Menni vagy maradni?

Sziasztok,

Azzal a dologgal fordulnék hozzátok, hogy elbizonytalanodtam a kapcsolatomat illetőleg.

A párommal 2 éve vagyunk együtt, de az első pár hónap után, nagyon csúnyán viselkedett velem. Szóban bántalmazott, az önbizalmamat totál lerúgta a szex és minden más terén. Elejétől fogva együtt élünk, először albérletben. Ott kezdődtek a gondok, felmerült, hogy költözzünk a szüleihez, majd ott jobb lesz, nem lesz ennyire feszült. Belementem. 1 évet laktunk ott, de nem volt jobb...sőt...sokszor voltam egyedül egy idegen helyen. Közben megtaláltam egy-két társkeresőn is. Azt tudni kell, hogy mellettem nem áll senki, tehát nem tudok szüleimhez hazaköltözni, megígért mindent, hogy szeret, nem bánt többet. Nyilván nem tartotta be, aztán jött a következő lépcső. Van lehetőség, vegyünk közös házat, majd ott jobb lesz..belementem, mégis csak a sajátunkat fizetjük akkor, nem másnak megy el a fizetésünk nagy része. Itt is ugyanúgy veszekedéssel indult, minden. Egészen addig, amig egy másik férfi nem lépett az életembe. Megszerettem és már nem tudtam úgy viselkedni a párommal, mint azelőtt. Leültem vele beszélni, hogy nem jó együtt neki se nekem sem. De ő esküdözik, hogy megváltozik meg szeret. Valóban rendesebben viselkedik velem, de én már nem érzem iránta ugyanazt. Viszont mostmár összeköt a ház meg a hitel és sajnálom őt is mert átérzem, hogy ő mit érez. A másik férfi viszont végtelenül kedves, a tenyerén hordoz, figyel rám. Bármi van, rögtön ugrik, ha másért nem csak azért, hogy lásson egy pár percre.

Összezavarodtam, mert én nem akarom megbántani a páromat, de kezdem megszereti a másik Férfit, és tőle meg már az sem esik jól, ha megölel, mert eddig nem tette, mikor igényeltem volna. Babát is nagyon szeretnék, de nem érzem úgy, hogy neki szeretnék szülni.

Ti mit tennétek a helyemben? 25-30 között vagyunk mind hárman.

Köszönöm a válaszokat!