Másnak is megváltozott a kapcsolata a gyerek születése után a párjával? Nem mondanám h túl rossz csak sokkal több azóta a feszültség. Másnál is így van vagy csak nálunk?

Mi jól elvagyunk. Egyszer veszekedtünk, de a kisfiunk elkezdett sírni, jelezve, hogy jó lenne befejezni. Pedig nem is hallott belőle semmit.

Szerintem nekünk jót tett a baba. Előtte is jó volt a kapcsolatunk, de most szerintem még erősebb. A szex is jó. Persze van, amit másképp látunk, de legtöbbször megbeszéljük és kész.

Remélem Nektek is rendbe jön minden.

Mi már elváltunk,de nem a kislányunk jövetele volt a gond,mindketten rettenetesen imádjuk.Közben megszűnt a tisztelet főleg a volt feleségem felől.Nem érdekelte,hogy mennyit dolgozok,sokszor éjszaka után beestem az ajtón.A ház amit vettünk 3 év alatt újítottuk fel úgy,hogy nem vettem ki szabit,sokszor éjszakák között várt már kora reggel a családjával együtt,hogy dolgozzunk.Egy idő után már jeleztem,hogy igényelnék több pihenést,az volt a válasz,hogy a melóval haladni kell,aludjak benn a munkahelyen.Ekkor kezdtem érezni a dolgok elcsúszását és innentől kezdve akár a falnak is beszélhettem volna.Bármit csináltam a ház körül az nem volt jó.A döntő pillanat akkor volt amikor szintén munka után éjjel ledőltem pihenni és ő elkezdett falat csiszolni abban a pillanatban.Én egy nyugodt ember vagyok de ekkor úgy elborult az agyam,hogy pár pofonnal elintéztem és tudtam,hogy köztünk eddig tartott a házasélet.Nem is érdekelt utána,lemondtam róla,csak a kislányunk érdekel.Tisztában vagyok vele,hogy így is ő járt jól mert nála a lány de nem hallgatja végig a civakodásokat,és ha nálam van mindenről megfeledkezve jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk míg vissza nem kell mennie.

Ha lehet ne jussatok el idáig és becsüljétek meg egymást!

Vannak törvényszerű krízishelyzetek a kapcsolatokban, amiket nem lehet megúszni, ilyen a gyermekszületés, de az is, ha nem lehet gyerek vagy valamiért nem vállaltak és később az egyik megbánja, de ilyen az összeköltözés, a házasság, a 2. év, a tinédzser gyerekek kirepülése, a férfiak kapuzárási pánikja, sőt a nőké, ami náluk 30 év körül van, stb.

Nekem még nincs gyerekem, de tisztában vagyok vele, hogy onnan kezdve valami örökre megváltozik. Ahogy megváltozott az összeköltözésnél is az első naptól fogva!

Nekünk 1 év kellett ahhoz, hogy újra megközelítse a boldogságunk az összeköltözés előttit. De soha többé nem lesz olyan, hogy eszeveszett boldogsággal várom a hazajöttét, nem azért mert nem örülök neki, hanem mert most már akkor is jönne, ha nem szeretne, hisz itt lakik, azelőtt meg minden jövetele felért egy vallomással. Ettől függetlenül persze mindig várom haza, de mégis más...Ahogy az ő szeme se csillog már úgy ha hazaért. Ez van és sok más ami már nem lesz ugyanaz, ezt vagy túléli egy kapcsolat vagy véget ér. Én azt tapasztaltam, hogy vissza-visszatér a szerelem, ha az ember kivárja. Csak végzetes hibát nem szabad ejteni közben.

Amire totyog a kicsi el is felejtitek a vitákat.

Sokat kérdezd magáról,férfiak nem szeretnek háttérbe kerülni.