Tényleg nincs okom szomorkodni?
Elöljáróban tudnotok kell, hogy már rég nem élnek a szüleim és rokonaim sincsenek. A férjem ezzel szemben szerencsés, bár nálam idősebb, testvérei, anyukája és rengeteg rokona van. Az ő születésnapját, névnapját mindig megünnepeljük itthon: jön a családja, van eszem-iszom, szép ajándékok. Ugyanígy a többi családtagjáét is, olyankor nyilván nem nálunk van a "sáskajárás". Az én ünnepeim viszont mintha nem is lennének, reggel kapok tőle egy puszit - ha elfelejti, akkor csak este és többnyire ennyi. 10 év házasság alatt - figyeljetek, nem túlzok, ennyi - egyszer kaptam a kertből(!) 1 szál rózsát, egyszer mobiltelefont (a legegyszerűbb, legolcsóbb modelt, nehogy valami komolyabbra gondoljatok! Persze nem is vágytam soha valami csili-vili készülékre, szóval nagyon örültem neki, azt is ő mesélte el ragyogó képpel, hogy éppen akciós volt és milyen szuperolcsón vette :) ), és egyszer egy feliratos bögrét. A családja rám se hederít, de az anyukája mindig felhív és telefonon gratulál.
Nemrégiben kerek születésnapom volt. Azt reméltem, legalább ezt az egy alkalmat feledhetetlenné teszi a férjem, de csalódtam. Utólag anyósom úgy állítja be - kicsi fia elpanaszolta neki -, hogy mindez csak az én hozzáállásom miatt van, én vagyok telhetetlen.
És most itt a történet lényege: a férjem elballagott egy zaciba(!) és vett egy hajszálvékony, láthatóan többször (nem szépen) javított arany karkötőt és egy valóban szép fülbevalót. Egy kis papírtasakban (rajta nagy betűkkel a zaci reklámja, címe) adta oda, rögtön láttam, hogy honnan van. AMikor kibontottam, nyilvánvaló volt, hogy a karkötő nagyon viharvert, max. törtaranynak lenne jó. A fülbevaló tényleg szép, DE akkor is: használt!!! A kedvéért betettem a fülembe, de rögtön kiderült, hogy az egyiknek a zárja sem működik, meg kell csináltatni. Sírtam, mint a záporeső, hogy tényleg soha, semmit nem kapok, neki mindig szép ajándékokat keresek, választok, hatalmas vendégsereget szervezek, sütök-főzök rájuk és még egy kerek születésnapomra is csak mások által levetett (vagy éppen lopott? Ki tudja, mi nem kerül be a zacikba) ékszert vásárolt egy zaciban! Higyjétek el, nagyon örültem volna egy könyvnek, szép fehérneműnek, egy parfümnek, virágnak, bárminek, hiszen eddig sem kényeztetett el. Anyósom másnap felhívott és nagyon lehordott, hogy mit képzelek, ezek biztosan nagyon szép ékszerek, ne legyek telhetetlen, örüljek, hogy a férjem gondolt rám és vett ajándékot és szégyeljem magam, amiért elrontottam az ünnepet!!! Ezen még jobban elkeseredtem. Mégis ki rontotta el kinek az ünnepét? Nekem volt a születésnapom, amit amúgy sem ünnepel meg soha senki, a 4 fal között szomorkodva töltöm minden évben. Ki is rontotta el?! Tényleg, ennyi év házasság után ilyen ajándékot érdemlek?
Mondjátok, szerintetek is telhetetlen vagyok? Szép ajándék a töredezett, karcos, karkötő és a - bár szép - de használt és ráadásul javításra szoruló fülbevaló? Tényleg örülnöm kellene? Ti vennétek efféle ajándékot a férjeteknek/feleségeteknek?
válasza:Ez nagyon igazságtalan, mindenkinek rosszul esne :(
Ha már a férjed ilyen figyelmetlen és olcsó jános (már bocsánat), legalább az anyósod megnevelhetné. Mi az, hogy a te névnapodon max. egy telefonra futja csak? Hogy lehet egy családban ilyen különbségeket tenni? Főleg, hogy nincs senkid, méginkább éreztetni kéne, hogy ugyanolyan fontos tagja vagy a családnak. Ha ennyire érthetetlen a férjed, "véletlenül" hagyd nyitva ezt az oldalt, amikor a géphez készülne ülni, biztos kíváncsiságból el fogja olvasni, hátha úgy megérti a fájdalmadat.
