Osztálytalálkozó?! Ti elmentek / elmentetek rá vagy sem, ha az osztályból nem volt senki "érdemes" rá? Ti is voltatok így?
Sziasztok!
Nekem most lesz a második szakközepes osztálytalálkozóm, és nagyon nem fűlik a fogam, hogy elmenjek... kicsit hosszú történet, de megpróbáltam besűríteni...
Előzmény:
Egészségügyi szakközép, 4 év a végén már nagyon "rüheltem", ehhez nagyon sok minden hozzájárult.
Egyrészről, minden héten pénteken 4-kor kellett kelnem, mert gyakorlat volt, és kórházba kellett melózni, ingyen :PPP mert a kórház elvileg "csődközelben" volt - az akkori diri szerint...(ja persze, aztán rá fél évre felhúztak egy új pavilont - na mindegy). Szóval kizsákmányolva érzem magam, és tiszta hülyének is, hogy ezt hagytam...
Másrészről, pedig az osztálytársaim... pfff... az osztályból kb 25-en voltunk (1 kivételével mind lány) és a 4 év az én szívatásommal telt... oké, voltak páran akik nem szívattak, azokat tényleg jó lenne újra látni (a többiek nélkül)... Amúgy érettségi után kb 4-en mentünk továbbtanulni, én fősulira...egy teljesen más szakirányra jelentkeztem... ahogy ezt az ofő megtudta elkezdett szívatni (matek és fizika tanár volt): a hátsó padból az elsőbe ültetett, a padtársamat elültette mellőlem, a matekjegyeimet megpróbálta lehúzni (de ez nem jött be, mert szóltam é.anyámnak, ő meg bement és kiverte a balhét - mindig 4 est 5öst írtam - de egyszer témazárót írtunk, és nekem a tétel bizonyítását is le kellett volna írnom - odalépett hozzám, és azt mondta, hogy le kell írnom, különben egyes(!), úgy hogy azt nem adta le órán, és nem volt matekkönyvünk... (oké ez lehet fura de tényleg nem volt!)...az összes feladatom eredménye hibátlan lett, kettes kaptam, anyu bement, kiverte a balhét hogy ez hátrányos megkülönböztetés, és mondta hogy kéri a dogámat mert most azonnal felviszi a dirihez... oké, ez a probléma megoldódott... de közben rám szállt a magyartanár, és az összes szakmais, mert nem maradtam "pályán"... én hiába dobtam be magam: voltak iskolanapok, ügyességi versenyek, matek verseny... emlékszem az utolsó évben egy erőpróbára is jelentkeztem (mert senki sem akarta elvállalni az osztályból), matek versenyen is indultam is, és még elemet is gyűjtöttem (ceruza-elemgyűjtő verseny volt), kb 5Kg össze is jött... csak 3 osztály vette a fáradtságot hogy vigyen be elemet, nálunk mindenki cart rá. Miattam az osztály lett az első, se ofő dicséret se egy jó szó, semmi... leérettségiztem, elmentem tovább tanulni...többieknek szúrta a szemét a szorgalmam és a kitartásom (ezt az egyik kis csajszitól tudom) és elkezdtek rólam pletykákat terjeszteni...
A nem tudom hányadik tényező: az ofő
Amikor megkapta a jelentkezési lapomat (aláírás miatt) egyből elkezdte pocskondiázni a fősulit : "ez a rövidítés meg mi? nincs is ilyen suli!...stb" Szerencsémre akkoriban a fősuli egy felsőfokú szakképzést indított, így nem kellett külön jelentkezési vizsgát tenni, elég volt a vitt év végi jegyek... mire ezt elmondtam, nemhogy örült volna -mint más normális ofő, hanem egyenesen vágta a pofákat, és mondta hogy ilyen nincs, és hogy én ezt honnan veszem. Érettségi után 3 hónappal (mikor már kiderült hogy felvettek :)) találkoztam ofővel a piacon ráköszöntem, rám nézett és száj húzva elfordította az arcát, szerencsére anya látta, és megértett...
