Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » 24 éves fiú vagyok, 6 voltam...

24 éves fiú vagyok, 6 voltam mikor édesanyám meghalt.. akkor ezt felfogtam de nem úgy éltem át ahogy most megélem nagyikám halálát..Mikorra fogom tudni feldolgozni? Miért ennyire nehéz?

Figyelt kérdés
24 éves fiú vagyok, 6 voltam mikor édesanyám meghalt.. akkor ezt felfogtam de nem úgy éltem át ahogy most megélem nagyikám halálát.. nagyi volt velem anya halála óta nevelt és vigyázott.. aztán idővel én rá, mostam , főztem , takarítottam, orvoshoz vittem, vigyáztam ne legyen baja, és mégis az elmúlt két hét szörnyű volt, ápoltam szegényt a kórházban, és remélem h ő nem két hétnek érezte.. aztán most csütörtökön eltemettük.. úgy érezm h nem fogom tudni ezt feldolgozni.. annyira hiányzik h puszit adhassak neki és vigyázzak rá.. mikor lesz könnyebb??? mikor fogok tudni boldogan visszaemlékezni rá!??
2009. márc. 7. 05:04
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%
Szia. Őszínte részvétem. Közhely, de idővel könnyebb lesz. Mindig csak egy picivel. Igazán mindig hiányozni fog. Én fél éve vesztettem el a nagyapámat, akit nagyon szerettem, de még mindig ha megyek a mamához várom, hogy ott legyen. Elismerésre méltó, amit érte tettél. Nem tudom mikor lesz könnyebb, talán nem véletlen mondják, hogy a gyászidő egy év.
2009. márc. 7. 06:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%
Részvétem! Valóban közhely, de igaz, hogy az idő gyógyír mindenre. Ha van túlvilág - és én hiszem, hogy van, mert hinnem kell, mert csak így tudok élni - akkor ott egyszer mindannyian találkozunk. A nagyid is ott van, onnan figyel téged és egészen biztosan nagyon büszke rád és boldog, hogy ilyen unokája van.
2009. márc. 7. 08:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%
Őszinte részvétem! Hidd el az idő tényleg sokat segít. Mi tavaly augusztusban temettük el a nagypapámat, azóta is sokat gondolok rá. Sokszor gyertyát gyújtok és beszélek hozzá. Talán érzi, hallja... nem tudom. De a lelkemnek könnyebb. Fel a fejjel!
2009. márc. 7. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon sajnálom ami történt, szerintem megtetted amit lehetett. Azt gondolom akár hol is van most a nagyikád, büszkén tekint le rád. Sőt abban is biztos vagyok, hogy még most is ott van körülötted. A szeretetet nem lehet, csak úgy eltemetni. Nem álmodsz vele?
2009. márc. 7. 09:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 A kérdező kommentje:

köszönöm amit írtatok! és igaz tényleg közhely, és remélem az idő segíteni fog! utolsó válaszolónak, de igen már álmodtam vele, illetve olyan félálomba voltam és akkor mondtam neki h jöjjön közelebb mert nem látom és úgy éreztemh kelteget fel h 8 óra keljek.. aztánfelkeltem és sehol sem volt..

és beszélek is hozzá most is voltam a szobájában, és mondtam neki h hiányzik ésolyan gyorsan elment tőlem.. most a nyáron festettem ki nála, és vettem neki új tv-t is h ne kelljen felkelnie kikapcsolni mert a régi távirányítója elromlott.. nagyon nehéz.. annyi mindent terveztem , most lett volna idén 80 és 80 szál rózsát szerettem volna venni neki, most már csak a temetőbe vihetek ki virágot neki..:(:( köszönöm h írtatotk..

2009. márc. 7. 11:36
 6/12 anonim ***** válasza:
100%

Szia, azert ennyire nehez most neked, mert o volt az, akit a vilagon a legjobban szerettel. Orokke fajni fog, hogy elment, es midig hianyozni fog neked.

