Még hogy nem számít, ki hova született!?

A példa a két végletet rajzolja,meséli el.Aki jó helyre született nagy mértékben segít,de nem garancia. Összetett,komplexebb faktorok játszanak a siker elérésében.

Hiába származik valaki pl. gazdag családba,ha gyenge képességű a gyerek és ha szegény családba születik valaki de kitartó természetesen kitartó csak jól kell szakot választani. A baj az,hogy sokszor a kognitív képességeink, a rátermettségünk,motivációnk,egészségi állapotunk stb. nem biztos hogy kompatibilis az áhított szakmával amivel szeretnénk foglalkozni és ezt sokszor nem jól mérjük fel.

Richárd óriási előnyben van olyan szempontból is,hogy kis kora óta rengeteg impulzus éri a tanult szülőktől ami elősegíti az ő egyéni fejlődését. Biztonságos háttér, megfelelő étkeztetés, egészséges környezet mellett a tanulás sokszor behozhatatlan előnyt jelent a Richárd-féléknek amit a Piroskák nem fognak tudni elérni. A gyerekek sérülékenyek, az önbizalmuk megcsömörlik ha rossz körülmények közül érkezik a nagybetűs életbe.

Ezt nagyon leegyszerűsítették itt sokan. Egy borsodi, nógrádi kisfaluban közel nem olyanok a lehetőségek egy szegény családnak. Én is ilyenből jöttem. Apukám volt az első diplomás a családban,ő mélyszegénységből jött, csak vele tudtam beszélgetni igazán,ő tanított, ő matekozott velem, őt érdekelték egyedül a természtettudományok, amikor meghalt a szemem előtt 13 éves koromban elvágódtam lelkileg. Már nem volt kivel beszélgetnem, anya csak azt mondogatta hogy annak a gyereknek meg amannak a gyereknek a nyomába úgysem tudsz lépni,hiszen ő nem tudja fizetni ezt,meg azt. Nem vagy okos, epilepsziás vagy, állandó rohamaid vannak,nem tudod felvenni a harcot az egészségesekkel, a gazdagokkal és így tovább. Teljesen átformált! Amit apa felépített anya összetörte.

Elhittem hogy betegként,szegényként csak gyenge szakra mehetek,elmentem,elvégeztem könnyedén. Semmire sem mentem vele. Volt érzékem hozzá,de mindig valakinek a valakije ment arra a kevéske meghirdetett helyre a kis megyénkben ahova tudtam volna menni.Ahol most dolgozom ott is ez van,ismerősök,rokonok,mint egy nagy család. CSak nem az én rokonaim,nem az én barátaim. Ennek ellenére nem adom fel,tanulok egyetemen, az egyk legjobb egyetemen, plusz még egy felsőfokú tanfolyamra is járok párhuzamosan. Autodidakta módon megtanultam folyékonyan angolul, tárgyalóképes szinten beszélem, pedig sosem jártam angol tanárhoz. Képzem magam ameddig lehet, remélem egyszer valóban kutató leszek. Nem gazdag,boldog szeretnék lenni. Nem érdekel a pénz,hiszen ha az érdekelne nem ezt a szakmát választom. Piroskából Richárd lehetek, lehet,de nem szeretnék. Richárd elfelejtett honnan jött, én sosem szeretném. Szerény akarok maradni és tisztelni a hierarchia minden szintjén lévőket, hiszen mindenkire szükség van. Ha nincsenek a szorgos dolgozók a királynő éhen hal.

Kérdező,ne add fel, a korod ne érdekeljen. Nyugaton ezt már jobban kezelik,ott nem ritka ha valaki akár 40 évesen kezdi az orovsit. Ne Richárd akarj feltétlenül lenni,de Piroska se maradj. Találd meg a középutat.

Richárd szüleinek valami jó állásuk van, gondolom.

Az én szüleimnek is jó állása volt. Eredmény? SOHA nem értek rá velem foglalkozni, vagy ha mégis, az kimerült abban, hogy üvöltöttek velem az egész napos stressz után. 4-es alatti jegyért pofon járt. Ráadásul hiába dolgoztak jó helyen, engem más terület érdekelt, így "beajánlani" se tudtak.

De nyilván az élet kánaán, ha van pénz. :D

Azok az osztálytársaim, akiknek a családja rosszabb anyagi helyzetben volt sulis korunkban, mára többre vitték, mint én.

Ja, ők tettek is valamit, nem csak nyafogtak, hogy nincs péééz.

Kicsit meglepődtem a reakciókon. Én inkább Richárdnak számítok, és szeretnék gratulálni minden Piroskànak, aki ennyi mindemt elért! Az előbb azt mondtam, hogy inkább Richárd vagyok. Ez abban nyilvánul meg hogy magániskolába jártam, és mindig volt legalább egy magántanárom,amíg nem kerültem egyetemre. Az iskolámban a szegényebbek közé tartoztam, jól tanultam évfolyam elsőként végeztem. De nem volt nehéz. Volt egy-két hasonló diák aki tanult, de olyan is volt, akinek az anyukája is bejárt órákra, hogy valahogy átmenjen. Most a fiú jó úton halad afele, hogy politikus legyen. Azt gondolom hogy néhány éven belül többszázezres nettó, talán milliós összbevételre számíthat havonta.

