Van még itt olyan személy, akinél a politika családon belüli veszekedést/gyűlöletet okozott?

Szerencsére (még) nincs.

Mivel a legnagyobb csemetém lassan választókorba lép, szoktam vele beszélgetni a politikáról is. Ha már az iskolában ilyen szinte tabutéma, és nem kerül szóba szinte soha.

Eleinte tartottam tőle, hogy pont ellentétes hatást érek el, mint amit szeretnék. Ugyanis én azt akarom, hogy politika iránt is érdeklődő, aktuálpolitikai eseményekkel tisztában lévő, de a múltat is ismerő, GONDOLKODÓ, önálló véleménnyel rendelkező felnőtt legyen majd belőle.

Mikor rájöttem, hogy nem az én nézeteim szajkózza, bár nem is toronyiránt az ellenkezőjét, akkor megnyugodtam. Elvégre a demokrácia akkor működik, ha mindenkinek van saját véleménye. (Saját vélemény alatt nem azt értem, hogy ügyesen vissza tudja mondani, amit valamelyik média a szájába rágott tegnap.)

Vitázni szoktunk, de csak kulturált keretek között. Egyébként pedig nem központi téma a családi beszélgetéseknél a politika, és nem fogunk összeveszni ilyen apróságok miatt.

Tudom, hogy ez most ellentmond annak amit írtam az előbb: de azért még mindig nem vagyunk többek, mint egy porszem a nagy gépezetben, aki semmit se befolyásol (igazán), és tőle függetlenül pörögnek az események.