Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ha én úgy érzem, hogy se...

Ha én úgy érzem, hogy se feldolgozni, se tovább cipelni nem tudom a lelki sebeimet és öngyilkosságon gondolkozok, akkor azt van joga valakinek "megállítani "?

Figyelt kérdés
27 Éves vagyok, kiskoromtól egy pokol volt mindig az életem, anyám lábtörlője voltam, akire kivetíthette a saját nyomorát és ezzel megnyomorított lelkileg, pszichésen, később anyagilag is. Szín tiszta gyűlőletet érzek iránta, és fájdalmat, nem tudom feldolgozni, hogy mindig ott rúgott belém ahol a legjobban fájt, illetve ha segítségre, vagy törődésre lett volna szükségem, a válasz mindig az volt, hogy ne idegesítsem. Egyszer már majdnem eljutottam odáig, hogy komolyan elkezdtem azon gondolkozni, hogy a gyógyszereimből amiket szedek mennyit kellene beszedjek egyik este, hogy másnap ne ébredjek fel. A hülye hülye fejemmel elmondtam a páromnak, hogy nem bírom tovább és mostmár komolyan meg akarok halni. Jobb lett volna ha kussba maradok, mert egyből felhivta a barátnőmet, meg az anyámat, hogy mit mondtam. Anyámnak az volt a reakciója, hogy neki elege van a depressziós kitöréseimből, összehányta zsákokba a cuccaimat es felhívta a páromat, hogy vigyük el a cuccaimat es én ne keressem többet anyámat, meg menjek kórházba, mert nem kíváncsi rám. Azóta mégtöbbet bőgök, úgy érzem minden rossz ellenére amit tett velem anyám egész életembe,nem tudom elfogadni, hogy ekkora görény. Arra voltam mindig csak jó, hogy legyen kit szapulni, lehúzni anyagilag és meg is lopott egy nagyon nagy összeggel, amiért simán feljelenthetném. Egy lelki roncs vagyok, pánikrohamokkal, szorongással, depresszióval, hiába szedem a gyógyszereket nem segítenek. A párom kitart mellettem, de miatta is bűntudatom van, mert úgy érzem soha nem fogom.őt szívből mélyről szeretni, rég szét kellett volna menjünk, mert csak az idejét rablom. Ezzel ő tisztába van, de nem akar elhagyni, mert azt mondja ő szeret, és nem hagy magamra főleg ilyen állapotban. De pedig hagyhatna, mert nekem ez plusz teher csak, tudom hogy soha nem fogom tudni.őt boldoggá tenni és gyereket se fogok szülni. Ki sem bírnék egy terhességet és nem vagyok olyan idegállapotban, hogy akaár egy kutyát rám lehessen bízni nemhogy gyereket szüljek. Belefáradtam elfáradtam. Nincs olyan nap, hogy legalább 2-3x ne jönne rám a sírógörcs és sokkal több nyugtatót szedek mint amennyi fel van írva. Belefáradtam. Nem tudok túllépni anyámon, nem vagyok boldog a párommal se, nem tudok neki megnyílni, költözni meg nincs pénzem egyedül, ahhoz túl keveset keresek és igazából már feladtam. Azt mondják önzőség, meg önsajnálat öngyilkosnak lenni. Én viszont azt gondolom, hogy az én életemről van szó, én kell megküzdjek olyan dolgokkal amikkel nem tudok már és nem birok tovább a szorongással meg a pánikkal tovább élni. Azt mondta a párom, hogy kórházba fog vinni, ha mégegyszer elhagyja a számat, hogy meg akarok halni. Úgy gondolom, lehet mások szemébe önzőség,mert jaj mekkora fájdalom ez azoknak akik szeretnek. Anyám le fogja szarni a párom meg túl lesz rajta, neki erős az idegrendszere. Én meg csak azért, hogy másoknak nehogy fájdalmat okozzak, azert nem fogom tovább szenvedéssel vegetálni az életem. Kb 15 éves koromba sokalltam be először. Azóta vagyok pánikbeteg és depressziós, ami az évek alatt csak romlott, mert egyre fáradtabb lettem és anyám nem kímélt soha. Igazából szeretném a párommal elfogadtatni, hogy értse meg, hogy nem akarok tovább élni és ne erőszakoskodjon mégtöbb orvossal meg kórházzal. Az a baj, hogy sosem fogja megérteni miken mentem keresztülés azok milyen nyomokat hagytak bennem. Nem akarok tovább élni és hiába visz kórházba, a gyógyszerek nem fogják az életemet helyrehozni. Én meg már belefáradtam és nem birok, nem akarok tovább küszködni a lelki fájdalmaimmal. Így is olyan vagyok a sok gyógyszertől mint egy drogos, sosem tiszta a fejem. Szeretném ha megértenée, hogy nem akarok tovább élni. Úgy tervezem, hogy egyik este kikalkulálom, hogy mennyi gyógyszer az, ami megölne, beveszem,magamra csukom a hálószoba ajtót és remélem reggelre már nem fogok élni. Azt gondolom senkinek nincs joga beleszólni, hogy jaj ne akarj meghalni. Mindenki a saját élete fölött dönt akar-e élni, vagy nem. Mit csináljak a párommal, hogy ne tudja megakadályozni? Szakitsak vele előtte, vagy egyszerűen tűnjek el valahova és tegyem meg valahol máshol? Én ezt eldöntöttem, teljesen tiszta fejjel, tudatosan, hogy nem akarok tovább élni és nem akarom, hogy bárki beleavatkozhasson. A páromnak írok majd egy levelet, és meghagyom neki a maradék pénzem, hogy hamvasztasson el, és valahova a balaton környékére csináljon nekem egy emlék helyet, ugyanis csak ott szerettem lenni. Valahogy szeretném ha elfogadná hogy nem akarok tovább élni.
2017. márc. 22. 13:37
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:

Én elhiszem,hogy anyád megnyomorította az életedet, de azt nem,hogy olyan keveset keresel,hogy akár a pároddal közösen egy szobányi albérletet ne tudjatok fenntartani.Ha ennek ellenére még mindig anyádnál laksz, akkor,bármilyen hihetetlen, te mesterségesen tartod fenn a nyomorodat. Mi lenne, ha elköltöznél,és anyádat kitörölnéd az életedből? kiderülne,hogy minden létező problémádért nem lehet őt felelőssé tenni,és szerintem te ettől félsz.