És ez az igazi Richard-effektus, hogy azok akik nem olyan közegből jönnek, nem tudnak tömegesen felemelkedni. Ha kiírnak pályázatot 100 emberre azt mindig 100 ember kapja meg. Ha 4000 - a pestieknél sokkal tehetségesebb ember feljön Pestre, akkor ki fognak rúgni 3500-t,hogy ōket elhelyezzék, és nem azokat, akik protekció nélkül vannak ott. Azok pedig akik fent vannak a csúcson, gyakran tényleg úgy érzik, hogy sokat elértek. Engedjétek meg, hogy egy politika közeli példát hozzak: azt hiszem jó egy éve történt, hogy számonkérték Orbán Viktort, hogy miből fizeti a lánya egyetemét, ami több, mint a bevallott teljes bevétele. Mire Rachel segíteni próbált és kijelentette:

"Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük".

És ez az ahova Richárd is eljut a képregény végén. Elfelejti vagy leértékeli, azt a sok "természetes dolgot" amit kapott a szüleitől, környezetétől. Amikor pedig beosztottakat kell választani nem a legjobb szakemnlbert hanem a legjobb havert választja. Elhiszi, hogy ő jobban tudja, mint a többiek.

Szerintem ez a képregény nem a Piroskáknak szól, mert sok munkával lehet belőlük is sikeres ember, hanem a Richárdoknak, hogy szálljanak magukba.

A Piroskák inkább azért nem jutnak előre,mert kevés a pozitív megerősítés,sok esetben húzzák is vissza két kézzel.

Aki érzelmileg gyengébb,annak ennyi pont elég is.

Én Piroskaként gimi mellett azért dolgoztam,hogy ami az osztálytársaimnak alap-mert biztosítják a szülei-az nekem is meglegyen.

Egy szegényebb családból induló ember,előbb akar dolgozni,hogy ne legyen szakadt a kabátja,lyukas a cipője,mint egyetemre menni,vagy vállalkozásba fektetni a semmiből.

Aki olyan családból jött,meg gyorsan sajátot is teremt,hogy majd ő jobban csinálhassa,érje több szeretet.

Aztán sokan ebbe bele is punnyadnak.

Richárd mindent magának köszönhet.

Jól ki lett sarkítva ez a képregény. Amíg piroska megtanulja a kitartást a szüleitől és a bátorító szavakat, ricsi el is merülhetett volna a megfelelési kényszerben és drogozva pénztköltve járhatta volna az utcákat gimi alatt..

Nem fekete fehér semmi, úgy ahogy van butaság felhívni a ricsik figyelmét arra, hogy nem maguknak köszönhetik a sikereiket, hiszen csak az ő érdemük. Mindenki máshogy éli meg a dolgokat. Itt Richárd szerencsés volt, hogy nem tört meg a nyomás alatt, hogy a szülei célját sajátjának érezte és tett értük. Piroska szerencsétlen, mert nem tanult semmit az életéből, nem akart több és jobb lenni.

Én inkább ricsi vagyok, aki rosszul végezte. De ismerek piroskákat, akik feltörtek és ricsiket is, akik tudtak alkalmazkodni.

Az egész ötlet butaság, nem számít hova születsz, csak az, hogy milyen emberré válsz az évek alatt, és milyen tulajdonságokkal születsz. Ez pedig anyagi helyzettől független.

Én meg a kettő között, nagy dolog. Lehet tenni ellene!

Csak akarás kérdése

Én nagyjából a kettő között vagyok.

De ez a képregény nagyon ki van sarkítva, Piroskának is mehetnének jobban a dolgok, és Richárd is koppanhatott volna.

Nagyjából minden képkockába bele lehet kötni, pl. a 2.sornban, ha Richárdnak gyenge az immunrendszere és a szülők is óvják őt a széltől is, könnyebben megbetegszik, ha találkozik egy kis bacival vagy vírussal.

De a legelgondolkodtatóbb rész az az, ahol Richárd szülei kiakadnak a négyötödön. A hatalmas elvárások miatt könnyű megtörni. Piroska szülei pedig elfogadták a hármast, de ez nem azt jelenti, hogy Piroskának is el kellett volna. Tanulhatott volna keményebben.

Ez a képregény eléggé lehúzza a Richárd-féléket, úgy állítja be őket, mint apuci pici fiait, akik mindig mindent megkaptak és sosem dolgoztak meg semmiért. Pedig Richárd keményen tanult, próbált megfelelni a szüleinek, jól végzi a munkáját, mindig csak tör előre, nem elégszik meg azzal ami van.

A Piroskákat pedig lesajnálja, és a való élet Piroskáinak azt üzeni, hogy ennél nem lehetnek jobbak, nem érhetnek el többet. pedig ez nem igaz, csak a kesergés és a Richárd-félék hibáztatása helyett tenni is kellene valamit.