Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan tehetem túl magam...

Hogyan tehetem túl magam azon, hogy nem érdeklem a családom?

Figyelt kérdés
Pszichiátriai problémákkal küzdök, a betegségben pedig nagyon sokszor nagyon erős hangulatingadozásokat okoz, emiatt mondjuk úgy, hogy nem könnyű velem lenni, velem élni, tartani velem a kapcsolatot stb. Amikor egy egy hangulatingadozás miatt nem viselkedem normálisan, akkor ők teljesen kiborulnak, azt hiszik sajnos, hogy direkt csinálom és nem létezik ilyen betegség, ahogy más mentális eredetű problémában sem hisznek. Mára sajnos nagyon eltávolodtunk az állapotom miatt egymástól, mondhatni közönyössé váltak felém, talán mert belefáradtak a nem javuló helyzetbe, nem tudom, a lényeg, hogy engem nagyon bánt az, hogy nem vagyunk már jóban. Ha kérdeznek felőlem, akkor maximum csak a munkámról érdeklődnek vagy a suliról, de sosem rólam, hogy mi van velem, ha fel akarom hozni, hogy mi van velem gyorsan témát terelnek, tehát egyértelmű, hogy nem szeretnének rólam többet tudni innentől. Hogyan léphet túl ezen az ember? Hogyan lehet elfogadni, beletörődni ebbe, hogy ne fájjon ez ennyire lelkiekben?
2017. febr. 22. 12:20
1 2 3 4
 11/38 anonim ***** válasza:
100%
Érdekled őket, mert kérdezik mi újság a sulival a munkával, keresnek. Ez nekem messze van a nem érdeklem a családomat kategórától, van akit a szülei soha nem hívnak keresnek nem kérdezik mi van ezzel azzal. Az, hogy a betegségedről nem beszélnek csak azt jelenti, hogy ők ezt nem tartják problémának, nem akarják 100000.jére is újra meghallgatni, mikor azt látják, hogy semmi értelme mert már évek óta semmi nem változott. Gondolom az elején még meghallgattak de belefáradtak. Amúgy ha valamiből 1 év intenzív terápiával nem gyógyulsz ki akkor az orvosod rossz és váltanod kéne, hogy meggyógyulhass.
2017. febr. 22. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/38 anonim ***** válasza:
64%

Mert egy ido utan baromi megterhelo egy beteg ember dolgait elviselni, es az emberek osztonosen elhuzodnak, mert nincs kapacitasuk erre.


Fogadd el, es ne terheld oket a dolgaiddal. Ne akard megosztani a problemaidat veluk.

2017. febr. 22. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/38 anonim ***** válasza:
Nálam apukám volt képtelen elfogadni hogy pszichésen beteg vagyok. Illetve tesóm se. Sőt ha bele gondolok egyik rokonom se. Apám szerint csak lusta mihaszna szimuláns vagyok. És sajnalja a páromat amiatt hogy velem kell élnie. Eljutottam arra a szintre hogy csak önmagammal, párommal es anyukámmal beszélek, foglalkozok. Sokan vannak akik nem tudják felfogni mi az a betegség. Ne foglalkozz velük.
2017. febr. 22. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/38 anonim ***** válasza:
100%
Talán kezeltesd a betegséged. Meg kell fizetni az árát, de segítenek. Nem az sztk-s orvosokhoz kell menni, azok csak begyógyszereznek.
2017. febr. 22. 13:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/38 anonim ***** válasza:
84%

Akkor tudsz velük normális kapcsolatot kialakítani, ha rendbe jössz.

Nekem is van ilyen ismerősöm a baráti körben. Szeretjük, türelmesek vagyunk, szerettünk volna segíteni neki, de egy idő után tényleg nem lehet bírni. Minősíthetetlen a viselkedése, amikor kiborul. Szerintem ezt nem kell senkinek sem eltűrni a végtelenségig, akkor sem, ha az illető beteg és azért ilyen.

Koncentrálj a gyógyulásodra, ne azon keseregj, hogy nem foglalkoznak úgy veled, ahogy szeretnéd. Ha rendbe jössz, akkor a kapcsolataidat is sikerül majd rendezni.

2017. febr. 22. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/38 anonim ***** válasza:
67%

"Ha kérdeznek felőlem, akkor maximum csak a munkámról érdeklődnek vagy a suliról, de sosem rólam, hogy mi van velem, ha fel akarom hozni, hogy mi van velem gyorsan témát terelnek, tehát egyértelmű, hogy nem szeretnének rólam többet tudni innentől. "


NEM erről van szó!! Egy pszichiátriai beteg, dühkitöréses, ingadozó hangulatú emberrel csak felszínesen akar beszélni már a családja, mert vérszívó, energiavámpír, és ráadásul gyorsan kiborul nála a bili!

