Külföldön élők, családosok: segítettetek már rokonnak munkát találni ott ahol ti éltek? Ha igen, hogyan, milyen módon?

szia. én általában osztrákban dolgozom,és amint ez kitudódik a famíliában,rögtön megtalálnak,hogy szerezzek nekik munkát. amúgy soha nem is találkozom a rokonaimmal,de ilyenkor rendre megtalálják a számomat. nyelvet egyik se beszél,szaktudás "óne",és itthon sem dolgoznak,miért tennék egy idegen országban? azt hiszik,külföldön ajándékba adják a pénzt,és nem értik,hogy ha nem beszéled a nyelvet,csak sz*r melót kaphatsz,de ahhoz meg nem fűlik a foguk. szegény anyámék is évek óta titkolják,hopgy apu kint melózik,mert akkor rögtön jön a kuncsorgás,pedig mi tudjuk,hogy a kinti kereset sem álomfizetés,és keményen kell melózni minden centért. én most saját vállalkozást tervezek ausztriában,és senkinek sem fogom megmondani,mert egyszerűen nincs kedvem olyanok után fizetni a járulékokat,akiben nem lehet megbízni,hogy a munkát is elvégzi.

első vagyok. miért várnátok őszig,az,hogy felvették-e suliba kint,előbb kiderül.vállaljon olyan munkát,amiért csak párszáz Eu-t kap,de legalább csináljon valamit,akkor elhiheted neki,hogy fog többet is letenni az asztalra. vagy tarthatjátok el évekig...

Szia, nagyon sajnálom, hogy ez történt veletek. Tudom, rokonnal a legnehezebb. Nem akarja az ember elrontani a kapcsolatot. De ahogy írtad a szituációt, én azt mondom, minden jogod megvan ahhoz, hogy beszólj neki. Talán (nem tudom, hogy tudtad e, hogy hosszabb időre jön e ki), de ki kellett volna már az elején kötni a játékszabályokat. Üzlet az üzlet, még családon belül is. Ez marha nehéz, ezért kerülöm az ilyesmit. Én felajánlottam már öcsémnek, hogy segítek neki még 1.5 éve kábé. Eddig nem élt vele, és látom a hozzáállásán, hogy kábé ugyanaz lenne nálunk is, mint most nálatok. Én ezt nem vállalom, úgyhogy ha ő fel említi mostanában, biztos megmondom neki, hogy a lehetőség elúszott. Én Angliában élek párommal, az öcsém meg németül tud. Szóval tényleg ugyanaz lenne nálunk is, csak pepitában. Mi most várjuk a babánkat, és már elköltöztünk egy kis lakásba, ahol van egy kis szoba, de azt a gyereknek fogom hagyni, és tudom, hogy ha kijönne az öcsém, nem tudnám egyszerűen kirakni. Nem tudom, te fizettetsz e valamit a kedves rokonnal, mert én a helyedben fizettetnék. Én speciel bérlem a házat, nem ingyen van, ahogy semmi sem, és nem vagyok köteles eltartani az öcsémet. Úgy tűrném meg rövid időre, ha 100%osan visszafizetné az összeget. És ez így van jól. Pont tegnap beszélgettünk ilyesmiről a párommal. Sajnos a nevelőapjának nincs melója, de úgy tűnik, most nem is keresi. Anyukájának van, de sajnos a férfié a lakás. Így megemlítettük az anyukájának, hogy sajnos el kell gondolkodnia azon, hogy mi lesz, ha a párja nem talál melót. A szükség nagy úr, és lehet, még egy zsarolás is kicsúszik a száján. Nem lehet tudni. Ezért mondtuk neki, hogy mi csak úgy tudunk neki segíteni, ha elmegy albérletbe, és segítünk azt fizetni, mert tudjuk, hogy így a nevelőapa soha nem adná vissza a pénzt. Az anyukájának persze nem kéne visszaadnia, de ezzel a férfivel a párom 18 éves korában került egy fedél alá, szóval nem igazán nevelte. És ha ilyen a hozzáállása, akkor pláne nem akarna segíteni a párom neki, na meg én se, mi is építjük a mi kis életünket, nem tudjuk eltartani. (Merthogy apósomnak 30-40 között van a munkanélkülije, az meg majdnem elmegy cigire meg sörre.) Bocs, hogy elkanyarodtam, csak éreztetni akartam, hogy ilyen helyzetben nincs család. Az üzlet, az üzlet, aki nem úgy áll hozzá, nem érdemli meg, hogy segíts neki, az ne is kapjon segítséget. Ha látnám apósomon a jó hozzáállást, vagy öcsémen, én ajánlanám fel a segítségemet. De apósom se kérdezte meg anyósomat soha, mikor anyósnak nem volt munkája, hogy miből tartja el magát, soha nem mondta neki, hogy most kevesebbet adjon be rezsibe. Ezért mondom azt, hogy nem érdemli meg a segítségem. Neked is ezt mondom, a rokonod nem érdemli meg, hogy eltartsd. Üljetek le, szépen kultúráltan, és mondjátok el egymásnak a problémáitokat. Csak így működik. Utána sokkal jobban érzi majd magát mindenki. Mi, mikor együtt laktunk egymással, mindig így csináltuk, szerettek is velünk lakni. Lépj, ne várj őszig, mert addig egy csomó pénzkiesésed lesz a kedves rokon miatt, és ha addig vársz, akkor úgy el kényelmesedik, hogy tényleg nagyon nehéz lesz kirakni. Beszéld meg először a pároddal, és igen is, le kell ülni megbeszélni, akár mennyire is tiltakozik a kedves rokon. Sok sikert! Bocs, hogy hosszú voltam.

első vagyok megint. ha nem akarjátok kidobni,mert fontos a családi béke,akkor jöhet szóba az,hogy betesz ő is a közösbe,ha 500 eu-t keres,akkor annak egy részét,ha többet,akkor többet,ezért írtam a diákmelót.így akkor bérelhettek nagyobb lakást,ahol külön szobája lesz. de ha nem bírod elviselni,hogy a konyhádban,fürdődben,stb. sertepertél,akkor nincs mese,küldjétek haza. én se bírom,ha valaki betolakodik az otthonunkba.