Minden jót Neked!
válasza:Ez valóban kellemetlen. Bár nekem önmagában azzal nem lenne bajom hogy zaciból van, de hogy csúnya és használhatatlan, emg a többi amit írtál, így együtt tényleg rossz lehet.
NA msot ez akrámiylen kis alattomosnak hangzik, szerintem próbáld meg azt hogy legközelebbi ünnepednél (szülinap névnap akármi) hívd meg a férjed családját egy nagy ebédre. HÍvd fel őket, mondd el hogy most lesz a szülinapod és mivel te őket tekinted családodnak szeretnéd velük megünnepelni. Csak nyájasan, nem baj ha nem így gondolod. Visszautasítani nem hiszem hogy fogják, annyira neml ehetnek parasztok, és ha már eljönnek muszáj lesz nekik ajándékot hozni :)
NEm is csak az ajándék miatt, de hidd el, tapasztalatból tudom hoyg megszokják ezt a fajta "luxust" hoyg rád nem kell figyelni.
Én sosem voltam az az "anyagias" fajta aki igényelte a mindennapi rózsát ilyesmit, és ezt a párom tudta is. no ez odáig fajult hogy teljesen elfelejtette szülinapom minden ünnepem, semmire nem kaptam semmit, még egy puszit se. (bár kezdetben is csak puszit kaptam de legalább azt igen) első pár alkalommal nem szóltam, gondoltam mindegy, de egy idő után nagyon zavaró lett...
Szóval szerintem hívd ela családot. A leírtakból nekem úgy hangzik hogy vannak annyira büszkék hogy ne merjenek odaállítani ajándék nélkül. Szeritnem egyelőre úgy érzik hogy neked mindegy. Tudom hogy msot ez így alattomosnak hangzik, de ha kiharcolod magadnak ezt a bánásmódot, egy idő után rád is úgy fognak tekinteni mint családtagra.
Amúgy karácsonyra megi lyen közös ünnepekre téged is köszöntenek?
válasza:Köszönöm a válaszokat! Valahol belül érzem, hogy nekem van igazam, de úgy ledorongolt az anyósom, hogy már kezdtem kételkedni benne.
Harmadik 12:15-nek: sajnos az én férjem is pontosan ilyen. Sosem hallgat meg, ha véletlenül mégis, akkor is egyik fülén be, a másikon azonnal ki.
válasza:12:23 már nem vagyok olyan fiatal :=). A házaságunk a rengeteg kompromisszumnak köszönhetően működik már 10 éve. Tudom, azt mondjátok, hogy butaság, de van egy kisfiunk - már 8 éves -, aki eddig szerencsére az egészből semmit sem értett. Körülöttünk olyan sok kisgyereknek elváltak a szülei és látom, hogy valahol mélyen mindegyik kicsi megsínylette. Ilyenkor mindig nyelek egy nagyot, mert amúgy békésségben, biztonságban telik az életünk, a gyerekét is imádja. Szeret ő engem is nagyon, csak saját magát sokkal jobban.
Még mielőtt valaki bántana: az én családi házamban élünk (anno a szüleimmel együtt, közösen vettem, amikor lebetegedtek és újra összeköltöztem velük. Amikor meghaltak, én örököltem a részüket), ezt és két, majdnem új autót hoztam a házasságunkba. Mindig dolgoztam és most is dolgozom 8 órában, plusz itthon magántanítványaim vannak. Nem az anyagi biztonságért vagyok vele együtt!