Nem öngyilkosnak kell lenni, hanem csak eldönteni, hogy hagyod a múltat a csudába,anyádat kitörlöd az életedből és megbecsülöd azt, aki szeret.


És kötelességed magaddal és a környezeteddel szemben is segítséget kérni, a gyógyszer egy dolog, de persze, hogy nem segít, ha te eldöntötted,hogy egész életedben csak azon fogsz rágódni, hogy anyád ilyen, de biztos,ami biztos,vele élsz még, hogy véletlenül se tudjon megváltozni az életed.

2017. márc. 22. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:
100%

Azt hiszed csak neked van lelki nyomorod? Mindenkinek megvan a maga keresztje. Csak más nem hátrafelé bámul és sajnálja önmagát, hanem megy előre.


"az én életemről van szó, én kell megküzdjek olyan dolgokkal amikkel nem tudok már "


Semmivel sem kell megküzdj, ezt te kreálod magadnak. Az anyád sz .@r ember. Na és? Másé is. Engem el akart adni egy pasinak 10 évesen egy pohár szeszért. De ettől még nem abajgok minden nap.

Egyszerűen hagyd abba. Ennyi a titok. Fejezd be. Keress jobban fizető állást, öleld meg a párod, mondd meg neki, hogy szereted, főzz valami finomat vagy ha ennyire ráérsz önsajnálni magad, akkor menj kapálni! Csak csinálj valamit, mert ez a baromi nagy kényelem okozza azt, hogy ennyire ráérsz magaddal foglalkozni.


De tudok jobbat...menj el önkéntesnek vagy egy hajléktalan szállóra vagy egy fogyatékosokkal foglalkozó intézménybe és lásd meg végre, hogy baromira semmi bajod!

2017. márc. 23. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:

A tiéd s ezt te tudod eldönteni szerintem.:(

De ezt úgy tedd, hogy azt mondod tényleg küzdöttél is tiszta szívből, utaztál ismerni önmagad, tájakat, életeket, megpróbáltál orvossal beszélnini, próbáltál olyan fizikai, szellemi kihívást megtenni mire azt gondolnád sose vagy képes mégis sikerül...

S ha még így is... legalább arra gondolj te mit éreznél, hogy a párod megtalálod holtan....szakíts s ne dobj rá még egy ilyen billogot is ami élete végéig kisértené...

2017. márc. 23. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:

Próbáld meg külső szemszögből nézni a kérdésed, mintha nem te írtad volna: idegeneket kérdezel arról, hogy hogyan legyél öngyilkos. A párodnak részletesen elmesélted a terveidet. Ez arra utal, hogy tudat alatt azt szeretnéd, hogy valaki megállítson, azt várod, hogy valaki írjon egy jó érvet, amit elfogadsz. Úgy gondolod, hogy már eldöntötted, de ha tényleg így lenne, akkor már megtetted volna.

Szerintem próbálj erőt venni magadon még utoljára, próbálj meg a jövőre koncentrálni. A múltadat már elcseszte az anyád, a jövőre nézve viszont tiszta lapod van. Bízz a párodban, legalább addig, ameddig meg nem erősödsz lelkileg annyira, hogy nem az öngyilkosság tűnik az egyetlen lehetőségnek. Ha már megerősödtél, eldöntheted, hogy kit szeretnél az életedben és kit nem.

2017. márc. 23. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
lehet hogy kemeny lesz amit mondok nem baj. Nem, senkinek sincs joga megallitani felnott ember vagy azt teszel amit jonak latsz. ez az egesz iras inkabb egy segitsegert valo kialtasnak tunik, de ha VALOBAN MEG AKARSZ HALNI akkor tedd amit jonak latsz. mondom ezt ugy hogy a legkozelebbi hozzatartozom is ongyilkos lett 19 evesen. Ha nem tudsz esn FOLEG NEM IS AKARSZ meggyogyulni es uj eletet kezdeni akkor csinald amit jonak latsz. A gyogyszert nem kell "kiszamolni" csak akkor ha azt akarod hogy megmentsenek. en beszednem az osszeset ami a rendelkezesemre all es megpedig olyankor amikor biztos vagyok benne hogy legalabb 8-10 oran keresztul nem talal ram senki. Aki meg akar halni az hidd el megteszi, nem szamolgat nem kalkulal, egyszeruen kilep az eletbol es az sem erdekli kiket es mit hagy maga utan. sajat tapasztalatbol beszelek. az en hozzatartozom minden elozetes iras, level stb nelkul fogta magat es leugrott egy toronyhaz 6. emeleterol. semmi bucsulevelet es mast sem hagyott maga utan. nem biztatlak semmire de megmodom oszinten nem is sajnallak. ha nincs erod elviselni az eletet akkor nem kell elviselned. a dontes joga a tied.
2017. márc. 24. 08:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:
Állj le a nyugtatókkal! A nyugtató gyógyszerek valamelyik összetevője növeli az öngyilkosságra való hajlamot!!! Keress pszichológust vagy pszichiátert sürgősen!
2017. márc. 24. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!