Tényleg nincs okom szomorkodni?
Elöljáróban tudnotok kell, hogy már rég nem élnek a szüleim és rokonaim sincsenek. A férjem ezzel szemben szerencsés, bár nálam idősebb, testvérei, anyukája és rengeteg rokona van. Az ő születésnapját, névnapját mindig megünnepeljük itthon: jön a családja, van eszem-iszom, szép ajándékok. Ugyanígy a többi családtagjáét is, olyankor nyilván nem nálunk van a "sáskajárás". Az én ünnepeim viszont mintha nem is lennének, reggel kapok tőle egy puszit - ha elfelejti, akkor csak este és többnyire ennyi. 10 év házasság alatt - figyeljetek, nem túlzok, ennyi - egyszer kaptam a kertből(!) 1 szál rózsát, egyszer mobiltelefont (a legegyszerűbb, legolcsóbb modelt, nehogy valami komolyabbra gondoljatok! Persze nem is vágytam soha valami csili-vili készülékre, szóval nagyon örültem neki, azt is ő mesélte el ragyogó képpel, hogy éppen akciós volt és milyen szuperolcsón vette :) ), és egyszer egy feliratos bögrét. A családja rám se hederít, de az anyukája mindig felhív és telefonon gratulál.
Nemrégiben kerek születésnapom volt. Azt reméltem, legalább ezt az egy alkalmat feledhetetlenné teszi a férjem, de csalódtam. Utólag anyósom úgy állítja be - kicsi fia elpanaszolta neki -, hogy mindez csak az én hozzáállásom miatt van, én vagyok telhetetlen.
És most itt a történet lényege: a férjem elballagott egy zaciba(!) és vett egy hajszálvékony, láthatóan többször (nem szépen) javított arany karkötőt és egy valóban szép fülbevalót. Egy kis papírtasakban (rajta nagy betűkkel a zaci reklámja, címe) adta oda, rögtön láttam, hogy honnan van. AMikor kibontottam, nyilvánvaló volt, hogy a karkötő nagyon viharvert, max. törtaranynak lenne jó. A fülbevaló tényleg szép, DE akkor is: használt!!! A kedvéért betettem a fülembe, de rögtön kiderült, hogy az egyiknek a zárja sem működik, meg kell csináltatni. Sírtam, mint a záporeső, hogy tényleg soha, semmit nem kapok, neki mindig szép ajándékokat keresek, választok, hatalmas vendégsereget szervezek, sütök-főzök rájuk és még egy kerek születésnapomra is csak mások által levetett (vagy éppen lopott? Ki tudja, mi nem kerül be a zacikba) ékszert vásárolt egy zaciban! Higyjétek el, nagyon örültem volna egy könyvnek, szép fehérneműnek, egy parfümnek, virágnak, bárminek, hiszen eddig sem kényeztetett el. Anyósom másnap felhívott és nagyon lehordott, hogy mit képzelek, ezek biztosan nagyon szép ékszerek, ne legyek telhetetlen, örüljek, hogy a férjem gondolt rám és vett ajándékot és szégyeljem magam, amiért elrontottam az ünnepet!!! Ezen még jobban elkeseredtem. Mégis ki rontotta el kinek az ünnepét? Nekem volt a születésnapom, amit amúgy sem ünnepel meg soha senki, a 4 fal között szomorkodva töltöm minden évben. Ki is rontotta el?! Tényleg, ennyi év házasság után ilyen ajándékot érdemlek?
Mondjátok, szerintetek is telhetetlen vagyok? Szép ajándék a töredezett, karcos, karkötő és a - bár szép - de használt és ráadásul javításra szoruló fülbevaló? Tényleg örülnöm kellene? Ti vennétek efféle ajándékot a férjeteknek/feleségeteknek?
Szerintem nem ezen az egy ajándékon kéne keseregni és nyalogatni a sebeid, hiszen ez nem egyszeri eset, el vagy hanyagolva teljesen. Ha változtatni akarsz, változtass. Ha a férjeddel nem megy, akkor nélküle. Ne legyél gyenge. És a gyereked érzi, hogy nem vagytok boldog család, így a nyeléssel neki is és magadnak is ártasz.
Annyira bosszantó, hogy itt busongsz ezen a nyomorult ajándékon, miközben sokkal nagyobb dolog áll a háttérben. Mikor lesz az utolsó csepp a pohárban? Így akarsz élni 80 éves korodig? Ha sehogyan sem tudsz változást előídézni, akkor össze kéne szedned magad és a nehezebb lépest meghozni, válni, új életet kezdeni. Megbetegíted magad is és a gyereket is.
utolsó: nálad szerencse, hogy kapcsolt a férjed.
De az a rossz, hogy szerintem a kérdezőnél ez nem lenne megoldás.. a férje max kiakadna, hogy mit képzel, meg hogy csak megsértődött, érzékeny és ennyi.. ha ezt az ékszeres dolgot nem fogta fel, amikor a párja ott zokog.. helyette meg az anyjának megbántódva elmeséli, hogy a felesége nem értékelte az ajándékát.. szóval ez itt sajnos szerintem nem lenne célravezető.
Felettébb ismerős sztori, az egyik barátunknál is előfordult egy ilyen eset, minimális különbségekkel.
Azt kell mondanom, hogy nagyon naiv vagy, ha azt gondolod, hogy ez a férfi valóban szeret téged. Ez egy nagyon csúnya érdekházasság, ahol te lehetsz Hamupipőke (gondolom mindig van otthon tiszta ruha, meleg étel, a gyerek is szépen jár iskolába... ugye, hogy nem tévedek?), a férjed pedig éli az életét anyukája szoknyájának árnyékában.
Hogy mennyire becsül meg téged, az nemcsak ilyenkor, de a mindennapokban is megmutatkozik. Eljártok néha-néha? Vannak közös programok? Sétálgattok, beszélgettek kéz a kézben? Néha melléd bújik csak úgy, egy kis ölelésre, beszélgetésre, vagy kizárólag, ha szexet akar?
Soha, de soha nem lennék képes zaciból vásárolni bármit a feleségemnek születésnapi/névnapi/karácsonyi ajándék gyanánt. Ennél sokkal-sokkal többre becsülöm őt. Ha új ékszerre éppen nem telik/telne, inkább egy szép fehérneműt választanék vagy vennék egy üveggel a kedvenc parfümjéből, esetleg egy (azaz kettő) színházjegyet. Sok mindennel ki lehet fejezni a másik iránti szeretetet, megbecsülést, de az én - és ahogy látom, szerencsére a legtöbben ugyanígy éreznek - értékrendem szerint a használt ékszer ebbe nem tartozik bele.
Szerintem, amikor jön az ő születés- vagy névnapja, vegyél valami turkálóban egy szakadt, pecsétes zakót és add át neki, hátha az majd fejbekólintja.
Amúgy én sem értem, miért élsz még együtt egy ilyen tahóval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!