Az elvileg az egyik "barátnőm", két év múlva jelentkezett arra a fősulira, ahová én addig jártam OKJ-ra. Találkoztunk - éppen anyjával volt, kérdezte, hogy hányas átlagom van... én nem szégyelltem, megmondtam 3,8 (ez ott nagyon jónak számít), aztán nagy "arccal" fordult oda az anyjához s mondta nekem, hogy neki 4,8... (és akkor mi van??? így magamba... az teljesen más suli mint ez, no majd meglátod). Kiderült ő is felvételizett oda, és hogy majd "évfolyamtársak leszünk". Jött a szeptember, már nem voltunk olyan jóban, majd egyre többször keresett meg, hogy kellene ez meg az a jegyzet... odaadtam neki - majd folyton elvesztette, úgyhogy ezt követően már nem segítettem... félévkor 6 tantárgyból kaszálták el...átjelentkezett egy egyetemre (hát nem furi, hogy a fősulinkról csak úgy át lehet jelentkezni -egy elvileg magasabb suliba -egyetemre?!). Azóta az egyik közösségi oldalon az adatai között mind a fősuli, mind az egyetem fel van tüntetve, mintha mind a kettőt elvégezte volna... pedig nem, mert ott is jó pár tantárgyból elhasalt... szóval " így legyen büszke a 4,8-as átlagára". Ő is terjesztett rólam pletykákat, ami abszolút még köszönő viszonyban sem áll a valósággal...
Már ott tartok, hogy lecarom, de éppen a múlt héten kaptam levelet, hogy osztálytalálkozó lesz...
Csomó minden kavarog a fejemben:
1. Ofő: Elvileg az ő vacsoráját is rajtunk akarják bevasalni, nem értem, csak azért jön el a találkozóra, hogy jókat egyen? Tudom, hogy ez kicsinyesnek hangzik, de ahogy bánt velem, nem hiszem, hogy nekem is részt kellene vállalnom ebben.
2. Osztálytársak: Folytonos képmutatás, vagyis a "nekem jobb, mint nekem bizonyítgatása", holott úsznak az adósságban, egyedülálló szülők (ez utóbbit sajnálom, de máskor jobban meg kellene választani a hogy kinek szülnek gyereket)...stb. Nekem nincs gyerekem, mert én úgy gondolom, hogy ezzel még nagyon is ráérek...nekem nem alapszükséglet a gyerek, először magamat akarom "megvalósítani". Gondolom, újra céltábla lennék, hogy jaj neked még nincs gyereked? Mert náluk sajnos ez a "mérce"...
Szóval szeretnék találkozni velük meg nem is... jó lett volna, ha megbeszéltük volna azt hogy valamelyik étteremben / bárban ekkor és ekkor talizunk, ha jön ofő jön, ha nem nem... Az más lett volna... de olvasva a levelet, hogy : a régi suliban a padokban majd "felelünk" hogy hogyan alakult az életünk.... hát nem tudom, hogy bárkinek is jogában áll-e eldönteni, hogy jó-e az ahogy én élek vagy sem, hiszen én megvagyok magammal elégedve (diploma :))...
Lehet egy kicsit úgy tűnik, hogy fellengzős ez a történet, de tényleg így van... nem vagyok beképzelt és nagy arcúnak sem találom magam, csak egyszerűen realista...
Valójában ott lenne-e a helyem, és én is szálljak be az ő kis "játékaikba", vagy jól döntök-e akkor amikor azt mondom: hogy ezt most inkább megint kihagyom???
Ti megbántátok amikor nem mentetek el osztálytalálkozóra?
válasza: válasza:nemtudom, h elmentél e, de azért leírom a véleményem
nekem jövőre lesz az első gimis osztálytalálkozóm, és nagyon valószínű, hogy nem fogok elmenni
Nagyon jó osztályom volt, legalábbis azt hittem mikor benne éltem. Ma visszagondolva olyan az egész mintha nem 6 év lett volna az életemből hanem egy film, vagy tv másor. Olyan szinten nem mozgatnak ezek az emberek, hogy magam is meglepődöm rajta.
Úgyis tudom, hogy csak abból állna a beszélgetés, hogy a nagyszájúak dicsekednek, h ők már lediplomáztak (jah, bsc-n... én meg 5éves osztatlanon mégcsak meg sem buktam soha semmiből de csak jövöre végzek) én meg még nem. Meg itt voltak nyarani, meg így a kocsik, úgy a pénz.
Tudom, mert amigy még összejártunk (első évben) akkor is mindig ez ment. Kinek van 5egészes átlaga, ki meg 3 fiúval Rómába nyaralni (már 2 megvolt neki a 3ból) meg ilyenek.
