S. O. S Kilátástalannak érzem a helyzetem. Nekik van igazuk?

Mennyi idő együttélés után lett a kicsi?

Hogy mit lép a párod, nem tudni. Az viszont biztos, hogy eszedbe ne jusson visszamenni az anyóshoz.

Anyósod utál, mert "csellel" teherbe estél és elvetted a pici fiát.

Azért nem volt jó soha, amit csináltál.

Akármilyen nehéz, ennek a kapcsolatnak vége.

A helyedben innentől arról beszélnék csak vele, hogy mennyi gyerektartást és mikor fizet.

És biztos odabökném, hogy neki is van más nő az életében, őt választotta a családja helyett, (az anyós...), úgyhogy ugye megérti, ha neked is lesz egy férfi az életedben. Aki viszont nem az apád.

Aztán lehet vigyorognia, hogy mit dobott el anyuci kedvéért.

Tudom, én nem vagyok szerelmes, könnyen beszélek, de ha józanul végiggondolod, te is belátod, hogy nem tudsz kettejük közé állni, és nem is kell.

Zárd le ezt az egészet, és nézz előre, idővel fájni se fog.

Ez egyébként nem rossz ötlet. Elmész, elhozod, aztán felveted a pasinak, hogy meg kéne beszélni a gyerektartást, és hogy holnap beadod a gyermek elhelyezésit.

Ha leesik neki, hogy a tetteinek súlya van, és részedről belenyugodtál, hogy ennek vége, talán észhez tér.

De persze a kedves csupaszív anyukája végig lelki terrorban fogja tartani, hogy ha kibékültök, akkor őt nem látja többet. Mindezt persze azért, mert annyira szeret téged és a kisunokát.

Ja, és azt is közölném, hogy az a banya nem látja egy jó pár évig, mert hozzátok a lábát be nem teszi.

Nyugodtan- már amennyire lehet- gondold át, mihez ragaszkodsz (anyósmentes lakás, nem beszélhet bele az életetekbe, ketten döntetek a saját életekről, kiáll melletted vita esetén etc.), és ezek tisztázása után folytassátok csak a közös életet.

Rossz hírem is van: anyós nem szeret téged, illetve a fia feleségét utálja (ez a bűnöd, de ezt magának se vallja be), mert elvetted a fiacskáját, ráadásul egy babával már eloldhatatlan ez a kapcsolat. Szóval ha vele vagy az is baj, ha elmész, akkor elhagytad a kisfiát és elvitted a gyerekét is. Sajnos itt te leszel a hunyó, akármit is csinálsz. A lényeg a párod, hogy kezeli a helyzetet. Ha továbbra is anyucinak bólogat, nincs esélyed, ha visszahúz hozzád és képes felfogni, azt hogy mi a bajod, akkor menthető a kapcsolatotok. De még így is sokat kell dolgoznotok rajta.

Én várnék néhány napot, de aztán el kezdeném szervezni az önálló életemet. Kiderül ő mit gondol. Valószínűleg ő is szenved rendesen, de abban is biztos lehetsz, hogy az anyja aknáz rendesen. A karjaiba ne dőlj, amíg megnyugtatóvá nem rendeződik a helyzetetek. Itt a csak ígéretek kevés, tettekre van szükség.

Remélem sikerrel jársz. Sok erőt és kitartást!