Egyes családok miért spórolnak betegesen? Sem nyaralás, sem étterem, sem egy hétvégi szórakozás, pedig megtehetnék, nem szegények.

Van, akinek többet ér a pénzügyi függetlenség, mint a hedonizmus.

Nem kell ahhoz szegénynek lenni, hogy csak így lehessen kispórolni az unokájuknak egy saját lakást, vagy nyelvvizsgát, különórákat, sportot, művelődést vagy egyetemi tandíjat, vagy egy színvonlas lakberendezést.

Mi is jól keresünk a párommal, mindketten mérnökök vagyunk. A szülei egyikünket sem tudják támogatni csak apróságokkal. Így sajnos nem örököltünk sem lakást sem autót ezeket önerőből kell elérnünk. Albérletben lakunk, mert én most fejezem be az egyetemet Budapesten és nem itt szeretnénk leélni az életünket valószínűleg, de önerőnk sem lenne egy 15-20 milliós hitelhez. Spórolunk, hogy vigyük valamire, mihamarabb saját lakásunk lehessen, 30 éves korom alatt szeretnék szülni, autó is kéne stb. Az albérletre jelentős összeg megy el, pedig viszonylag jó áron találtunk (kerestünk) albit és van egy lakótársunk is, de szerintem nem kell magyarázni a pesti viszonylatot. Csak ritkán eszünk étteremben (pl. évfordulón), párom szokott venni magának kész kajákat (gyros, meki, péksüti) én nem, inkább főzök, szendvicset, salátát csinálok spórolás végett (na meg így egészségesebb is). Kikapcsolódásra azért költünk kb. kéthetente. Koncert, baráti összejövetel, mozi, szabadulószoba de szerintem ez kettőnkre kb. havi 10ezer Ft. Úgymond nyaralni a 3 és fél év alatt egyszer voltunk egy welness hétvégén, most nyáron szeretnénk menni megint valahova. Mindketten csinálunk lakástakarékot. Én rögtön elkezdtem egyetem második félévében havi 15ezerrel amikor ösztöndíjat kaptam, amit azóta is csinálok. A párom 20ezerrel csinálja. Együtt a lakástakarékon kívül kb. 1 milló ft félrerakott pénzünk van most, mikor lesz saját lakásunk? Én nem tudom, de még azt sem, hogy egy hitelt mikor tudunk felvenni erre a célra, mert nem 1-2 éven belül. És jól keresünk!

Én azokat az embereket nem értem, akik szórják a pénz és nem gondolnak a jövőjükre. Két ilyen ismerősöm is van, ami kiemelkedő. Az egyik 24 évesen most fejezi be az egyetemet amit minden hónapban maximális diákhitellel csinált végig, mert a szülei nem tudták támogatni és még akar menni nappalin mesterre. Viszont Budapesten szinte nem talál olyan éttermet ahol még ne evett volna, minden nap rendeli az ebédjét és minden héten sokat költ szórakozásra is, albiban lakik. Nem értem, hogy nem aggódik amiatt, hogy 26 évesen több milliós adóssággal szülői támogatás nélkül indul az életbe?

A másik szintén albiban lakik, ő kap a szüleitől is pénzt, de kisebb összegű diákhitelt szokott néha felvenni. Havi szinten vesz 30ezer forintos cipőt vagy kabátot, minden hétvégén bulizik, nyáron 3 fesztiválra is megy. Itt meg azt nem értem, hogy miért nem lenne elég 3 helyett "csak" 2 fesztiválra mennie nyaranta és így semennyi hitelbe belemenni? Szerintem ez felelőtlenség.

Én így elégedett vagyok az életemmel. Nem éhezem, van hol laknom és még szórakozásra is tudok költeni, mellette van egy jövőképem, karrierlehetőségem, félrerakott pénzem, amiből ha nem is előbb, de utóbb biztonságban tudok lenni és nem 37 évesen jutok el oda, hogy gyerekvállalás. Nem érzem, hogy nélkülöznék, szüleim sokkal jobban spórolnak, szóval gyerekkoromban megszoktam ennél extrémebb helyzetet, de ennek volt köszönhető, hogy ők habár tényleg a 0-ról indultak és állami alkalmazottként nem volt sok fizetésük, minden évben el tudtunk menni 1-2 hétre nyaralni (volt amikor Horvátországba és volt amikor csak rokonokhoz az ország másik végébe), 13 évesen lett külön szobám a húgomtól, és egyetem során tudták fizetni a kollégiumot és azt hogy legyen mit ennem, ösztöndíj mellett dolgoznom sem kellett így. Hálás vagyok, hogy nem szivárgott ki a pénz a mindennapjaik során.

Én azt látom, hogy nagyon kettős anyagi felfogás van a társadalomban. Tök normális, hogy valakinek Iphone-ja van, napi szinten veszi az ebédjét és mekizni jár, minden évben ott van a Volton és közben panaszkodunk a fizetések miatt, szidunk mindent mert 30 évesen nem jutottunk el sehova az életben.

Remélem elgondolkoztattalak egy kicsit kérdező, meg néhány válaszolót.

De vitára is nyitott vagyok :)