Van pár ember aki kedves, aranyos meg minden, de igazából annyira ők sem érdekelnek.
A tanárok: van akit kedvelek és szivesen találkoznék vele, de ofő egy hülye szkizofrén állat volt, őt látni sem bírnám.
Hát kb ennyi. Te sokra vitted, ők meg belefulladnak a pelenkába. Kinek mi a mérce. Az a baj ezzel, hogy hiába tudod, hogy te vitted többre, képesek elhitetni hogy ők a királyok. Jobb elkerülni őket, ill. én azt fogom csinálni, hogy az az egy ember akivel tartom a kapcsolatot majd elmeséli mire vittem, de nekem nem kell végighallgatni a többieket.
Te is megirhattad volna egy levélben, hogy sajnos nem tudsz elmenni, de azért tudatsz magadról pár sort. És akkor abba leírni mindent amire büszke vagy. Vsszakérdezni meg ugyse tudnak. :)
0:59-es!
Köszi hogy írtál!
Végül is nem mentem el, mert "nem értem rá" és "volt jobb dolgom is" :)
A sors "kegyetlen fintora", hogy éppen 2 hónappal ezelőtt futottam össze az egyik volt oszt.társammal. Mit ne mondjak! Amúgy furcsa volt, mert folyamatosan tudtam kérdezni tőle, ő pedig csak nagy ímmel-ámmal kérdezett általános dolgokról... (baccus ennyire nem is ismernek) Aztán szóba került (inkább hozta) hogy van gyereke már, és hogy nekem mikor lesz... és hogy van kocsijuk, lakásuk - igaz hitelből- erre én (kicsit finomabb változatban): nekem van diplomám, neked mikor lesz? Gyereket szülni minden nő tud... és amúgy házasok vagytok? Jah hogy nem...hát így bevállalni egy gyerkőcöt... de még ügye együtt vagytok, vagy mi a baj? (na mindegy, hagytam, hagy fényezze magát, ha arra van éppen szüksége és majd megy a "felejtős címkéjű dobozba")
Amúgy teljesen egyetértek Veled!
Ez az egész csak a "nyálverésről" szól... egyfajta versengés.. - amit az oszt.társam is bebizonyított - kinek jobb, vagy ki tudja jobban tálalni? Közben meg látom az arcán a megkeseredést, és látom, hogy hogyan bánik a gyerekkel...hm...vetítés, igen az megy ezerrel... a közösségi oldalakon is lehet látni a fényképeken, ki az aki igazán boldog és onnantól már mondhatnak bármit is, de nekem már egyáltalán nem lesznek "hitelesek"...
"Hát kb ennyi. Te sokra vitted, ők meg belefulladnak a pelenkába. Kinek mi a mérce. Az a baj ezzel, hogy hiába tudod, hogy te vitted többre, képesek elhitetni hogy ők a királyok."
Hogy ez mennyire így van! Éppen múltkor gondolkoztam azon, hogy bármit is mondanék ott, akkor se lenne elég jó nekik, holott teljesen boldog vagyok azzal amit elértem, és még "szabadon tehetek, vehetek, mehetek el bárhová". És ez sokaknak szúrja a szemüket.
"Te is megirhattad volna egy levélben, hogy sajnos nem tudsz elmenni, de azért tudatsz magadról pár sort. És akkor abba leírni mindent amire büszke vagy."
Valójában erre én is gondoltam, de elvetettem ezt az ötletet: inkább személyesen szeretném látni majd egyszer, hogy hány ember nem nézte volna ki belőlem, hogy sikerül elvégezni a sulit és diplomás leszek ( a leeső állak hangja :) és hogy nem "rontom" el az életemet a nagy "versengés" közben.
"Úgyis tudom, hogy csak abból állna a beszélgetés, hogy a nagyszájúak dicsekednek, h ők már lediplomáztak (jah, bsc-n... én meg 5éves osztatlanon mégcsak meg sem buktam soha semmiből de csak jövöre végzek) én meg még nem."
Gratula, és egy adag kitartást is küldök a messziből!
Ne feledd, hiába van nekik egy büfé szakból diplomájuk, ha közben semmire sem mennek vele! Majd 5 év múlva eljő a te időd :DDDD és akkor majd terítheted a lapjaidat... :))))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!