Ennél magányosabb tényleg nem lennék, ha elválnánk, de a gyerek valószínűleg nagyon megsínylené. Ennek ellenére szóba hoztam már a válást nem is egyszer. Mivel az én érveim nem érdeklik (itt be, ott ki), már próbáltam az ő szemszögéből felvázolni a remélhető előnyöket: akkor láthatja a gyerkőcöt, amikor csak akarja, találhat magának egy olyan párt (ráadásul sokkal fiatalabbat :=) ), aki nem fog ógni-mógni, amiért mindig a háttérbe szorul, rendbe jönne a szexuális élete (egy ideje nagyon ritkán bújunk össze, mert nem tudom már félretenni a sérelmeimet, ellenérzéseimet) stb. Én is úgy érzem, hogy bármennyire nem ezt akartam/akarom, válás lesz a vége, de amikor veszek egy mély levegőt és eléállok a felvetéssel, mindig elhesegeti a gondolatát is. Valahogy nem vesz komolyan. Ilyenkor aztán elbizonytalanodok magam is. Nehéz ezt így leírni, amikor nincsenek gesztusok, hangsúlyok... remélem, azért értitek.
válasza:mintha az én anyám irta volna...
mostohafaterom ajándékot max akkor ha én figyelmeztetem,megveszem,és akkor kifzeti nekem...
van egy 8 éves öcsém (ő a közös gyerek),miatta nem válnak szerintem csak...én nem viselném el,látom közelről mennyire rossz...de legalább kérdéseddel eszembe jutattad hogy anya 2 hónap és 40et tölti be,kell valami emlékezetes ajándék (ráadásul kettő,mintha a férjének is eszébejutna)
7 voltam amikor az előző férjétől (apának nem nevezhető) elvált...hidd el,érzi a gyerek is ha nem boldog a szülő,neki is jobb ha szétváltok,keresel olyat akivel boldog lehetsz...tapasztalat...
22/L
válasza: válasza:Egyébként ez szerintem se rossz ötlet. Egy vitátok után menj el a bíróságra kérj válókeresetet. Nyomd az orra alá és mondd el neki hogy boldogtalan vagy. Két lehetőség van: vagy észrveszi magát és megprobál odafigyelni, a papírt meg szét lehet tépni, vagy elváltok és külön lesztek boldogok.
Én is elvált szülők gyermeke vagyok, és bár nema legjobb érzés, de jobb mint látni ahogy az egyik vagy akár mindkét fél szenved. Nektek Radikális változás kell, és azt csak radikális cselekvéssel tudod kicsikarni.
12:34 / 12:37 Nagyon köszönöm! :=)
Igazatok van, akik azt írjátok, hogy nekem sem lenne szabad hagynom, hogy így letojják a fejemet, de nincs kedvem ilyesmit kiharcolni, ha automatikusan nem "jár" ennyi figyelem.
Amúgy Karácsonykor sem kapok semmit tőlük, de az igazán nem is hiányzik. Sőt! Tavaly mi sem adtunk senkinek semmit, csak a férjem anyukája kapott ajándékot! Férjem és a gyerek persze kapott ajándékokat, én semmit, de így legalább én is "viszonoztam" a figyelmességet.
És tudjátok, hogy mi a legérdekesebb? Hogy nincs a családjával rossz kapcsolatom! Ha találkozunk, jókat beszélgetünk, amikor meghívom őket (a férjem vagy a kisfiam valamelyik ünnepére), szívesen jönnek, jókat esznek-isznak, utána - igaz nekem nem, de a férjemnek - mindig megdicsérik, hogy milyen klassz volt nálunk, stb. Alapvetően nagyon nagyra tartják magukat - folyton hencegnek a családfájukkal, a nagy, összetartó családdal, de azért ilyenkor egy-egy pillanatra kiesnek a válaszott szerepükből és véletlenül megdicsérnek engem is :=)
Azért nekem mégis inkább a férjem mostani ajándéka fáj...de az nagyon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!