Önmagából teljesen kifordult problémás kamasz (14! )! Én mit tehetnék? Mind összeomlunk?

Sziasztok! Köszönöm a válaszokat!

Nem élünk csonka családban, de 6-an vagyunk tesvérek (3-as ikrek), nem tudom ennek van-e információ értéke. Én és nagyobbik öcsém felnőttek vagyunk önellátóak, külön élünk a szülőktől, én egyetemre járok, öcsém a szakmájában helyezkedett el, a picik sulisak (kitünő tanulóak).

A szóban forgó testvérem elég nyitott amúgy, megígéri mindig, hogy összeszedi magát, de másnapra már nincs semmi. Tanuláshoz nem "hülye", angolból pl.: így is 4-es, hogy nem is nagyon jár iskolába, és szereti is, de hát mit tegyünk, ha a többiből bukik!

Sportolni nem igazán tud, mert súlyos aszthmás, főleg rosszul van, mitóta dohányzik! Pumonológis is leb*szta már!

Üssük, mint a répát: hát igen, Isten bocsássa meg, de volt már, hogy apa jól megverte párszor, mert be kellett jeleteni, hogy eltűnt (nem jött haza majdenem egy napig).

Család: hát anyukámnak voltak dolgai (pár éve pár évig), pasizós témában, nem volt otthon rózsás a hangulat, de mi is (nagyobbak) felnőttünk valahogy, sztem ez nem indok.

Mi is zűrös kamaszok voltünk, de "ésszel" és kinőttük!

Ő is kifogja? Átmenetileg segít a tanulás? Mi az én szerepem?

És nem pedagógus család, kedves válaszoló, nem tudom honnan vetted!

Köszi, és bocs, ha sok!

Kérdezte valaki: hát az anyagi helyzetünk enyhén szólva nem túl rózsás.

Nekem például furcs ez a pénz is: én nem szégyenlem, hogy csak turkás cuccokra telik, de tudom, hogy a kamszoknál máshogy van. Megérti Ő, csak nehezen fogadja el. Hozzátaszem, hogy csak Ő öltözködik butikból, mert Őt esetleg az osztálytársai kinézik, a kicsiket még nem, minket meg már nem! :D