Mit lepnetek ebben a helyzetben? Ferfiak valaszat is varom. Bovebben lent.

Én személyes tapasztalatból tudom, hogy milyen az, amikor egy nőnek nincs munkája, de a különbség, hogy én akarok találni munkát és küzdök. Cikinek érzem, hogy már megint a szüleimnél lakom, de próbálok változtatni.

Addig is azzal próbálom kompenzálni a dolgokat, hogy itthon kitakarítom magam, főzök, mosok, kertet rendezek, hogy valahogy hasznosnak érezzem magam, ne pedig élősködőnek.

Egyfolytában azon kaparok, hogy legyen állásom, folyamatosan lesem a hirdetéseket és pályázok. Persze nem mondom, hogy mindent el kell vállalni (közmunkát én sem vállaltam el, de más problémám miatt), de ha azt sem tudja, hogy mit szeretne csinálni, akkor hogy keres munkát? S ha te adod be az önéletrajzát, s behívják, akkor mit fog válaszolni, a HR-es kérdésére, hogy miért szeretne itt dolgozni? Azért mert a férjem így akarja? Nincs semmi elképzelése az életről, hogy mit szeretne csinálni? S ha az amit szeretne nem jön be, akkor mi mást akar csinálni? Valami csak motiválja, valami csak érdekli? Mert oké, jó ez az internet, de egy idő után unalmas.

Azt tudnám tanácsolni, hogy üljetek le megbeszélni, vagy ha ez már nem működik, akkor írj neki levelet, írd le, hogy mit érzel, mi az amin változtatni kellene. Így gyereket sem lehet vállalni, hisz GYES-t sem fog kapni, mivel előtte egy év munkaviszony szükséges.

Nem hiszem el, hogy jó neki így! Lehet, hogy depressziós, de pont ezért kell kimozdítani a mélypontról. Akár azzal is, hogy kiírod neki, hogy menjen el boltba vagy a tisztítóba vagy bárhová.

Nem az a baj, hogy internetezik, hanem az, hogy mellette semmi egyebet nem csinál. Ez abszolút nem egészséges.

Ha a nyelvvel vannak problémái (írtad, hogy angolból nem olyan jó) miért nem íratkozik fel valami ingyenes hírlevélre, tanulhat otthon önállóan, vagy valamilyen okj-s képzésre is jelentkezhet.

Nem hiszem el, hogy nincs semmi motiváló erő ebben a nőben. Mert akkor vége az életnek, ha már nincs miért élni. Az elkeseredés nagy úr, sokszor letaglózza azt, aki munkanélküli és kilátástalanná teszi a helyzetet, de sosem szabad feladni, mert ha feladod, akkor meghalsz, elveszel, vége lesz mindennek.

Valahogy sürgősen éreztetni kellene vele. Akár úgy is, hogy nem szólsz hozzá, vagy ... nem tudom. Akkor csak észre venné, hogy valami bajod van és talán meghallgatna és felfogná, hogy amit csinál, azzal a kapcsolatotok alatt vágja a fát.

Sok sikert és remélem kikeveredtek a kátyúból.

26 L

még pár év és egy óriási zsírgombóc lesz, ha ennyit ücsörög otthon és semmit nem csinál. akkor még tetszeni sem fog.

nézd, akár depressziós akár nem, ez így nem megy.

én voltam keményen depreszsiós, de ki akartam belőle mászni. Ha ő a te kedvedért sem akar kimászni belőle, akkor nem szeret téged. bár szerintem simán lusta és élvezi, h van egy szolgája akit irányíthat.

nem nagyon értelek. elfogad. ennyi? ennyi a nagy ereje? Magyarul le sem szar. ez végülis elfogadás neked?

ennél 100x különb nőket találhatsz.

szerintem dobd ki a fenébe, vidd haza és akkor elhárul az a gond, h angolul kellene tanulnia amihez szintén lusta. Hisz megtehetné, ennyi szabadidővel.

gyereket semmiképp se vállalj tőle soha a büdös életben, ha nem akarod kínkeservessé tenni (a gyerek) életét. plusz a gyerekből is olyan ember válna mint ez a nő, hisz ő lenne vele a legtöbbet. egy lusta kölök, akit eltarthatnál 50 éves koráig.

Nem olvastam el a hozzászólásokat, mivel én csak egy saját példát szeretnék írni.

Pont ilyen voltam mint a feleséged, azzal a kivétellel, hogy én mivel egész nap otthon voltam mániákusan takarítottam, főztem, kertészkedtem. Ellenben nagyon ritkán sikerült rávenni magam arra, hogy elküldjek egy önéletrajzot.

Nem azért mert nem akartam dolgozni, egyszerűen attól féltem, hogy mivel ezerszer próbáltam már, ugyse fog sikerülni, miért én kellenék. Féltem a kudarctól.

