Ha fogyatékos gyereked születne, akkor felnevelnéd akkor is, ha az egész életed rámenne? Tegyük fel: szép nő, helyes férfi, boldog párkapcsolat, jó karrier, szép ház, autó, minden ami kell. Egy gyerekre vágytunk.

Amiröl itt még senki sem irt, az az, hogy mi lesz a gyerekkel, ha már nem élnek a szülei? Ugyanis ez még nagyobb probléma.

Egy barátnöm 66 éves, a fia most 39, a szülés közben nem kapott elég oxigént a gyerek és emiatt értelmi fogyatékos, egy 2 éves gyerek szintjén él: szobatiszta, tud kanállal enni, meg segitséggel felöltözik, de ezen kivül mindent másnak kell csinálnia. Ettöl eltekintve teljesen egészséges, még megfázva se nagyon szokott lenni.

A szülök egyre többet gondolkodnak azon, hogy mi lesz vele, ha ök meghalnak, - ami 10-15 év múlva már elég valószinü - ki fog a fiuval törödni, ellátni, mert egyedül képtelen élni.

A hátrányos helyzetű emberekre hiába mondják sokan, hogy nem, de hihetetlenül rájuk nyomják a bélyeget, arról nem is beszélve, hogy sokan közülük nem fognak tudni soha önálló életet élni.

Ha egyszer a gyermekemről kiderül, még magzat korában, hogy valamilyen fogyatékkal kell élnie, akkor bizony én is komolyan fontolóra venném, hogy megtartsam-e. Sokan egészséges magzatok felett ítélkeznek, hisz mindenkinek joga van eldönteni mikor van kész egy kisember érkezésére, akkor miért ne lenne joga valakinek egy fogyatékos magzat felett ítélkezni, ha úgy dönt, hogy képtelen vállalni, nem tudná szeretetben nevelni... Még is kinek lenne jó ha megszüli aztán üti veri, ahogy előttem leírták?

Ha születése után derülne ki, akkor természetes feláldoznám az életemet, és bármi történjék is nevelném amíg csak tudom. Ha már képtelen leszek rá, akkor keresnék egy intézetet ahol gondját viselik. Nem érdekelne hogy ki mit szól, milyen lettem, ő a gyerekem, én akartam hogy a világra kerüljön, és onnantól kezdve kötelességem őt szeretetben felnevelni, és megadni a lehetőséget, hogy annyira normális életet éljen, amennyire csak lehet.

Tényleg nagyon sokan dobálóznak itt a nagy kijelentésekkel, hogy igen, ő megtartaná, meg nevelné és feláldozná az életét! Tisztelet a kivételnek, aki ezt valóban megteszi!!! De aki csak feltételes módban ír, hogy ő így tenne, annak üzenem: NEM TUDHATOD!!! Nem tudod, hogy ha valóban olyan helyzetbe kerülnél, mit tennél (talán csak az, aki maga is fogyatékkal él... de talán még ő sem teljesen van vele tisztában, hogy ténylegesen tudná-e vállalni, csinálni!)

Egy dolgot nagyon elfelejt, aki ilyen kijelentéseket tesz! Mindenkinek csak egy élete van és igenis, hogy elsősorban - egy ilyen helyzetben is - mindenki a maga életéről dönt (feláldozom-e?)!

Fogyatékos gyerekre egy ember sem vágyik, ettől még nem rossz anya valaki! Minden nő álma egy olyan gyerek (ha egyáltalán kell neki gyerek), aki rá hasonlít és egészséges, tehetséges. Kinek kellene egy beteg, aki miatt aggódni kell, aki nem lesz képes megállni a helyét a világban, aki bánatot okoz a családnak?

De ha már megszültem és fogyatékos lett a gyerek, de sok pénzem van, akkor beadnám egy magánintézetbe és ott látogatnám. Van a családban gyengén fogyatékos, a nemi érés időszakában borzasztó volt, mit művelt! Nem is tudom, hogy mit csináltak vele végül, hogy ne ugorjon rá minden nőre.

Természetesen következő gyerekre vágynék, aki egészséges, és ha tényleg van pénzem, akkor a mai orvosi vizsgálatok és módszerek lehetővé is teszik, hogy egy magzatról eldöntsék, hogy egészséges-e.

A beteg gyerekhez is ragaszkodik minden anya, de csak a szíve vérzik, ha rágondol, hogy az a gyerek egyedül életképtelen, mások bánthatják stb. Kisebb bánatot okoz, ha intézetben nevelkedik, és a nő új szüléssel próbálkozik.

Akkor mit tennétek,ha olyan gyermeketek születne,aki ugyan fogyatékos pl. mozgásszervi,de amúgy értelmes,szép,a társadalomba könnyen be tud illezkedni,felnőttként teljesen önálló,el tud szakadni a szüleitől stb.De gyerekkorában többet kell foglalkozni a fejlesztésével,orvoshoz,tornára,műtétre vinni stb.

Ezt azért kérdezem,mert itt többségében olyan gyermekről volt szó,aki magatehetetlen és egész életében gondozásra szorul és soha nem lesz aktív tagja a társadalomnak.De nem csak ilyen van és őket is fogyatékosnak tekinthetjük,mert pl. mozgásszervi problémája van.Mikor megszületik "csak" egy beteg gyerek és a környezeten múlik,hogy valóban életképes felnőttet nevelnek-e belőle és nem csak olyat,aki túlélésre játszik.Ha már megszületett,vele mit tennétek?