Titeket is zavarna, ha a férjetek testvére és annak családja heti rendszerességgel látogatna meg benneteket?

Előre leszögezem: én is szeretem őket, nem velük van a bajom, csak én inkább magamnak való típus vagyok.

A férjemnek semmi gondja nincs ezzel, viszont engem zavar, hogy minden héten szombaton vagy vasárnap nálunk vannak kb déltől este 5-ig.

Mi alig megyünk hozzájuk, ők soha nem hívnak minket, különösebb invitálást ők sem kapnak, de nem zavartatják magukat, jönnek, mert tőlük ez a szokás, hisz a családi házban vagyunk az anyósommal együtt (ő már külön lakrészben), és a kb 10 év alatt ők így szokták meg. Ha mi megyünk/mennénk, szívesen látnak/látnának - de vajon heti rendszerességgel 4-5 óra hosszán át...?!

Unom, hogy hallgatni kell őket, beszélgetni velük, hogy a heti munka után nem lehet csak nyugodtan ejtőzni, hogyha lenne gyerekünk, akkor nem lehetne családias hétvégét tartani, mert őket kéne lesni, és oké, hogy a tesója nem hozzám jön (jó a viszonyunk amúgy), hanem az anyjához meg a testvéréhez, de akkor is idegesít, hogy nem nagyon zavartatják magukat. Ha ünnep van, akkor is jönnek, egy karácsonyra sem hívta meg még a saját anyját sem, jobb neki jönni, innen vinni az ételt, mintsem neki készülődni - megszokásból vagy bunkóságból, már magam sem tudom.

Amikor ezt finoman felhoztam a férjemnek, ő azt mondta, hogy egyáltalán nem zavarja az, hogy az egyetlen tesója, akire számíthat és akiben megbízik, jön heti rendszerességgel. Én is szeretem őket, mert tényleg jó emberek, csak sok már ez a vendéglátás nekem. Nem azért, mert én sütök-főzök, vagy mert megtömöm őket, csak maga a lelki része.

Nem lenne bajom, ha havi 1x-2x jönnének, vagy legalább néha rákérdeznének, hogy mi mikor megyünk. Nekünk/nekem is jó lenne kimozdulni.

Aki szerint ilyenkor zárkózzak be a szobába, ha nem tetszik, az menjen is innen, legyen oly kedves.

Volt valaki hasonló szituációban? Ki hogyan cselekedett? Milyen tanácsot adnátok?

Előre is köszönöm.