Ha én úgy érzem, hogy se feldolgozni, se tovább cipelni nem tudom a lelki sebeimet és öngyilkosságon gondolkozok, akkor azt van joga valakinek "megállítani "?
Én elhiszem,hogy anyád megnyomorította az életedet, de azt nem,hogy olyan keveset keresel,hogy akár a pároddal közösen egy szobányi albérletet ne tudjatok fenntartani.Ha ennek ellenére még mindig anyádnál laksz, akkor,bármilyen hihetetlen, te mesterségesen tartod fenn a nyomorodat. Mi lenne, ha elköltöznél,és anyádat kitörölnéd az életedből? kiderülne,hogy minden létező problémádért nem lehet őt felelőssé tenni,és szerintem te ettől félsz.
Nem öngyilkosnak kell lenni, hanem csak eldönteni, hogy hagyod a múltat a csudába,anyádat kitörlöd az életedből és megbecsülöd azt, aki szeret.
És kötelességed magaddal és a környezeteddel szemben is segítséget kérni, a gyógyszer egy dolog, de persze, hogy nem segít, ha te eldöntötted,hogy egész életedben csak azon fogsz rágódni, hogy anyád ilyen, de biztos,ami biztos,vele élsz még, hogy véletlenül se tudjon megváltozni az életed.
Azt hiszed csak neked van lelki nyomorod? Mindenkinek megvan a maga keresztje. Csak más nem hátrafelé bámul és sajnálja önmagát, hanem megy előre.
"az én életemről van szó, én kell megküzdjek olyan dolgokkal amikkel nem tudok már "
Semmivel sem kell megküzdj, ezt te kreálod magadnak. Az anyád sz .@r ember. Na és? Másé is. Engem el akart adni egy pasinak 10 évesen egy pohár szeszért. De ettől még nem abajgok minden nap.
Egyszerűen hagyd abba. Ennyi a titok. Fejezd be. Keress jobban fizető állást, öleld meg a párod, mondd meg neki, hogy szereted, főzz valami finomat vagy ha ennyire ráérsz önsajnálni magad, akkor menj kapálni! Csak csinálj valamit, mert ez a baromi nagy kényelem okozza azt, hogy ennyire ráérsz magaddal foglalkozni.
De tudok jobbat...menj el önkéntesnek vagy egy hajléktalan szállóra vagy egy fogyatékosokkal foglalkozó intézménybe és lásd meg végre, hogy baromira semmi bajod!
A tiéd s ezt te tudod eldönteni szerintem.:(
De ezt úgy tedd, hogy azt mondod tényleg küzdöttél is tiszta szívből, utaztál ismerni önmagad, tájakat, életeket, megpróbáltál orvossal beszélnini, próbáltál olyan fizikai, szellemi kihívást megtenni mire azt gondolnád sose vagy képes mégis sikerül...
S ha még így is... legalább arra gondolj te mit éreznél, hogy a párod megtalálod holtan....szakíts s ne dobj rá még egy ilyen billogot is ami élete végéig kisértené...
Próbáld meg külső szemszögből nézni a kérdésed, mintha nem te írtad volna: idegeneket kérdezel arról, hogy hogyan legyél öngyilkos. A párodnak részletesen elmesélted a terveidet. Ez arra utal, hogy tudat alatt azt szeretnéd, hogy valaki megállítson, azt várod, hogy valaki írjon egy jó érvet, amit elfogadsz. Úgy gondolod, hogy már eldöntötted, de ha tényleg így lenne, akkor már megtetted volna.
Szerintem próbálj erőt venni magadon még utoljára, próbálj meg a jövőre koncentrálni. A múltadat már elcseszte az anyád, a jövőre nézve viszont tiszta lapod van. Bízz a párodban, legalább addig, ameddig meg nem erősödsz lelkileg annyira, hogy nem az öngyilkosság tűnik az egyetlen lehetőségnek. Ha már megerősödtél, eldöntheted, hogy kit szeretnél az életedben és kit nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!