Mit érdemes megfigyelni egy harmincas férfin, hogy tudjam érdemes-e egész komolyan gondolkodni vele?
Úgy értem, mi a normális, meddig jut/jusson ennyi idős korára egy férfi, szerintetek? Jó, tudom, hogy nem lehet általánosítani, de mikor kell arra is gondolni, hogy ezzel valami nincs rendben?
Van egy kis dilemmám, és kezdek kétségbeesni... hogy az én drágám teljesen alkalmatlan a családalapításra, nemhogy alkalmatlan, de nem is gondol ilyesmire, csak azért adja elő magát néha, hogy ne rontsa el a kedvem, hogy neki egyrészt eszébe sincs, meg ha eszébe is lenne, neki úgy sincs rá se lehetősége/se pénze, ahogy néha megjegyzi.
Vannak olyan pasik/férfiak akik nemalkalmasak a család alapításra. Ebbe törődj bele! Mintahogyan nem álltalánosíthatunk, hogy minden nőnek 10 gyereket kell szülnie. :)
A legobb amit tehetsz ha leülsz vele beszélgetni. Lehet, hogy olyan félelmei vannak amiket könnyen orvosolhatsz.
De soha ne rohand le, és soha ne veszekedj! Ezzel csak a családalapításról kapott rosz képét erősíted.
Attól tojtam be, hogy már 33 éves, és mikor olyasmiről beszéltem, hogy közös ház, gyerek, akkor rendesen csodálkozott, mint akinek életében ilyen eszébe sem jutott. Aztán mondta, hogy ja hát persze meg izé, máskor meg közli, hogy neki erre sose lesz pénze, meg nem tudja. És már években mérhető a kapcsolatunk, szóval nem kellett volna meglepődnie.
Újabban az is elbizonytalanít, hogy gyakorlatilag tényleg nincs semmije. De hát több, mint 10 éve dolgozik, és még egy autó se, egy kis spórolt pénz se a jövőjére, a "felnőtt" életre, egy semmi.
Néha úgy érzem, mintha egy kamaszfiút vettem volna a nyakamba. :(
ööö... Mert úgy is van... És nem az a baj, hogy most üres a zsebe, hanem, hogy ezek szerint nem tervez előre. Semmit. Ha legalább X összeget félrerakna, vagy valami. Nem, Ő ilyen örök gyermek típus, olaszoknál úgy hívják az ilyet, hogy mammone, gondolom nem szorul magyarázatra. A férjemmel 1 év után volt az esküvő, 26 évesen vettük az első saját lakást (hitelből, de akkor is), ehhez képest ez a pasi mint egy gyerek.
(de meg ne haragudj az őszinteségemért)
Hát ha gyereket, családot akarsz, akkor jobb ha lépsz.
Tipikus. Nem a pasit szereted, hanem ketyeg a biológiai órád. Szerezz hát be egy donort, utána meg sírj, hogy sz.r a házasságod és otthagytad életed szerelmét...
Arról nem írsz,hogy mit dolgozik és mennyit keres,és mire költi a pénzét? Sokan vannak,akik nem tudnak sem kocsit,sem lakást venni,mert kevés a jövedelmük,és nem is költik felesleges dolgokra a pénzüket.
A másik dolog: gondolom együtt éltek. Miért nősülne,ha így is van egy házvezetőnője és szeretője. Ez neki így nagyon is megfelel. Ha a kapcsolat később nem működik,megspórólja a válás költségeit.
Ha te azon gondolkodsz,hogy érdemes-e vele maradnod,akkor nem szereted igazán.
Döntsd el,hogy vele akarsz maradni házasság nélkül is,vagy inkább házasságot és gyereket akarsz! Ha az utóbbit,akkor keress magadnak másik párt.
Ebbe a kapcsolatba pedig ne szülj gyereket,ha csak nem akarod egyedül felnevelni.
Az utolsóval nem értek egyet. Normális esetben nem kellene a kérdezőnek választani, hogy vagy a pasija, vagy a gyerek és házasság. Ezeknek együtt kellene "járniuk".
Maradjon vele, de ne szüljön neki gyereket? Mondjon le az anyaságról? Hát nem tudom. Mérlegelni kell, hogy megéri-e. Mennyire biztos a férfi, a szerelmük. Mert, ha tegyük fel a lány tovább vár, és mondjuk 10 év múlva azt mondja neki a pasi,hogy helló, akkor mi lesz? Lehet, hogy akkor már nem is tud szülni.
33 évesen már nem itt kellene tartani. És most nem elsősorban az anyagiakra gondolok, hanem hogy egyáltalán akarjon gyereket, házat, családot. Engem is zavarna.
30 évesen még tök gyerekesek sajnos!Tisztelet a kivételnek.
Én 44-49 évesekkel ismerkedem,akik elváltak és van gyerekük.
28/L
Sajnos döntened kell. Szereted-e annyira, hogy lemondasz a gyerekről (ilyen körülmények mellett semmiképp nem szabad gyereket vállalnotok, mert a gyerek fogja megsínyleni), házasságról, és maradsz vele továbbra is. Vagy csak a megszokás beszél belőled, de igazából nélküle is tudnál élni. Ha az utóbbi igaz, akkor sürgősen váljatok külön, mert neki "mindegy", neked pedig fogy az időd.
Sajnos, ő soha nem fog megváltozni. 10 év alatt, bármennyire is keveset keres, valamennyit félre kellett volna tennie, mégha csak 100 ezer forintot is. Gondolom, nem 10 éve vagytok együtt, tehát, amíg egyedül élt, valamennyit tudott volna spórolni. Te magad írod, h rácsodálkozik a jövőképedre...
Férjem szintén 33 éves. Egyetem utolsó 2 évében már dolgozott, utolsó évben elkezdett hobbiból egy másik egyetemet. 27 éves volt, amikor megismerkedtünk. Akkor így nézett ki a helyzet: utolsó éve a második egyetemen, dolgozott doktoranduszként az első egyetemén, dolgozott annál a cégnél, ahol egyetemistaként kezdett. 2,5-3 év múlva 3 ismerősével céget alapított, abban is elkezdett dolgozni. 1 évet voltunk együtt, megkérte a kezem, 30 évesen nős, 31 évesen apa lett. Van kocsija (igaz, használt, megismerkedésünkkor vette, az addig összespórolt pénzéből) Azóta ismét van megtakarításunk, most gondolkozunk lakásvásárláson, igaz, hitelből.
Szóval szerintem érdemes komolyan elgondolkoznod a dolgokon, párod igen linkócinak tűnik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!