Férjes asszony,2 kicsi gyerekkel szerelmes lett egy másik férfiba. Menni vagy maradni?

Ha pasi lennél mindenki itt verné az asztalt, hogy márpedig kutya kötelességed a családod mellett maradni. Hát milyen dolog ez.. stb.

Úgyhogy nyomd el az érzéseidet, és maradj ott ahol vagy.

Amennyiben a férjed ellen "csak" az szól, hogy nem belé vagy szerelmes, akkor egyértelmű, hogy maradj.

Azt az energiát, amit egy új kapcsolatba fektetnél, azt inkább a férjeddel való kapcsolatod javítására használd.

És ahhoz, hogy szerelmes legyél valakibe, ahhoz kellettek alkalmak, tehát nem derült égből jött, hanem lehetőséget adtál neki.

Magamból kiindulva, ha vonzódok egy másik férfihoz, akkor nem adok lehetőséget arra, hogy kibontakozzon valami, mert nem akarom elhagyni a férjemet. Ez csak ennyi, nem kell a szerelemre fogni. Ritka a szerelem első látásra.

Azt neked kell tudnod, hogy mi ez valójában, egy fellángolás egy szinte ismeretlen férfi irányába, vagy tényleg szerelem. Tisztázd magadban, hogy mit is érzel valójában. Felelősséggel tartozol a gyerekeid iránt is, nem rángathatod őket ide-oda egy fellángolás miatt, viazont ha nem vagy boldog a férjeddel, menj.

Túl tudnál lépni ezen a másik férfin, és boldog vagy a férjeddel? Ezeket válaszold meg magadnak. Ha igen a válasz, akkor maradj a családoddal, és próbáld helyrehozni azt.

Nem fogom verni az asztalt, nyugi egyeske.

Én is átéltem ezt, és maradtam. Számba vettem a lehetőségeimet, végiggondoltam mindent, tisztában voltam azzal, hogy a szerelem múlandó, ill. úgy gondoltam - és gondolom most is - hogy ha az ember nem lenne képes parancsolni a vágyainak, akkor kb. 3-4 évente cserélgetné a partnerét élete végéig... és ezt nem akartam. Sokat gondoltam arra, hogy mi mindent túléltünk már együtt, és mennyire fontosak vagyunk egymásnak, hogy ő az az ember, akivel tényleg jóban-rosszban, egészségben... stb. kitartottunk és kitartunk egymás mellett, és hogy mennyire szeretem. Megéri-e eldobni ezt? Létezik olyan, amiért megéri? Ha igen, ez a múló érzés az?

Nagyon nehéz volt, nekem a legrosszabb az volt az egészben, hogy NEM AKARTAM. A férjem iránt akartam ezt érezni, mint régen, nem valaki más iránt...!

Nagyon sokat segített, hogy még ekkor is maximálisan őszinte lehettem a párommal, és igazából együtt vészeltük át ezt az időszakot.

Túl vagyunk rajta, nem volt egyszerű, de őszintén mondhatom, hogy azóta jobb, szorosabb, és őszintébb a kapcsolatunk, mint bármikor.

Gyűlölöd a férjed?

Szereted a gyerekeidet?

A gyerekeid szeretnek téged?

Az apjukat?

Az apjuk őket?

Az új hapsit?

Az új hapsi őket?

Kell nekik apa?

Az új hapsi jó apa lenne?

Jó egy olyan férfi apának, aki szerint rendben van, hogy miatta gyermekek elvált szülők gyermekeként deprósak legyenek egész gyermekkorukban?

Mennyire utálnád magad, ha kiderülne hogy rosszul döntöttél?

Természetesen maradni, és a másik férfira költött energiát a családra fordítani.

Kivéve, ha a házasság menthetetlen, vagyis gyűlölködésben éltek.

Ui: két kicsi gyerek mellett erre hogy marad energiád?? Egy gyerek is sok odafigyelést igényel,kettő meg többet....

válaszd a szerelemet!

ha beleszerettél valakibe, az azért lehet, mert a férjeddel való kapcsolatod nem jó vagy hiányzik belőle valami.

én abban nem hiszek, hogy fordítsd ezt az energiát a házasságod megmentésére, mert ha már kiszerettél belőle, ott egyéb gondok is lehetnek, és lehet, h. nem a férjed számodra az igazi.

ha ez az új pasi is szeret téged és vállalja a srácaidat, akkor mindenképp lépj.

felháborítónak tartom, h. egyesek számon kérik, hogy van energiád szerelmesnek lenni az anyaság mellett.

a szerelem ad csak igazán energiát, meg a 2 gyerek is!

lépj, kövesd a szívedet!