Ez akkora baj? Tényleg defektes lennék?
Sziasztok!
Talán túl sok szabadidőm volt mostanában, de olvasgatni kezdtem az oldalt, és most elég ambivalens érzéseim lettek. 25 éves lány vagyok. Dolgozom, mellette tanulok. Eddig volt két kapcsolatom, de egyik sem volt az igazi. Arra jutottam, hogy ezt a párkapcsolat dolgot nem nekem találták ki. Nem vágyom rá. Az megijeszt, hogy talán teljesen egyedül maradok (a barátaim kezdenek elmaradozni, mind kapcsolatban él, jön a gyerek, mókuskerék, és a szüleim is öregszenek, testvérem nincs, rajtuk kívül rokon sem). De csak azért menjek bele egy kapcsolatba, hogy legyen mellettem valaki? Mert 30 évesen a kutyának sem fogok kelleni? Én jól elvagyok, alapvetően mindig egyedül akartam élni. Hektikus az életmódom, ha lediplomázom még inkább az lesz. Utazom, hobbijaim vannak, az életem a sport, rengeteget vagyok a családommal, ha ki akarok ruccanni, vannak haverok. Ha akarnék sem tudnék időt szakítani egy pasira. Szeretem, hogy én osztom be az időm, nem kell folyamatosan máshoz igazodnom. Mégis, most bepánikoltam: mi lesz, ha elrontok mindent? Mi lesz velem teljesen egyedül öregen? Gyereket sosem terveztem, nem szeretem őket. A szex érzelmek nélkül nem hiányzik, de az a bonyodalom sem, ami az érzelmekkel jár. Nem akarom feladni magam egy kapcsolat kedvéért, vagy megalkudni, hogy ne én legyek "fura"/"defektes". Szóval tanács kellene. Tényleg kötelező huszonpár évesen "férjet fogni"?
A normális válaszokat köszönöm előre is!
#21 Kérdező!
Ki sulykolja?
Akik ezt sulykolják, azokat hanyagolni kell, mert lehúznak!
Lehet, hogy csupán irigységből!
Hidd el, az IGAZI ÉLET, 30 fölött kezdődik! :)
Tudom, én vagyok a hülye, amiért olvasom, de a felnőtt kapcsolatok tele vannak ilyenekkel, hogy a nő 30 után hervad, csúnyul, akkor már bármilyen pasinak igent mond, mert nincs mit nyújtania (feszes test).
De engem felvillanyozott a 20-as írása.
"Innen is látszik, hogy nem túl sok tapasztalatotok van. Egy normális kapcsolatban van munkamegosztás. A férj/az élettárs ugyanúgy vállal házimunkát, nem büdös neki a vasalás, az, hogy bedobjon egy adag ruhát a mosógépbe vagy a rántottán kívül mást is el tud készíteni a konyhában...
" Ezt miért pontoztátok le, ez így lenne normális.
Rendben, ertettuk, koszonjuk.
Csak nem ertem a tovabbi rinyalast.
Nem akarsz kapcsolatot mert ez az amaz. Ezt felesleges tulporogni, meg hatalmas szellemi magaslatokba emelni es azzal jonni, hogy en nem fogom magam feladni, stb.
Kicsit azt erzem, hogy a kerdes lenyege hogy magadnak bizonygasd, hogy jo egyedul es a valaszoktol is ezt varod.
Mondom, en is igy voltam, azt hittem engem senki nem torhet be, szorongtam minden alkalommal, amikor arrol volt szo hogy valakivel kapcsolatom alakuljon ki. Aztan jott a baratom. Vele nem volt semmilyen szorongas vagy ketseg, hogy akarom e ot. Nehez volt megnyilni az elejen, de rajottem hogy muszaj.
Segíteni próbáltam, de úgy látszik, kellőképp egoista vagy. Szerintem elég normálisan viszonyultam hozzád, csupán azt nem értettem, hogy miért kell ilyen iszonyatos nagy szavakkal dobálózni, hogy "kinéz a társadalom" meg hogy "defektes vagyok".
S nem vagyok én sem társfüggő, sem kapcsolatőrült. Ő az első kapcsolatom. Mit kompenzálok? Semmit, egyáltalán semmit.
Ezek után nem csodálkozom egy percig sem, hogy inkább azt sulykolod magadba, hogy jó neked egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!