A srácnak kellene eszébe jutnia vagy nekünk kellene szólni?

Tesóm barátja szinte minden másnap átjön hozzánk főleg, hogy 2 utcával arrébb van a munkahelye. Itt alszik, itt eszik van amikor napi 2szer is. Anyám mindenből többet süt, főz hogy ne legyen üres az asztal de nem győzzük. Hónap végére nem maradt már pénzünk, anyámnak úgy kellett kölcsönkérni fizetés előtt a bevásárlásra.

A srác elég jómódú, van saját lakása, egyedül él, kapott autót és nagyon jól is keres. Nem értem hogy a tesóm miért nem megy át hozzá szinte soha miközben ott tényleg kettesben lehetnének vagy a srác mért nem tud csak úgy átjönni hogy pár órára átugrik és megy haza(10-15 percre lakik autóval). Az nem jut eszébe hogy tesómmal elmennének bevásárolni és ő fizet, anyám szerint meg kínos lenne szólni hogy adjon be a kajába. Tesómnak meg alig van pénze, ha van is azt rögtön elveri és persze védi a barátját, nem mondaná neki hogy vásároljon be.

Mi lenne a megoldás szerintetek?