Tudom, en is ilyen fiatalon veszitettem el az anyukamat, de ugy erzem, a sebem soha nem fog begyogyulni. Annyira de annyira hianyzik, nekem senki mas nem kellene csak o. Senkit nem szerettem es szeretek most se ugy, mint ot. Hiszen o mindig csak a legjobbat akarta nekem.

A temetobe sem szivesen megyek, hiszen mar a temeto kapujaban zokogni kezdek, es a sirja elott csak azt kerdezem, miert kell nekem ide jonnom? Miert kell, hogy ilyen fiatalon ott alljak a sirja mellett.

Engem soha senki nem tud megvigasztalni, en neman, magamban erzem a fajdalmat, ami orokre tart.

2009. márc. 7. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnálom! :( Tudom, mit érzel, nekem is meghalt a drága, imádott Papikám, igaz, már 7 éve, de néha még mindig sírunk Mamikámmal.

Nincs valaki, aki szintén ismerte a Mamádat, akivel tudsz beszélni Róla? Ne a haláláról, hanem úgy, ahogy élt! Mondjatok aranyos történeteket, így fog megelevenedni.

Én annak idején le is írtam az emlékeimet Papáról. Bármit, ami gyerekkorom óta eszembe jutott. Bármi kedves dolog bevillan, bűvül a lista, és így talán a gyerekeimnek, unokáimnak, dédunokáimnak is megőrizhetem, milyen volt.

2009. márc. 7. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
100%

Részvétem!


Amikor a drága Mama meghalt, én sokkot kaptam. A gyógykezelésének 186 hónapjából nem tudok felidézni egy napot sem. Pedig mindennap benn voltam a kórházban. Amikor otthon volt már a végén nem emlékszem rá. Akkora fájdalmat éltem át én is, mint itt mindannyian akik elveszítettünk valakit.

Már a feleségemmel élek és az eset is 6 éve volt, de volt olyan, hogy történt valami és felemeltem a kagylót, hogy elmondom neki, aztán elsirtam magam.

Nekem az segített, mikor egyszer csak úgy véletlenül összejött a család. Elég sokan és elkezdtünk beszélni Mamiról. Mi férfiak iszogattunk és énekeltük a kedvenc nótáit, dalait. Történetek kerültek elő, amit már 100x hallottam, olyanok amiket egyszer sem.

Nagyon jó volt és könnyebb lett a lelkünk. Azóta is van, hogy anyuval csak úgy feljön a szó Mamiról. Segít hidd el.

2009. márc. 7. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 A kérdező kommentje:
próbálok beszélni róla, de ha beszélek egyből sírok, magamban meg rágódok, és emésztem magam, mit kellett volna másképpen.. nagyon nehéz... ma is gondoltam egy fotokiállításon majd picit elterelem magam , de láttam egy képet ami olyan mély érzéseket keltett bennem.. igen látom , h mindenki aki ide írt átélte ezt a fájdalmat!! örülök nektek és köszönöm, hogy leírtátok, hogyan próbáltatok meg továbblépni!
2009. márc. 7. 20:13
 10/12 anonim ***** válasza:
100%
Én is 21 voltam amikor elvesztettem az édesanyámat. De még mindig fáj (10 éve volt). Akit igazán szerettünk annak a hiánya mindig fájni fog, csak idővel megtanulsz ezzel együtt élni. Idővel már nem arra gondolsz hogy milyen kár hogy nem simogat hanem arra hogy milyen jó volt. A mai napig ha nagyon el vagyok keseredve mindig anyám ölébe képzelem vissza magam, mert ő nyújtott mindig biztonságot nekem. Megnyugtathatlak hogy ő már jó helyen van és boldog. Nem engedte volna el a kezed ha nem tudná biztosan hogy egyedül is boldogulsz. Élj úgy hogy fentről is büszke lehessen rád. Ha nagyon magad alatt vagy pedig elég egy gondolat és máris "ő ébreszt".
2009. márc. 8. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!