Mit lepnetek ebben a helyzetben? Ferfiak valaszat is varom. Bovebben lent.

Bocs, nem olvastam végig az egészet, csak az eredeti kérdést meg az 1. oldali hosszú hozzászólásodat.

Először azt akartam írni, hogy nem vagy normális, hogy ezt tűröd, de aztán láttam, hogy külföldre mentetek.

Nagy kérdés, akart-e ő is menni, vagy csak muszájból beleegyezett. Ha nem akart menni, érthető a viselkedése, elszigetelődött otthon, a tesódékkal nem sikerült jól kijönnie (tök mindegy, kinek a hibája, az eredményt nézzük), felteszem, nincsenek barátai, ha egész nap otthon ül. Tudod, külföldön nagyon kiszolgáltatva érezheti magát az ember. Ez nem mentség, ha ő is akart menni, vagy pont az ő ötlete volt, de magyarázat, ha csak kényszerből ment.

Másik gondolatom, hogy valóban elfogadott-e olyannak, amilyen vagy, mert most biza kihasznál szépen. Ő sem boldog, de te se vagy az (bevallottan nem vagy az), pedig elvileg ha elfogadjátok egymást és önmagatok lehettek, akkor szabadnak kéne éreznetek magatokat. Ti meg csak görcsöltök. Szerintem inkább már csak azért ragaszkodtok egymáshoz, mert egyszerűbb és kényelmesebb együtt maradni, mint új életet kezdeni, de ez meg hülyeség, mert szerintem pontosan annak kellene lenni a célnak, hogy boldog legyél.

Ezektől eltekintve amíg nem állsz a sarkadra (lásd: ultimátum), akkor nem fog változni a helyzeted. Szépen összetéped a beosztást, és közlöd vele, hogy te dolgozol, ő végzi a házimunkát (napi bevásárlást is!, hétvégi mehet együtt, kocsival). De teljes egészében ő, nincs alkul. Egyféleképpen változtathat ezen: amint talál munkát, rögtön felezitek a házimunkát. És ehhez akkor is ragaszkodnod kell, ha először nem vesz komolyan. Ha kosz van, úgy hagyod. Ha nincs otthon kaja, akkor nem mész vásárolni, nem is kíséred el. Ha nincs vacsora, elmész egyedül (!), eszel valahol valamit. Előbb-utóbb megcsinálja. Fontos, hogy hozzátedd, hogy a fennmaradó időt együtt fogjátok tölteni (jutalom!), sétával, szex-szel, pihenéssel, mert rátok fér egy kis nyugis együttlét.

Ha erre azt mondja, hogy váljatok el... nos, akkor valószínűleg ez a megoldás, hiszen eddig is csak azért kellettél, hogy etesd meg kiszolgáld.

Ha viszont nem tud külföldön élni, és ez a baj, akkor haza kell jönnötök, bármilyen nehéz is itthon, odakint sincs kolbászból a kerítés. Csak itt boldog lenne, ott meg nem az, így te sem vagy az.

33/nő

Az lehet,hogy minden éremnek két oldala van,de akik ide írnak,köztük én is,voltak már többnyire ilyen helyzeteben,és ők legalább megpróbáltak változtatni a helyzeten! Igen,engem is szólt már le a párom tesója igazságtalanul,de ebben az esetben jogos,hogy mindenki leszólja ezt a nőt,mert tényleg lusta és trehány!Én sem tudok elhelyezkedni,de arra azért csak van energiám meg időm egész nap,hogy rend és tisztaság legyen itthon,meg főtt kaja,mert ez az alap!Ez azelőtt is így volt,és így is marad!Mikor dolgoztam,akkor is rend volt.Régóta nem sikerül munkába állnom,érdekes módon a páromnak még sincs egy rossz szava sem rám,mert a tőlem elvárhatókat maximálisan megteszem!Ha dolgoznék,akkor sem kéne a páromnál különb ember,mert szeretem!

Ez a nő viszont nem szereti a párját,hanem kihasználja,mert lusta,ez egyértelműen látszik a leírtakból.Erre még a depresszió sem mentség,mert én is voltam az,de így azért nem viselkedtem azzal szemben,aki eljár dolgozni,és megteremt mindent.Ez a nő a két kezét összetehetné,hogy ilyen férje van...

ma 09:49 vagyok

Még annyit szeretnék hozzá tenni, hogy én is saját akaratomból nem vállaltam a következő évet az iskolában (tanár vagyok), mivel már negyedik éve lettem volna óraadó. Előre lépés nincs, a fizetésből megélni lehetetlenség (több mint a fele elment az utazásra, mert azt nem térítették), s már kevés volt a motiváció. Pedig szeretem/szerettem/szeretném tanítani a gyerkőcöket, de nem így. Én sem leszek fiatalabb, változtatni kell. Így tavaly októberétől vagyok munkanélküli, de közben voltak alkalmi munkáim, magántanítványaim és két tanfolyamra is jártam. (angol és közbeszerzés okj) Ingyenes volt, még tavaly februárban jelentkeztem rá, így nem volt érdemes kihagyni. MOst saját elhatározásomból megpróbáltam a közigazgatási versenyvizsga írásbeli részét, hogy több lábon álljak és sikerült.

Szóval valamerre terelni kellene a feleségedet is. Nem mondom, hogy az jó, amit én csinálok (mert úgy érzem, hogy egy helyben toporgok), de próbálom kihasználni a lehetőségeket, aztán egyszer majdcsak összejön valami. Remélem minél hamarabb. Most nyárra megint lesz nyári munkám, de az csak időszakos (de annak is örülni kell)

Hálás lehetek, hogy a szüleim, barátaim, nővérem támogat, s a te feleséged is össze tehetné a két kezét, hogy ilyen férje van, aki törődik a helyzetével. (Persze gondolom, hogy ebben az is benne van, hogy félted magatokat, kettőtöket és önállóan magadat is. S ez így normális!)

Esetleg ha eldurvulna a helyzet, akkor talán a családterápiát, lelki beszélgetést, pszichológust tudnám javasolni. Esetleg azt, hogy valaki (akit ismersz, s akiben megbízol,) vegye fel a pároddal interneten a kapcsolatot (anonimként, ha tudod, hogy a feleséged milyen oldalakon chatel és milyen néven), hátha tudna neki segíteni lelkileg, lehet, hogy egy vadidegennek jobban elmeri mondani az érzéseit, mint neked.

Esetleg még azt tudnám elképzelni, ha olyan programokat szerveznél (szerveznétek), amelyeknek a lényege, hogy együtt vagytok, a bizalmat építitek. Ez lehet egy közös séta, kirándulás vagy fagyizás, nem kell, hogy drága legyen, vagy hogy pénzbe kerüljön. Hátha így megnyílna, s ő is beszélne a problémájáról ,s te is rá tudnál világítani, hogy mi a te problémád. Közösen elemezve.