Az normális, hogy ennyit gondolkozok az öngyilkosságon?

Tereld a figyelmed Rudolf Steiner felé pl.

Az öngyilkosság gondolata ha az igazából nem indokolt azt jelenti, hogy lassan eléred azt az értelmi szintet, hogy rájöjj az igazságra, miszerint az élet ide-oda csapódásán túl létezik egy biztos pont, ami végtelen, ami a nirvana Buddha szerint, ami az Isten szeretete Jézus szerint.

Én mióta élek mindennap eszembe jut a halál gondolata valamilyen formában. Még amikor jó kedvem van, vagy amikor valami jó történik, akkor is. De ez nem azt jelenti, hogy mindennap öngyilkos akarok lenni. Amikor akartam konkrétan, akkor se mertem megtenni, azért ez nem olyan egyszerű. Hogy ez normális e, hát gondolom nem, de nem fog emiatt senki sem diliházba küldeni.

Ennél sokkal dilisebb emberek futkosnak az utcán. Nemrég például egy lánynak megtetszett a kutyám, és megsimogatta, majd elkezdett hülyeégeket kérdezgetni tőlem. Aztán meguntam és mivel kellemetlenül éreztem magam, elindultam a metró egyik végéből, teljesen a másik végébe. 6 kocsin keresztül menekültem a lány elöl, de ez utánam jött, leült szorosan mellém és megint nekiállt simogatni a kutyámat, majd megint kérdezgette pl hogy Mért ilyen izgatott a kutyád? Hát mondom mittudomén. Aztán kezdtem tőle félni, hogy mért követ. Azt hittem majd leszáll a metróról is és hazáig fog jönni utánam :D

De szerencsére nem szállt le, és megkönnyebbültem.