Családi összejövetel! Máshol ezt hogy oldjátok meg?
Hárman vagyunk testvérek, már mindannyiunknak külön családja van. Évi 3-4 alkalommal családi ebédet/vacsorát "szervezünk", amin kb. 20 fő vesz részt. A szervezünk azért van idézőjelben, mert k.b. mindent én csinálok, vagyis a mi családunk. Bevásárlástól főzésig minden, energia, pénz. Többiek max. hoznak egy kis süteményt vagy egy bort. Nekem így jó pár év múlva már jól esne, ha valaki azt mondaná, most megszervezem én a vacsit, ebédet, ti csak gyertek.
Egyszer már felvetettem, de erre az volt a válasz, hogy én tudok a legjobban főzni, és én olyan "otthon-érzést" tudok teremteni.
Anyagilag belefér, nyílván nem olcsó mulatság, másra is lehetne költeni a pénzt, de nem ver adósságba minket.
Tisztában vagyok, hogy ez egyfajta kényelmesség is a családtagok részéről, de látom rajtuk, hogy nagyon jól érzik magukat. Anyukánk meghalt, nincs más, aki összehívjon, összetartson minket.
A készülődés alatt majd fel robbanok-takarítás, lakásátrendezés, bevásárlás, többféle menü legyártása-, de az összejövetelen mindig lenyugszom, olyan jó így együtt.
Máshol is mindig egy ember, egy család "viszi el a balhét", vagy hogy van?
Kettős érzés ez bennem: egyrészt zavar, hogy én csinálok, én fizetek mindent, másrészt, örülök, hogy együtt lehetek a testvéreimmel.
Hú, de jó, ahol ilyen "össznépi" az ilyen. Ezt lehet, hogy kipróbálom nyáron:)
Attól félek, ha átpasszolom a feladatot, egy idő után vége lenne az összejöveteleknek, ezt pedig nem szeretném. De lehet, hogy leülök erről beszélgetni a testvéreimmel.
Ezek a közös étkezések tényleg nagyon összetartják a családot: gyerekeket az unokatesókkal, idősebb korosztályt a fiatalabbal. Karácsonykor apa félrevont, és könnyezve köszönte meg, hogy összehozom a családot, közös otthont teremtek erre a pár órára, olyan vagyok, mint anya volt.
A férjem elég rossz családi körülmények közül jön, ők egyáltalán nem tartják a kapcsolatot, mondanom se kell, ő is lubickol a nagycsaládi közegben.
Szóval a fentiek miatt se szeretném, ha abbamaradna a dolog.
Köszi mindenkinek!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Ha szerencsés egy nagy család, akkor van, aki összetartja. Nincs meg mindenkiben az az összetartóerő, kisugárzás, ami benned adott.
Ha te felhagysz vele, akár szét is eshet a család.
De néha ki lehet váltani egy kirándulással egybekötött piknikkel is.
Azon is múlik, hogy kinek olyan nagy a lakása, hogy a 20 ember elférjen, a gyerekek is tudjanak játszani.
Nyilván ez nálad adott.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!