Miert latom kilatastalannak a helyzetem? Mi bajom van?

Kulfoldon elek, mar masfel eve. 23 eves vagyok. Nem vagyok buta ember, neha azt kivanom bar az lennek. Nem volt egyszeru gyermekkorom, valas koltozes, viszont a tanulassal sosem voltak gondjaim. Majdnem mindennel szemben borulato vagyok, nem tudom mit fogok csinalni az elkovetkezendok soran, mit akarok dolgozni, hol akarok elni, kivel... Paranoiasnak erzem magam, barmi tortenik egybol a legrosszabbra gondolok, nem fog sikerulni, elrontottam, elveszett... Gyakran gondolok a halalra is, hogy sokkal egyszerubb lenne, de nem tehetem, baratok, rokonok miatt, meg ugy moralisan is.... mas orulne ha egeszseges lenne es elhetne.... Gyakran rossz dolgokra gondolok.. pl ha kes van a kezemben, akkor arra, hogy mi lenne, ha most megolnem... de egy macskat sem tudnek megolni.... annyira erzekeny vagyok, hogy egy par szoval, mondattal meg lehet bantani... de ezt en nem akarom.. nem akarok ilyen lenni... nem csak az itteni tartozkodasom ota vagyok ilyen, de most rosszabb mert egyedul is vagyok... sokat. Egy noben sem tudok megbizni, a legjelentektelenebb tettet is kepes vagyok feltekenyseggel, sertodottseggel, "mar nem is erdeklem" felfogassal reagalni. Neha tularado jokedv, es onbizalom veszi at ezt, ugy erzem mintha enyem lenne a vilag... mintha egy harc dulna belul. Iszonyatosan tudok gyulolni, es szeretni, nem is ismerem a ket erzelem kozott levo akarmit... nem fog ez elmulni magatol, azt tudom. De mit tehetek ellene?