Mit tegyek, undorodom az anyámtól? Bocs, de nincs jobb szavam rá.
Szóval már nagyon rég óta kezdődött, a legelső "undorom" az volt, hogy csámcsog (de az a fajta csámcsogás, amikor nem nyitja ki a száját, csak hallom, hogy rág). Most meg már odáig fajult az undorom, hogy ha már hallom, hogy kinyitja a hűtőt, akkor már szentségelek, tiszta ideg leszek, és vagy bemegyek a szobámba, vagy pedig fülest be a fülembe, és max hangerőn hallgatom a zenét.
Olyankor annyira ideges leszek, hogy kiabálok mindenkivel, stb.
Viszont megemlíteni nem merem neki, mert lelkiismeret furdalásom lenne. De már nem bírom. Ha valami családi összejövetel van, akkor sem ülök mellé, direkt ezért.
A másik az, hogy képes arra, hogy magában beszél. Ez is ugyanannyira szokott idegesíteni, meg ilyen apró dolgok. Szóval szinte a semmin is szörnyen felhúzom magam. Volt már olyan, hogy úgy aludtam el, hogy sírtam, és közben erősen befogtam a fülem.
Ja, és a másik, hogy szörnyű, hogy nem tudok vele semmit megbeszélni. Ha mondok is valamit, akkor is csak hümmög, de máskor meg mondogatja, hogy beszéljünk már meg mindent.
Nagyon félős vagyok, jobban, mint bármelyik másik ismerősöm, mégsem tesz ellene semmit. Mármint hogy nem törődik vele. Pedig sokszor sírva alszok el, annyira félek. Most halt meg apukám, és ezt sem bírtam, csak a barátaimmal megbeszélni, de ha neki mondtam, hogy félek, hogy apa vissza jön(még most is félek ettől, pedig már egy fél éve elment), akkor is csak mosolygott, vagy hümmögött, vagy bólogatott.
Nem bírom. És ez nem a tini kor miatt van.
Képes a semmiért leszidni, és ez már kezd nagyon bántani. Ezt most nem hülyeségből írtam, és nem is viccből.
Mi ez? Most akkor mit tegyek?
Előre is köszönöm!
Ja, 16/L
Neked 100%, hogy nem az anyád csámcsogása, vagy "undorító" szokásai a problémád, csak ezt még te sem tudod. Gondolom sok a feszültség körülötted ilyen apróságokon kívül is, ahogy leírtad, és én annak a válaszolónak a válaszában is látok okosságot, aki azt mondta, hogy "egyszerű vagy". Tehát ne édesanyádban keresd a hibát. Valószínüleg az ilyen jellegű válaszokon is fel fogod idegesíteni magad, mert úgy érzed, hogy nem érezzük át a problémádat. Ami ebben a korban tényleg így megszokott, "normális", mégha Te ezt nem is fogadod el. Gondold át az életed, és próbáld meg jobb irányba terelni a dolgaid/dolgaodat, már amennyire teheted.
18/l.
úr isten te bolond vagy, előző...
hát szerintem nem nagyon tehetsz ez ellen semmit... azt tanácsolom, hogy próbálj meg lélekben kicssit "elkülönülni" tőle, foglalkozz többet magaddal. vele pedig tarts fenn amolyan "haveri" viszonyt, néha beszélgess vele, de inkább kellemes témákról.
nagyon sajnálom, hogy meghalt apád. nekem is volt egy ismerősöm, aki felakasztotta magát... nehéz az ilyesmit megérteni.
18.L
Lehet, hogy tényleg igazatok van, hogy nem is az idegesít fel, de azt nem értem, hogy akkor miért van az, hogy itthon mikor hazaérek suliból, még semmi bajom, de ha anya bejön az ajtón, teljesen megváltozik a hangulatom, a beszédem, jön a "semminemérdekel", stb.
Annyira furcsa ez az egész, össze vagyok zavarodva, sokszor úgy érzem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!