24 éves fiú vagyok, 6 voltam mikor édesanyám meghalt.. akkor ezt felfogtam de nem úgy éltem át ahogy most megélem nagyikám halálát..Mikorra fogom tudni feldolgozni? Miért ennyire nehéz?

a nagymamám 1 hónapja halt meg hosszabb betegség után..igazából még most sem fogtam fel... a nagypapám 7 éve halt meg bár akkor még csak 10 éves voltam de ha ma rágondolok ugyanolyan rossz mint akkor

persze idővel tudom hogy könnyebb lesz mert a mindennapi gondokkal kell majd foglalkozni, de mindig ott lesznek az emlékek..

Szia! Nekem a nagypapám halt meg tavaly júniusban. Pont babát vártam, pár héttel voltunk a lányom születése előtt. A tati még utóljára, amikor beszéltem vele (az utólsó déután, másnap hajnalban halt meg) már alig volt magánál, nem nagyon ismert meg senkit, alig tudott suttogni, de rám nézett és tőlem még azt kérdezte: hogy van a kis dédi? Mondtam neki hogy nagyon jól van. Erre még megkérdezte: rugdos? Mondtam igen, állandóan. Az a jó - válaszolta és láthatóan megnyugodott az információtól. Nagyon várta a dédunokáját, akit soha nem láthatott meg, ezt nehéz volt feldolgozni. Viszont ha a lányomra nézek, amikor valami csibészséget követ el, pontosan olyan a szeme, mint a nagypapámé volt: tréfára, nevettetésre kész, huncut, kék szemek. A lányomban tehát tovább él a nagypapámból egy rész és ez segít feldolgozni a halálát.

Egyik barátnőm is sokat segített, amikor azt panaszoltam neki, hogy legjobban az fáj, hogy tati nem láthatta meg a dédunokáját. Erre mondta a barátnőm, hogy a lányom onnan jött, ahová a tati ment, ők odafenn bizony már találkoztak.

Sok erőt adott nekem ez a mondat. Kívánom, hogy te is találj valami kapaszkodót, ami segít. Őszinte részvétem.