MÁR KERÜLIK az intimebb témákat veled, pont ezért! Már nagyon sokszor megjárták, nem kell nekik a vita, veszekedés!

Kicsit nézhetnéd magadat is hibásnak, nem kell az áldozati bárány szerepében tetszelegni!

A baj az ilyeneknél, mint te is, hogy amikor már szétszadizta a családját, hozzátartozóját, akkor MEGLEPVE és SÉRTŐDVE a másik fejéhez vágja, hogy nem foglalkozik vele, és letojja!

Igen, letojja, mert önvédelemből már nem akar belefolyni semmilyen vitába, dührohamodba, kiszámíthatatlan és szélsőséges viselkedésedbe! Kicsit szét vannak már szadizva körülötted úgy, hogy te tetted, úgyhogy ne lepődjél már meg még rajta, légy szíves! Undorító...

2017. febr. 22. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/38 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó válaszoló, könnyű egy olyan embernek ítélkezni a másik felett, aki sosem járt a cipőjében, nem tudja milyen ember, de még csak hírből sem ismeri a mentális betegségeket és annak lefolyását. Senki nem beszélt arról, hogy "dührohamaim" lennének vagy úgy viselkednék mint egy kezelhetetlen őrült. Ha már hozzászólsz egy témához, ráadásul "undorítónak" címkézel egy számodra idegen embert, előbb nem ártana utána nézned az adott dolognak, hogy miről is van szó, milyen is egy ilyen jellegű betegség. Számodra lehet, hogy "undorító" az, ha egy ember mentálisan sérült, szerintem pedig az az undorító, aki egy ilyen embert információ nélkül csak a saját gondolataiból kiindulva elítél. A családom egyáltalán nem bántottam vagy szadiztam, ahogyan azt te említetted, a kapcsolatunk a meg nem értettség miatt ment tönkre és vált olyanná idővel amilyenné. Én megpróbálok mindent megtenni a gyógyulásom érdekében, próbálok fejlődni, nagy az akaraterőm és napi szinten küzdöm azért, hogy jobban legyek, viszont a megbélyegzés alól kibújni nem könnyű, nyilván a családomnak is van már egy rólam alkotott képe ami ezt megnehezíti, de pont azért tettem fel ezt a kérdést, mert hiszek benne, hogy sikerülhet. Az amit írtál, amit nekem ismeretlenül mondtál, egyedül téged minősít, drága barátom.
2017. febr. 22. 14:42
 18/38 anonim ***** válasza:
75%
Én például asperger szindromás vagyok ez a betegség is hangulat változásokkal jár..Eddig sehová se tudtam beilleszkedni mert a többiek sosem fogadták el pedig összességében nem csináltam semmi rosszat csak egy kicsit visszahuzodó voltam és 1-2 reakciómat félreértették--Csak pár barátom volt eddig is és barátnőm még sose....Az ember egy idő után már megtanulja ignorálni hogy mások mit gondolnak róla,de ne hidd azt hogy csak egy beteg emberrel viselkednek igy az emberek...Sajnos ma már az emberek nagy része önző és leszarja a másik problémáját el kell fogadni hogy ilyenek és keresni azokat az embereket akik mások-.- A többit meg szard le...
2017. febr. 22. 14:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/38 anonim ***** válasza:
100%

Nekem a leírásból úgy tűnik, hogy foglalkoznak veled. Csak konkrétan a betegségedről nem akarnak beszélni. De ez inkább jó, nem? Nem akarnak mindig ezzel foglalkozni, ezzel szembesíteni.

Kell foglalkozni a problémákkal. Meg kell őket oldani. De az nem jó, ha valaki mindig erről akar beszélni.

2017. febr. 22. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/38 A kérdező kommentje:
Nem is konkrétan az a baj, hogy a betegséget nem hozzák fel, hanem inkább az a rossz, az fáj, hogy soha nem kérdeznek rá, hogy vagyok. Tudom, ez mára teljesen sablonossá vált sok ember szerint felesleges kérdés, de olyan jól esne már csak az is, ha megkérdeznék, akkor is, ha nem feltétlenül érdekli őket a mondanivalóm tartalmi része.
2017. febr. 22. 15:08
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!