Az, hogy egyedül elmenjek pl. orvoshoz, vagy bevásárolni, az teljességgel kizárt volt. Rettegtem a tömegközlekedéstől, a sok embertől.

Az lendített ki a dologból, hogy észrevettem magamon, hogy kezdek agyilag tompulni. Elfelejtettem dolgokat, szétszórt lettem agyilag, és ez már olyan rémisztő méreteket öltött, hogy megembereltem magam. Nekem ez segített, lehet másnak egy pszichológus segítene.

Lehet, hogy a feleséged nem ebben a cipőben jár, és egész egyszerűen lusta, de az éremnek mindig két oldala van.

Nehogy gyereket vállalj ezzel a nővel!! Hallgass már egyszer az életben a tesódra. Beszélj vele, kérdezd meg tőle, hogy pontosan mit is csináljál. Ő jobban ismeri a feleségedet meg téged, mint mi. Úgy vettem ki a szavaidból, hogy tesódnak eddig mindig igaza volt. Bízzál benne. Nem akar neked rosszat. Most már elszállt a rózsaszín felhő, látod a hibáit és a kapcsolatotokban levő problémákat is. Akkor mire vársz?

Mondtad, hogy a sok közös emlék miatt nem akarsz elválni..Akkor jobb szenvedni örök életen át?! Az embernek egy élete van, neked is. Majd nyugdíjas öregember korodban ezekre az évekre akarsz visszaemlékezni? Ahelyett, hogy még most időben kilépnél ebből az egészből és találnál egy 1000x jobb lányt, akiért te is mindent megtehetsz és ő is érted. Szerintem nem depis a feleséged, szimplán lusta. Kényelmes ez így neki.

Egyébként én is munkanélküli vagyok, párommal lakok egy ideje (meg a szüleivel, de nem én könyörögtem ide magam, hanem a párom szerette volna nagyon, mert messze laktunk egymástól és neki itt van a munkája) és én igenis próbálok munka után nézni, lejárom a lábamat, h találjak valamit.. Égőnek is tartom hogy nem adok ide egy fillért se, de legalább kiveszem a részem a házimunkában,és segítek ahol tudok. És folyamatosan keresek melót.. aztán majd csak lesz valami.. Néha elkeseredek a visszautasításoktól, de nagy levegőt veszek és megyek tovább. Szerintem ez a normális.

Ha meg az emlékek neked ennyit érnek, hogy életed végéig egy rossz kapcsolatban élj, akkor sajnálom. Még egyszer mondom: beszélj a tesóddal, kérj tanácsokat tőle.feleségeddel szerintem felesleges beszélni..

7:49-es voltam.

Jajj, Jajj, Jajj! Ne vállalj gyereket, semmiképpen se. Ne keress már mentségeket, hogy miért nem doglozik, meg miért ilyen, meg stb. Ha neked nem jó, ülj le vele, mondd el neki, hogy ez így nem működik, neked ettől nagyobb céljaid vannak. A kommentjeid alapján egy normális gondolkodású férfi vagy, ne t@k@lj már sokat a megoldással. Te magad is tudod, mit kell tenned. Igen, biztosan nem egyszerű a váltás, de szerintem itt alapvetően sokkal mélyebb problémák vannak, amik most kerültek a felszínre.

(Hidd el, olyan szituba vagyok, hogy belesüllyedhetnék én is a depresszióba, de minek?? Élek, nézem a dogok jó oldalát, és hiszem, hogy azért történt a rossz velem, hogy tanuljak belőle valamit.)

Nem azért válnék el a helyedben, mert a felelségem most nem dolgozik. Hanem az egyéb dolgok miatt. Őszintén gondold végig. Így akarsz élni? Belefér ez a mostani szitu az általad elképzelt életbe?

Szia!

Én is munkanélküli vagyok,de folyamatosan keresem a lehetőségeket,önéletrajzokat küldözgetek,és mellette tanfolyamra járok,hogy jobb legyen.Mindemellett szerintem alapvető dolog,hogy mindennap van főtt étel,hogy minden nap rend van és tisztaság.Mikor a párom hazaér,elé rakom az ételt,csak ennie kell,és utána már pihenhet is,és ez a természetes!

Nem hittem volna,hogy valaha ezt mondom,de ettől a nőtől szabadulj meg!Lusta,és azt várja,hogy majd TE eltartod,és még csak nem is szégyelli magát!A testvérednek is igaza van,bár én nem vagyok ilyen nagy testvér-vélemény párti bizonyos okok miatt,de neki teljes mértékben igaza van!Te pedig jól látod a dolgokat.Válj el,addig,amíg még nincs gyerek!Az időd fogy,jobb meg nem lesz.