Ha fogyatékos gyereked születne, akkor felnevelnéd akkor is, ha az egész életed rámenne? Tegyük fel: szép nő, helyes férfi, boldog párkapcsolat, jó karrier, szép ház, autó, minden ami kell. Egy gyerekre vágytunk.

Nagyon sok fogyatékost ismerek,van egy ismerősöm és őt visszük ilyen fogyatékos találkozókra.Vannak fogyatékosok akik eltudják látni magukat.

Ha olyan fogyatékos lenne,akinek meg tudnám adni teremteni a körülményeket ,ami szükséges neki,akkor felnevelném,de ha olyan fogyatékos lenne, amilyen helyzetet nem tudnék megteremteni neki, nem bírnám akkor speciális intézetbe adnám ahol a megfelelő körülmények között élhetne.De nem dobnám el,ugyanúgy látogatnám,és pár napra is kihozhatnám.

Szóval attól függ hogy milyen fogyatékossággal rendelkezik,de nem dobnám el.És a körülmények fontosak hogy megtudnám e neki teremteni amilyen kell.

22/L

Igen,mert én lennék az anyja én szülném meg,én szenvednék megérte!!

És úgyanúgy szeretném mint aki nem beteg, és nem érdekelne hogy felkell áldoznom az életemet

Biztos, hogy nem vállalnám!

Mégpedig azért, mert nem tudnám a jövőmet és az egész életemet rááldozni, hogy olyan valakit szeressek, aki sohasem lesz teljesen egészséges. Arról nem beszélve, hogy minden mást is elveszíthetsz, hiszen lássuk be - bár biztos van példa az ellenkezőjére is, mert mindig van - az egészséges családok sem mindig élik le együtt az életüket, egészséges gyereket is otthagy az apja, egyedül marad az anyjával, aki így nehezebb anyagi helyzetbe is kerül... mi lenne, ha a párod nem bírja?! Biztos, hogy nem vállalnám, mert bár nagyon szomorú dolog tudni, hogy lemondtál egy gyermekről, de ha így teszel, akkor igenis, hogy van esélyed a boldog családra, mert a következő biztosan egészséges lesz! Ha vállalod, hogy egy beteg gyermeket nevelsz, akkor lemondasz ennek a lehetőségéről, mert biztosan nem fogsz egy második gyereket vállalni.

Szerintem bármilyen válaszokat kaptál is itt, semmiképp ne az alapján dönts!!! Az enyém alapján sem, ez az én véleményem és arra vonatkozik, hogy én mit tennék! (tuti lepontoznak, de nem érdekel) Itt mindenki könnyen odamondja, meg leírja, hogy ezt meg azt, és így meg úgy "KELL" tenned! Hidd el, hogy úgy lesz helyes, ahogy te döntesz. Igen, ez egy nagyon nehéz döntés, de akkor is a Te életed!

De megszületett már? Vagy még terhes vagy? És el lehet még vetetni?

Az én véleményem az, hogy ettől nem vagy rossz anya.. Ha még el lehet vetetni, azt mondom vetesd el. Lehet, hogy mindenki azt fogja mondani, hogy mert az abortusz gyilkosság stb., de ha ebben a helyzetben vagy, akkor máshogy gondolkozol azért. Gondolj bele: az egész életetek rámegy a gondozásra, szenvedésre, meg annak a szegény gyereknek is csak szenvedésből fog állni az élete. Bármilyen értelemben is fogyatékos, nem tud majd teljes életet élni, annyi mindenen kell átmennie. Egy egészséges ember élete is milyen nehéz, nehéz megküzdeni a dolgokért, nehéz hogy befogadjanak egy közösségbe..Na neki mindez dupla ilyen nehéz lesz. Persze ez nem biztos de én így gondolom.

Ha elveteted (persze ha terhes vagy és még el lehet) azt is megbánod, ha nem veteted el, akkor lehet hogy nem mondod ki ugyan hogy megbántad hogy megszülted, de a lelked mélyén talán ezt érzed majd.

Miért gondolják itt egy csomóan hogy jaaaj annyi szeretet tud adni egy "ilyen", mert hogy így fogalmaztok.

Miért gondoljátok, hogy neki az életben elég lesz az, hogy ő nagyon sok szeretet tud adni...főleg ha a szülők elhalnak.

Komolyan itt a többségnek szemellenző van a szeme elött.

nem tudnám felnevelni. a városban sokszor látok idős édesanyákat, akik terelgetik a felnőtt, de 3 éves szellemi szinten lévő gyerekeiket és egyikőjük arcán sem azt látom, hogy boldog lenne. megfáradtak, magányosak ránézésre is. a tanulmányaim során találkoztam ilyen családokkal, majdnem mindenhol az édesanya egyedül volt és bár gonoszul hangzik, de mentálisan nem olyanok, mint egy normál szülő. ingerlékenyek, kiváltképp ha a gyerekükről van szó, sosem kooperatívak, magukba fordultak. nem mindenki ilyen, de a nagy többség igen. mikor megszületik nem feltűnő, hogy fogyatékos mondjuk(mentális értelemben), ők is aranyosak, de képtelen lennék 20 év múlva, mondjuk 40 vagy 50 évesen úgy ellátni nap mint nap egy felnőtt "gyereket", mint egy 2 évest(pelenkázás és még sorolhatnám). olyan lelki teher, amivel kevesen bírkóznak meg, tisztelet a kivételnek. sokuknak soha nem lesz kapcsolata a családjával, nem tudnék nevelni valakit, akit csak egy ösztönszerű kapcsolat fűz hozzám. vannak egyhébb formái is nyilván, de az a kegyetlen küzdelem minden nap, nekem nem menne. képtelen lennék rá.

egészséges gyerekek családjai is szétmennek, ha a gyerek sérült, akkor elvétve van olyan, hogy az édesapa ezt bírja. egyedül maradni egy fogyatékos gyerekkel...ha előre tudnám, hogy beteg lesz biztosan nem szülném meg, de ha annyira betegen születne nem bírnám felnevelni. gyengeségből, mindegy, de képtelen lennék gondozni egy életen át.