetve megvan a munkád és keresel annyit hogy egyedül is el tudd magad tartani. Ahol nem szívesen akarják a szülők már, meg te is akarsz már akkor minél hamarabb. Én mondjuk koleszos vagyok már jó pár éve szóval mondhatni csak nyáron vagyok otthon, de egyetemen is koleszos vagyok szóval már nem nagyon fogok hazalátogatni.

Nincs olyan, hogy ideális életkor, de olyan se, hogy ciki. Ne foglalkozz kívülállók véleményével, legyél annyira felnőtt.

#13 Az enyém csak 65%-ban. Tudom, hogy nem rajtad múlik, de nem értem, hogy miért csak ennyi, úgy gondolom, hasznos választ adtam. Talán valami unatkozó barom azt akarja, hogy a későbbi értékelésem alacsony legyen...

Én 27 évesen költöztem el otthonról. Akkor jártam éppen a második diplomám végénél. De közben már volt főállásom. Párommal ekkor már jó pár éve együtt voltunk. Mi kivártuk azt, hogy saját lakásba tudjunk költözni, tehát pénzt raktunk félre. Elmehettünk volna már sokkal hamarabb pl. albérletbe, de annak nem láttuk sok értelmét. Persze amikor már dolgoztam és még otthon laktam, akkor adtam haza anyukáméknak pénzt.

Mi épp pár napja költöztünk külön a szülőktől, még friss az élmény :D Én 25 L, párom 26 F, többb, mint két éve vagyunk együtt. Miután lediplomáztam egy hónap után találtam a szakmámban munkát. Ennek már két éve, s mivel a szüleim egy nagyobb havi bevásárláson kivül semmit nem fogadtak el tőlem, igy egy szép összeget megtudtam magamnak spórolni. S bár nem akarok a takarékszámlámhoz nyúlni, mégis biztonságot ad, hogy van pénzem és még fix, viszonylag jó keresetem is. Már jópár hónapja feljött ez a téma köztünk,de most találtunk olyan albérletet, ami minden szempontból (anyagiak, munkahely, közlekedés) megfelel mindkettőnk számára. Szülők sincsenek messze, az enyémek 10 percnyire, páromé 25. Nem akarjuk itt leélni az életünket, de pár évig megteszi...azután szeretnénk sajátot....majd alakul. Viszont az érzés, hogy van egy kis kuckó, amit berendeztünk, vannak saját cuccaink, ahol főzök, teszem a dolgom, pihenek...párom is látom minden nap....nagyon jó :) A szülők hiányoznak mindkettőnknek, a kutyánk is borzasztóan....állitólag folyton keres, a szobámba járkál reggel/este...jaj! Olyan fura még az egész, de egyben izgalmas is! Mintha nyaralni mentünk volna....Talán nekem valamivel könnyebb, mivel 4 évig koleszos voltam...párom pedig soha nem volt az otthonától távol, ráadásul egyke is....gondolhatod :)