Mit tegyek ha gyűlölöm az apámat?

Ha a bibliánál tartunk " Tiszteld apádat és anyádat,hogy hosszú életű legyél"Nem számít,hogy tiszteletre méltó vagy sem. Szóval szerintem se gyűlölködj,bár egyértelmű,hogy megérdemelné,de saját magad miatt légy szelíd vele. Azt ne engedd,hogy kezed törje vagy hasonló.

A nők 99%-a ha szexel a férjével úgy érzi attól a pillanattól mégis van rá esély,hogy jó ember lesz...sajnos ez 1%-ban jön be. Ezért védi anyukád,de téged is tehát azért némi szülői szeretetet kapsz,ez fontos.Suliba jársz? Tanulj sokat légy szorgalmas ,állítólag 16 éves kor után a fiúk nagyon is alkalmasak a tanulásra addig linkek. A kollégium jó ötlet lehetne ha volnának normális koleszek,de sajnos ez nincs így. Beszéld meg édesanyáddal. Ne szégyelld a házat,normális lánynak ez nem számít. Ja és szerintem sose szökj meg-főleg olyannal aki bárkivel megszökne :- )

én meg mit meg nem tennék, ha élne még az apám..

bármilyen is, akkor is az apád, és nem tudsz mit tenni...lesz idő, mikor majd bánni fogod, hogy gyűlölted.

"én meg mit meg nem tennék, ha élne még az apám.. "

Mintha csak én írtam volna. Nem untatlak benneteket a gyerekkorommal, de nálunk az volt a gyereknap, amikor nem vert meg az apám. De nadrágszijjal, ostorral, gumiexpanderrel, nádpálcával, vasalózsinórral, szóval bármivel. Alkoholista volt, nagyons stresszes volt a munkája, a pénzt elitta és meggyőződése volt, hogy ehhez joga van. Aztán a fősuli után elköltöztem otthonról, volt pár hónap, amikor a társaságát sem kerestem. Mindig azt mondta, amikor megvert, hogy nekem akar jót, hogy ne legyek olyan ember, mint ő, hogy vigyem valamire az életben (vittem). Most így negyven felett, pár éve már elveszítettem az apámat és már régesrégen elmúlt a fizikai fájdalom, ami akkor majdnem az öngyilkosságba kergetett. Megszökni is akartam otthonról, de aztán nem tettem. Szóval az idő sok mindent megváltoztat. A szüleid mindig a szüleid maradnak, amíg élnek. Utólag hálás vagyo kaz apámnak, hogy keményen nevelt, legalább láttam, milyen apa ne legyek. És az idő is őt igazolta, mert a személyiségem jó irányba fejlődött és így sikeres lettem.

Az apád nem biztos, hogy rossz ember, lehet, hogy szegény csak szerencsejáték-függő. Az pedig betegség. Nem lehet vele mentegetőzni, hogy azért cseszte el a pénzt, mert függő, de ettől még a tény tény marad. Lehet, hogy a faterod tele van problémákkal (munkahelyi, magánéleti, bármilyen). Gyerekként nem látsz bele a felnőttek "lapjaiba". Amikor felnősz, talán majd megérted, hogy mi motiválta, motiválja apádat, amikor azt teszi, amit most tesz.

Ez még persze nem oldja meg a jelen helyzetet, azért írtam le a saját történetemet, hogy lásd, idővel az ember megbocsátja a gyerekként ért legnagyobb sérelmeket is.

Szia. :) én gyógypedagógus vagyok, ilyesmikkel is foglalkozom.

Nem kell megbocsájtanod. Egyszerűen fogadd el, hogy ő ilyen. és tudd, hogy NEM TE VAGY AZ, AKINEK BOCSÁNATOT KELL KÉRNIE!

hosszan lehetne erről beszélni, a családon belüli erőszak bonyolult téma.

Esetleg, ha szeretsz olvasni: Susan Forward: Mérgező Szülők c. könyve. sok kérdésedre választ kaphatsz.

sok szerencsét és kitartást.

Én is évekig utáltam, majd elmúlik. Mondjuk majd akkor ha elköltözöl. Addig bírd ki.

22/F

rossz volt a gyermekkora az "apudnak" ?!

am sajnallak. :*(

Semmi különöset ne tegyél. Az apád xar ember, nem te vagy a rossz.Anyukád sincs a topon.Amint lehet hagyd ott a szüleidet, bármilyen megoldás jobb, mint a mostani. Nem szeretnek és nem érdemelnek szeretetet.

59N