Hogy lehet helyén kezelni, feldolgozni édesanyám halálát?

Nagyon hosszú évek óta betegeskedett, idén pedig egy nagyon gyors lefolyású kór támadta meg szervezetét. Mindenki tudta a családban, hogy sajnos sok ideje nem maradt köztünk, ennek ellenére reménykedtünk, mert akadtak napok, amikor jobban volt. Erre fel néhány napja - két napos szenvedés után - elhunyt. Azóta totál össze vagyunk zuhanva testvéreimmel, édesapámmal. Hiába írják, mondják, hogy részvétem, nekünk ez csak egy üres frázis. Nem halljuk anyu hangját, a tanácsait, a dorgálását, nem tudjuk megölelni. Az utóbbi hetek arról szóltak, hogy állandóan bementünk hozzá reggel-délben-este-éjjel a kórházba. Most meg már ez sincs. Végig zokogtuk a hétvégét, ma pedig hullámokba jön a fojtogató zokogás és a nevetés. Próbáljuk egymást segíteni, de úgy érzem, hogy ehhez én lelkileg nagyon gyenge vagyok. Kifelé mutatom, hogy minden oké, valójában pedig anyás vagyok, gyenge és totál elveszett...

Hogy lehet megbékélni ezzel, elfogadni, illetve elengedni a szerettünket, mert én ebbe be fogok dilizni :(